János király egész életében szelíd és nagylelkű volt, mégis hajlamos a nagyravágyásra, erkölcseiben azonban feddhetetlen, kivéve, hogy a törökök oltalma alatt látott hozzá tervei megvalósításához. Így jellemezte a kor ismert történetírója, Istvánffy Miklós az utolsó nem Habsburg magyar koronás főt, Szapolyai Jánost két emberöltővel a halálát követően.
Kevés mostohább gyermeke van a magyar történelemnek Szapolyai Jánosnál. Lassan ötszáz éve lesz, hogy elhunyt, mégse készült még róla egy szabatos életrajzi összefoglaló. Ennek részben az is oka lehet, hogy a mai napig nincs túl jó sajtója János királynak. – II. Lajos gyilkosa, a mohácsi csatát tudatosan lekéső erdélyi vajda, az elasszonyosodott király, török bérenc – nagyjából ezek a szitokszavak bukkannak még ma is elő, ha Szapolyairól szó esik. Az ötven évesen, a fia, János Zsigmond születését 1540 júliusában megünneplő tejfakasztóját követően, két közeli agyvérzéssel a háta mögött az erdélyi Szászsebesen elhunyt királlyal a Habsburg ellenpropaganda miatt sem bánt kegyesen az emlékezet.
Ezen próbál most enyhíteni a Fodor Pál és Varga Szabolcs szerkesztésében megjelent Egy elfeledett magyar királyi dinasztia: a Szapolyaiak című kötet. Tizenhat tanulmány: a családi vagyon megalapozásától a Szapolyaiak várospolitikájáig, mecenatúrájáig vagy épp a hadügyekig. A feldolgozásban külön hangsúlyt kap a reprezentáció, illetve az emlékezetpolitika. De azt is megtudhatjuk, vajon mi történhetett a „családi ezüsttel”, azaz, hová lettek a Szapolyai-kincsek.
Kifejezetten érdekes a Hunyadiakkal vont, nem alaptalan párhuzam. Nemcsak azért, mert a szinte a „semmiből” feltűnő és pár évtized alatt az egyik legvagyonosabbá váló család első generációja épp Mátyás uralkodása idején indult hódító útjára. Hanem, mert jól látszik, pár évtized alatt mennyit változtak a lehetőségek. Azaz, mit tudott elérni az ország legtehetősebb famíliája a brutálisan megerősödött, a Magyar Királyságot épp felmorzsolni készülő Oszmán Birodalom és a világuralmi ambíciókat dédelgető Habsburg dinasztia harapófogójában.
Noha a tanulmányokat a korszak és a téma ismert kutatói jegyzik, szinte mindenkinél érezhető egyfajta óvatosság. Ez leginkább abból fakad, hogy jó néhány esetben még a mai napig nem történtek meg az azokat mélységeiben vizsgáló alapkutatások. Még úgy is, hogy az elmúlt két évtizedben a Szapolyaiak kutatásában történtek komoly előrelépések. A témában korábban jelent meg konferenciakötet a Miskolci Egyetem gondozásában. Ahogy a korszak néhány prominens személyiségéről, így János király csúcsdiplomatájáról, a mohácsi csata egyetlen ma ismert személyes beszámolóját is jegyző Brodarics Istvánról, vagy épp a pálos szerzetesből lett nagy hatalmú kincstartó-helytartó Fráter Györgyről is készült életrajz.
E pozitív nyomvonalat követi a Mohács 1526-2026: Rekonstrukció és emlékezet sorozatában megjelent kötet is. S ki tudja, talán Mohács ötszázadik évfordulójára János király életrajza is elkészül végre. Ígéret van rá.
Fodor Pál – Varga Szabolcs (szerk.): Egy elfeledett magyar királyi dinasztia: a Szapolyaiak. MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, 2020. 3900 Ft
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2021/11. számában jelent meg, március 12-én.
