Kockázatos húzás egyetlen helyszínre korlátozni a film cselekményét, ha drámáról, ha vígjátékról van szó. Thriller esetében némiképp más a helyzet: feszültségünket növelheti a klausztrofób szituáció, amit egy-egy szűk térbe rekedt áldozattal együtt átélhetünk. A külvilág, hacsak néhány méterre is van tőlünk, megszűnik létezni, mi pedig mindennél jobban küzdünk azért, hogy élve kikerüljünk börtönünkből. Az alapvető életösztönre és szabadságvágyra építő filmek ugyanakkor viszonylag elvétve tükrözik vissza hétköznapi tapasztalatainkat. Szerencsére ritka, hogy kegyetlen gyilkosok elől kell bujkáljunk házunkban, ahogy az is, hogy egy pusztító vírus miatt kényszerüljünk a bunker rejtekébe.
Annál gyakoribb, hogy több órát vezessünk le, esetleg a telefon vagy a képernyő mögé szoruljunk. Az utóbbi évek egyik legizgalmasabb produkciója volt a végig egy autóbelsőben játszódó Locke, amiben csak azt láthattuk és hallhattuk, hogy Tom Hardy karaktere különböző telefonbeszélgetéseket folytat le. Méghozzá egészen sorsdöntőeket. Abban a másfél órában egy élet összeomlását figyelhettük, és alig tűnt fel közben – vagy nem is éreztük úgy –, hogy mindössze egy éjszakai autóútra kísérjük hősünket.
Hasonlónak érezhetjük Gustav Möller bemutatkozó filmjét is, ami egy segélyhívó központba kényszerült rendőr kálváriájáról mesél nekünk. És mellette egy teljes családéról: a telefonba egy kétségbeesett női hang szól bele, és egyértelművé teszi, hogy elrabolták, miközben gyerekei magukra maradtak otthon. Asger (Jakob Cedergren) megkettőzött erővel veti magát az ügybe, pedig láthatóan az ő helyzete sem egyszerű, az újságírók már a nyomában, másnapi tárgyalásának ügye nyomasztja. Hogy mit követett el, sokáig nem tudjuk, csak azt, hogy ettől függ, kiszabadulhat-e a segélyközpontból, dolgozhat-e tovább valódi rendőrként. Innen nézve mégis csak klasszikus fogság ez is, a film idejére viszont akad, akit még szorultabb helyzetből kell menteni. Iben, az édesanya ráadásul csak szaggatottan, virágnyelven képes elmondani, mi történt, így annál nehezebb a dolga segítő szándékú rendőrünknek.
A bűnös - Feliratos előzetes (16)
A bűnös - Bemutató dátuma: 2018. október 25. A készenléti diszpécser, felfüggesztett rendőr, Asger Holm egy nő segélyhívását fogadja, akiről hamarosan kiderül, hogy elrabolták. Amikor a hívás hirtelen megszakad, elkezdődik a hajsza az emberrabló után. A hívás az egyetlen nyom, amin elindulhat a hatóság, a diszpécser pedig személyes küldetésének tekinti, hogy az ügy végére járjon.
A dán krimi-thriller szerkezete a Locke-éhez hasonló: bár végig egy embert szemlélünk, de a vonal túlvégéről egy sor szereplő bekapcsolódik még. Steven Knight főhőse viszont maga választotta öt évvel ezelőtt, hogy telefonon keresztül intézi el a szükséges beszélgetéseket, míg Asger nem tehet mást, így kell megoldania a problémát. A feszültséget is az adja, hogy őt a kapcsolat bontása valóban elzárja az események sűrűjétől. Kikerül a kezéből az irányítás, amiről egyébként sem vagyunk meggyőződve, hogy a birtokában van. Újra- és újrahívja a rendőrséget, magánakcióba kezd, miközben egyre kétségbeesettebben tart attól, nehogy túl késő legyen.
A történet egyébként eszünkbe idézheti A hívás című 2013-as filmet is, ahol Halle Berry karakterének kellett segélyközpontosként hasonló kihívással szembenéznie. Igaz, a minőség meg sem közelítette sem a Locke-ét, sem jelen produkcióét. Itt ugyanis a szűk nyolcvan perces játékidő alatt a feszültség folyamatosan nő, A bűnös egy pillanatra sem ereszti nézőjét. Kellemes meglepetés ez a skandináv bűnügyi thriller, Möller érezhetően pontosan tudja, hogyan lehet a székhez szögezni az érdeklődőket.
A filmek nyilván nagy terhet rónak a központi figurákra, rajtuk áll vagy bukik a produkció sikere. Hardy után pedig Cedergren sem vall csődöt. Locke-kal szemben az ő karakterének nehezebb az útja: visszatérés számára sincs, csakhogy nála érezhető személyiségbeli alakulást hoz magával az a néhány hívás. Könnyebb volt neheztelni arra a Locke-ra, aki feleségét telefonon keresztül tájékoztatta családon kívül születendő gyerekéről, miközben egy monumentális betonozást is messziről kívánt levezényelni.
Alapvetően egyszerűbb dolga lenne Asgernek. Hiszen ő csak segíteni szeretne! A bűnös nagy erénye, hogy a műfaji kereteket feszegetve megmutatja: hiába minden jó szándék, ha fogalmunk sincs semmiről. Töredékinformációk birtokában játsszuk a nyomozósdit, úgy véljük, mi megteszünk mindent, amit adott helyzetben tudunk, miközben sokszor csak rontunk az egészen. Möller filmje fájdalmasan mutatja meg, hogy ítélkeznünk még akkor is korai, ha végre teljesen összeállni látszik a kép. Hiszen akkor szokott csak kiderülni, hogy végig félrevezettük magunkat.
A bűnös (Den skyldige) dán thriller, 85 perc, 2018
