Ennél még a predátorok is többet érdemelnének

Ennél még a predátorok is többet érdemelnének

Predator (Fotó: IMDb)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Predator – A ragadozó címmel tért vissza minden idők egyik legnagyobb sci-fi ikonja a mozikba. Az a ragadozó, ami egyébként – amint a filmből majd ki is derül rendszertanilag – nem is ragadozó, hanem vadász. De ne rohanjunk ennyire előre, menjünk csak szépen sorjában.

1987-ben a legendás akciófilm-rendező John McTiernan úgy gondolta, talán egy Bob Marley-val való találkozás után, hogy a Predatornak elnevezett jamaicai raszta-szörnyet ledobja valahol a dél-amerikai dzsungelben, ahol is épp egy katonai junta élte békés mindennapjait. Ha már egy magányos vadászról van szó, akkor legalább érezze jól magát, volt is melója rendesen!

Akkor még senki sem sejtette, hogy ezzel a nem túl bonyolult forgatókönyvvel legenda születik. Azt mondjuk nem tudom, hogy miért nem Whoopy Goldberggel próbálkoztak kapásból a főszerepet illetőleg, hajban simán passzolt volna. És rengeteg munkát megspórolhatott volna a stáb is. A film 30. évfordulójára kiadott díszdobozos kiadvány werkfilmjeiből ugyanis kiderült, hogy először a belga spárgakirály, Jean-Claude Van Damme által alakított imádkozó sáska szerű lényre gondoltak (ami iszonyúan gagyi volt és maximum a cseh kettőn aratott volna sikert), majd inkább egy dzsanga fazont kreáltak a szörnymesterek, hogy megússzák a blamát.

S miután a rendező közölte a rossz hírt az akkoriban a szárnyait és egyéb testrészeit próbálgató Jean Claude-dal, ő jól meg is sértődött és ott is hagyta a forgatást. A Predator-projekt a bedőlés szélére került, ám Stan Winston és zseniális csapata hatalmas hajrával megmentette az ötletet. S hogy mi kellett a sikerhez? Hát a mai szemmel nézve is tökös fenegyerekek, hatalmas izmok, még nagyobb fegyverek, látványos akciók, korrekt „történet”, egy badass főgonosz az űrből és egy hozzáértő rendező.

Ragadozók (Predators) Magyar szinkronos előzetes FULL HD [Roland Studio]

Ragadozók (Predators) Magyar szinkronos előzetes By Csomi Nimród Antal új filmje Augusztusban a mozikban! Készítette: Csomi(Roland Studio)

A sztori alapvetése nem túl bonyolult: egy high-tech civilizáció nem túl jóképű egyedei a földre (is) járnak vadászni, ahol aztán a sztoikusok nyugalmával várják meg, hogy helyi nagymenők ökleik és fegyvereik által térjenek meg az örök vadászmezőkre! A lények sztorija téren és időn is átívelő, valójában bárhol és bármikor felbukkanhatnak, bármilyen univerzumban, olyannyira, hogy az egyik csillagközi vadászatukat a magyar sztárrendező, Antal Nimród forgathatta le a stábjával, persze csak a greenbox előtt...

A vadonatúj, nagy csinnadrattával beharangozott 2018-as Predator-film rendezője pedig az a Shane Black lett, aki maga is játszott az eredeti alkotásban, bár csak egy kisebb szerep jutott neki. Shane Black egyébként nem csak színész, rendező, de forgatókönyvíró is, sőt olyan műveket tett le az asztalra, mint a Halálos fegyver sorozat, Az utolsó akcióhős vagy épp Az utolsó cserkész, amelynek a sztoriját a Predator forgatása alatt rakta össze.

A számtalan félresiklott Predator-projekt miatt sokan bíztak abban, hogy Shane majd gatyába rázza a franchise-t. Ám az előzetesek már egészen mást mutattak... legalábbis nekem egészen biztosan. Ez és a negatív felhangok miatt viszonylag kíváncsian ültem be a Mammut egyébként remek mozijába, hogy egy újabb esélyt adjak egyik kedvenc űrlényemnek.

Predator: A ragadozó - magyar előzetes #2

Megérkezett a #Predator #ARagadozó második magyar előzetese. Hazai bemutató: 2018. szeptember 13. #IGNHungary a világhálón: * Weboldal: http://hu.ign.com/ * Facebook: https://www.facebook.com/IGNHungary * Twitter: https://twitter.com/ignhungary * Instagram: https://www.instagram.com/ign_hungary/

A történet szerint egy ragadozó érkezik a földre, mégpedig úgy, hogy a sérült űrhajójának becsapódása épp egy burjánzó drogüzletet tör ketté. Ezek szerint a dél-amerikai dzsungelekben sosincs senki más, mint drogkartellek öltönyös tagjai, meg a rájuk vadászó amerikai kommandósok. A sztereotípiákat tekintve a filmet ennyi erővel Donald Trumpra is bízhatták volna. És az még hagyján... de mennyire unalmas lehet ragadozónak lenni. Én ilyen csillagközi utakra tuti nem fizetnék be. Kartellek meg kommandósok... inkább Európa kiesebb tájai felé venném inkább az irányt.

De nem szeretnék ötleteket adni, annyi azért kiderült már a film elején, hogy bizony a predátorok élete sem játék és mese, hiszen egymásra is vadásznak. Mielőtt nagy állkapcsú főhősünk, a hajótörés után végre belevethette volna magát a kokainmámorba, szerencsétlenségére belefut egy amerikai mesterlövészbe, aki lenyúlja a cuccait, majd jó amerikai családapa lévén feladja azt gyerektartás helyett a volt családjának.

A nem túl humánus módszert persze az amerikai zsoldos, profitorientált, vérgenyó titkos alakulat is lefüleli és így nem csak a szörny spanjai, hanem az egész zöldsapkás galeri is főhősunk nyakában lohol. Persze az is kiderül, hogy a szupertitkos katonai bázison majdnem mindent tudnak az űrbéli gyilkosokról.

A zagyva történet felvezetéséből azt is megtudjuk, hogy a predátorok már jó régóta idejárnak hozzánk rendes éves szimpóziumaikra, de szerencsére mindig megszívják, hiszen az emberek között is mindig akad egy igazi hős, aki fenékbe tudja billenteni őket.

A halál lapos forgatókönyvből olyan titkokra is fény derül, hogy miért gyűjtik olyan akkurátusan az emberi gerincoszlopokat az űrraszták, és hogy valójában legalább annyira gonoszak, mint maga az egész Soros Army, hiszen nem csak, hogy vadásznak a csóróbb fajokra, de valami hatalmas szuperragadozót is létre hoztak, amit majd emberi főhősünknek és ad hoc alapon buherált csapatának kell megállítania.

A kínos családi szál, a semmiből szuperkatonává előlépő biológusnő és a gagyibbnál gagyibb karakterek csak néha mutatnak valamit az eredeti film erejéből. Shane Black humoros és fordulatos forgatókönyveinek ebben a filmben reszeltek. Bár van egy-két eredeti poén, ami ül is, ám a borzasztóan elhúzott, kiszámítható majd két órás időtartam iszonyatosan hosszúnak tűnt. Már csak amiatt is, hogy főhőseinknek nincs más feladatuk, csak az egyre nagyobb dögöket legyilkolni.

A film ténylegesen annyira „B” kategória-szagú, hogy néha önkéntelenül is azt gondoltam, hogy bármelyik pillanatban felbukkanhat Bozai József, örök kedvenc narrátorunk, és a fülembe súgja azt, hogy igen, a Predator is a Vico filmje. Persze a hardcore rajongóknak azért akadnak meglepik, például a mimikáját tekintve Chucky és a Terminátor szerelemgyerekének is beillő Jake Busey is szerepet kapott a filmben, akinek az édesapját a Predator 2-ben láthattuk szerepelni.

Kiemelném még Alan Silvestri remek filmzenéjét, ami anno a dzsungelben nagyot szólt, ennek a filmnek a helyszínein csak a nosztalgia jutott vele kapcsolatban az eszembe.

S hogy mi volt a céljuk a producereknek ezzel a filmmel? Nem tudom, teljesen felesleges folytatás született. A sztori tényleg annyira szánalmas, hogy én a predátorok helyében messzire elkerülném a Földet, egyszerűen ezek a szörnyek többet érdemelnek. Ezek után mégis kinek ajánlanám a filmet? Szigorúan csak azoknak, akik a nyolcvanasokban, a VHS-korszakban nézték rongyosra az eredetit... Grrr

Predator – A ragadozó (The Predator) amerikai akciófilm, kalandfilm, horror, 107 perc, 2018

Címkék: kritika, mozi, filmkritika