A Balaton életforma – ezt még azok is tudják, akik soha nem fordultak meg a magyar tenger partján. Ahogy pestinek vagy budainak lenni világnézet, úgy déli vagy északi partinak lenni is életre szóló elköteleződést jelent. „Nem lehet különválasztani a fürdőéletet, a szelíd hegyeket, a tavat, a szőlőművelést, a borkultúrát, a jó vendéglátást – ez mind úgy van együtt, ahogy sehol máshol. Hogy is mondjam, itt nincsenek élek. Minden lekerekített. Olyan, mintha önmagába lenne szerelmes valaki. Nehéz kiábrándulni… Így lehettek magukkal az istenek a görög mitológiában” – írja Tóth Gábor Ákos legújabb regényében.
A szerző pár éve a fővárost maga mögött hagyva költözött le az északi part központjába, elkötelezett balatonfüredi lett, meglehet, a helyiek még talán most is gyüttmentként tekintenek rá. Saját otthonra találásáról is szól az Édesvízi mediterrán sorozat, de a nemrég megjelent Balatoni Futár a város múltját eleveníti fel. A történet, amelyben fikció és valóság keveredik, a Millennium idején, az óriási összegeket felemésztő készülődések és országos szintű fejlesztések közepén, az utolsó magyarországi kolerajárvány után játszódik Balaton-Füreden (akkoriban így írták a város nevét).
A fővárosból száműzött újságírót, Csengődi Istvánt Füredre küldi szerkesztője, hogy szaftos társasági pletykákkal szórakoztassa az arra éhes pesti népet. A Sturm család révén, majd a Michelini villa vendégeként nemcsak cifrábbnál cifrább történetekről szerez tudomást, de lehetőséget kap arra is, hogy a villa korábbi tulajdonosa, Jókai Mór hagyatékát rendszerezze. A pesti ficsúr nehezen illeszkedik be, de végül megtalálja a számítását: az ifjú fényképészlány, Boncza Emma segítségével, a lány fotóit használva megalapítja a Balatoni Futár nevű újságot.
A regényt egy pohár fröccs mellett, nyugágyba heveredve érdemes olvasni. Noha pont olyan komótosan peregnek az események, mint ahogy akkoriban élték az életet, de a Balatoni Futár épp ettől roppant szerethető olvasmány. Hangulatos bédekker, amelyben egy vágyott, békebeli Balaton képe elevenedik meg, egyszervolt illatok és ízek kelnek életre. Nyelvezete játékosan korhű, szellemes anekdoták, történeti fejtegetések tarkítják, de a szerző nem átall szót ejteni Jókai ügyeiről, a fiatal lányokhoz való szemérmetlen vonzódásáról, vagy párhuzamot vonni jelenünk és a Millennium időszaka között.
Pikírt eleganciával ír arról, hogy korunk politikai elitje és a hatalom mechanikája mit sem változott: „Nagyon betalált a cikke, fiatalember. És ez nem Pest. Itt hamarabb rövidre zárják az ügyeket. (…) Értse meg, hogy ezek nem elszigetelt esetek. Két dolog találkozásáról van szó. Az egyik, a filoxéra nyomán elértéktelenedett rengeteg termőföld. A másik az a Bécsből érkezett temérdek pénz, ami keresi a helyét. És ami még azután is nagyon sok, hogy legalább a felét ellopták. A császárnak szó szerint minden pénzt megér, hogy a millenniumi hókuszpókusszal betömje az elégedetlenkedők száját. A mi főrendi politikusainknak pedig semmi nem elég… ezt maga tudja a legjobban. Az érdekeiknek megfelelően hol csókot lehelnek a pénzosztó idegen kézre, hol beleharapnak. Most éppen nagy az egyetértés, mégpedig abban, hogy a filoxéra nyomán felszabadult területekre szállodák és kurhotelok sokasága épüljön.”
Tóth Gábor Ákos: Balatoni Futár. 21. Század Kiadó, 2021. 3990 Ft
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2021/26. számában jelent meg, június 25-én.
