Kulturális birodalmat épít Demeter Szilárd

Kulturális birodalmat épít Demeter Szilárd

Demeter Szilárd birodalma madártávlatból (Fotó: MTI/Máthé Zoltán)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Kulturális birodalmat épít a Hajógyári-szigeten Demeter Szilárd, a várhatóan (több) százmilliárdos beruházás alapjaiban változtatja meg a környék arculatát, a III. kerületet azonban semmiről sem tájékoztatták eddig. A fejlesztés érdekében a kormány még a világörökségi pályázatot is megfúrta, nehogy a Hadrianus császár idején épült helytartói palota Demeter projektjének útjába álljon.

Amikor újraindítjuk a kulturális életet, akkor ne csak a romokat takarítsuk el – írta Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) főigazgatója márciusban. A Mandinerben megjelent kiáltványában a magyar kulturális élet egyik legbefolyásosabb szereplője a járvány utáni életről filozofált, a romeltakarítás szimbolikája ugyanakkor túlmutat az újrainduláson, és a területfoglalás új fejezetének szellemiségét jelezheti előre. 

A kormány június 1-jei határozatával bő 600 millió forintos alaptőkével hozta létre a Magyar Kultúráért Alapítványt (MKA). A döntés jól illeszkedik a sokak által vagyonkimentésként értelmezett folyamatba, amelynek során a Fidesz az állami vagyont alapítványokba szervezi ki. Az MKA szellemi atyja, Demeter Szilárd a frissen gründolt alapítvánnyal együtt megkapta egyebek mellett az óbudai Zichy-kastélyt, a Hajógyári-sziget több mint 30 hektáros déli részét – a Sziget fesztiválnak otthont adó északi rész fővárosi kézben van – és a Bem rakparton fekvő Andrássy-palotát is. Utóbbiban rock- és dzsessz központot hoznak létre, a Hajógyári-szigeten pedig egy (pop) kulturális központot: a tervekben több ezer fős rendezvényhelyszín, kiállítóterem, rockmúzeum, pajtaszínház, gasztrofalu, próbatermek és társművészeti terek szerepelnek. De idővel a Petőfi hídnál horgonyzó A38 Hajót is felúsztatnák a sziget mellé. 

A projektre Demeter évtizedes távlatot jelölt ki, a költségekről a Népszavának korábban annyit mondott, hogy egyik tétel sem lesz 2 milliárdnál olcsóbb, és csak a Hajógyári-sziget átalakítását 64 milliárdra becsülik – az arányok kapcsán: a Liget-projekt költségvetését az induláskor 10 milliárd körülire becsülték, mára jóval 300 milliárd fölé emelkedett. 

Széchenyitől Vizoviczki birodalmáig

Az Óbudai Hajógyár egykori épületeinek otthont adó déli rész bőven ad majd munkát az építészeknek. Az 1988-ig működött üzem – a végelszámolás 1991-ben indult el – területének rehabilitációjára több terv is született az elmúlt évtizedekben, de mindegyik papíron maradt. Az állam 2003-ban privatizálta a területet, amelyet egy izraeli hátterű cég szerzett meg 4,6 milliárd forintért, hogy kaszinóvárost – „Álomszigetet” – építsen a főváros szívében. A 400 milliárdra tervezett, nagy botrányt kiváltó beruházás a gazdasági válság hatására azonban megtorpant, a gyárépületekben így évekig működhettek Vizoviczki László szórakozóhelyei, az éjszakai élet később hivatali vesztegetés elfogadása és egyéb bűncselekmények miatt elítélt figurájának 2012-es bukásáig. A területet, a rajta álló ingatlanokkal együtt, a magyar állam 2013-ban 3,99 milliárd forintért visszavásárolta. 

A Hajógyári-sziget jelenleg lezárt déli részének legfontosabb kulturális öröksége a Hadrianus császár uralkodása idején épült helytartói palota, amely a korábbi feltárásokat követően ma visszatemetve pihen a föld alatt. Miközben 1941 tavaszán Magyarország belépett a második világháborúba, Szilágyi János és munkatársai serény munkába fogtak a Hajógyári-szigeten.

Első alkalommal nyílt lehetőség arra, hogy modern régészeti módszerekkel megvizsgálják és részben feltárják a területen már régóta ismert, akkor még impozáns fürdőnek vélt épületegyüttest. Korábban, miután Széchenyi István 1835-ben belefogott az Óbudai Hajógyár megépítésébe, a XIX. század közepén a felszínen látható alapfalakat felmérték, lerajzolták. Az épen maradt mozaikpadlókat kiemelték, és két kisebb helyiség teljes mozaikját ajándék gyanánt Bécsbe küldték az uralkodónak – ezeket jelenleg a bécsi Kunsthistorisches Museum raktárában őrzik. 

Az 1942 júniusában befejezett ásatások végére kiderült, a XIX. században még a falfreskókkal akár emelet magasan is díszített falak, mozaikpadlós termek nem egy fürdőt, hanem Alsó-Pannónia – azaz Pannonia inferior – helytartói palotáját rejtik.

Mutatós maradványok

Az épületkomplexum jelentőségéről már az első, 1945-ben megjelent összefoglalóban így írt Szilágyi: „Aquincumban találtunk első ízben olyan állapotban légióparancsnoki-helytartói palotát, amelynél a föld felett két-három méter magasságra kiemelkedően maradtak fenn a falak. Ez a palota, teljesen kiásva és fenntartva, nemcsak hazánk legjobb állapotban fennmaradt, legszebb, mozaikpadozatokkal rendelkező római kori műemléke volna, hanem egész Közép-Európában ez lenne az egyetlen fenntartott római birodalmi helytartói palota, amely mutatós állapotban lévő rommaradványokkal rendelkezik.”

A később az Aquincumi Múzeum igazgatójává kinevezett Szilágyi vezetésével 1950 és 1956 között nagyobb szabású ásatást folytattak a területen. Mára pedig komplex képünk van az egykori helytartói palotáról. „A II. század elején emelt, a század végén átépített és a III. században bővített emeletes főépületnek közel száz helyisége 120 × 120 méter alapterületet foglalt el. Minden oldalról kőkerítés védte, amelyen dél felől boltozatos kapun lehetett kocsival behajtani” – olvashatjuk Póczy Klára összefoglalójában. Az épület úgy 400 méterre feküdt az aquincumi légiótábor keleti kapujától. 

Az ásatások mintegy 12 kőemlék helyét rögzítették, és nagyjából még ennyi került elő az évszázadok során. Húsz felirat 120 és 283 közötti időszakot ölel fel, és 44 Aquincumban szolgáló helytartó neve maradt fenn. A fáma szerint magát az épületet a 106-ban kettéosztott Pannonia első alsó-pannóniai helytartója, a később a császári bíbort is elnyerő, 117 és 138 között uralkodó Hadrianus emelte. A területről előkerült egyik legérdekesebb lelet, egy cserélhető fejű császárszobor, a rómaiak leleményességét mutatja. Hogy ne kelljen minden uralkodóváltáskor újat készíteni, csak a trónra lépő császár fejportréját kellett mindig kifaragni, amit aztán ráilleszthettek a központi szobor nyakából kikandikáló vasrúdra. Ez különösen a 235 utáni időkben jött jól, amikor egy-egy imperator olykor az első uralkodási évét se élte meg. 

A helytartói palotát a jelenlegi ismereteink szerint a III. század utolsó évtizedében hirtelen – talán egy árvíz következtében – kiürítették. A császárok szállásának is alkalmas, reprezentatív palotát a IV. század elején áthelyezték a légiótábor mögötti, védettebb területre. Felszámolásához Diocletianus császár (284–305) közigazgatási reformja is hozzájárulhatott, miután ugyanis Pannonia inferiort két részre osztották, az így kialakított Valeria tartománynak csak a katonai központja maradt Aquincumban, a polgári közigazgatást áthelyezték a provincia belsejébe. 

A Hajógyári-szigeten állt épületkomplexum jelentőségét emeli, hogy a Diocletianus előtti 44 római provinciából mindössze 5 helytartói palota épülete ismert jelenleg az egész birodalom területéről. Az emlékhelyet azonban, ha szeretnénk, és ha nem lenne elkerítve a nagyközönség elől, se tudnánk megnézni, ugyanis ma egy golfpálya alatt fekszik. A feltárások után a romokat visszatemették, és ma 1,5–2 méter föld borítja azokat. 

Ez azonban műemlékvédelmi szempontból lehet a legjobb helyzet, hiszen az épület megmaradt része nem károsodik tovább. Amint ugyanis egy ilyen, falfreskókkal és mozaikokkal is díszített építmény a felszínre kerül, a szakembereknek az idővel kell versenyezniük. Jól látszik ez Pompejiben, ahol – a korábbi korrupciót nem számítva – a folyamatos állagmegóvás és restaurálás mellett a turistaözön és a klíma a romterület épsége ellen dolgozik. 

Sosem létezett hibrid

Az óbudai helytartói palotával kapcsolatosan a legérdekesebb hír az elmúlt időszakban az volt, hogy két éve a kormány egy indoklás nélküli rövid rendeletben kivette a területet a római kori határvonal, a dunai limes több országot átívelő UNESCO világörökségi státuszra javasolt helyszínei közül. A döntés azért meglepő, mert a jobb sorsra érdemes palota egyértelműen a limes egyik kulcshelyszíne lehetne. Akadtak olyan vélemények, amelyek szerint azért kerülhetett ki a listáról, mert egy esetleges UNESCO-védettség a szigora miatt gyakorlatilag ellehetetlenítene bármiféle jövőbeni rekonstrukciót. 

– Előfordul az is, hogy az UNESCO még azt sem támogatja, hogy egy régészeti emléket kiássanak a földből, mert már azzal is roncsolnák a lelőhelyet – nyilatkozta két éve a HVG-nek Láng Orsolya, az Aquincumi Múzeum igazgatója és Havas Zoltán régész, akkori főosztályvezető, aki korábban maga is folytatott leletmentő ásatást a szigeten. A szakemberek akkor arról beszéltek, rekonstrukciót végezni úgy, hogy az szakmailag hiteles legyen, biztosan nem lehetne, de a palota csak egy kis részének bemutatása is kihívások elé állítaná a régészeket és a muzeológusokat. A turisztikai és szakmai kihívások közötti örök dilemmáról nem is beszélve. 

– A rómaiak egy intenzíven átépítő társaság volt, ezért borzasztó könnyen belecsúszhatunk abba a csapdába, hogy esetleg olyannak mutatjuk be a palotát, amilyen sohasem volt. Lesz egy hibrid valami, ami sosem létezett, és nem lesz hiteles – érzékeltette a szakmai nehézségeket Láng Orsolya. A palota egyébként továbbra is miniszteri rendelettel biztosított régészeti védelem alatt áll. „Ez azt jelenti, hogy a területén 30 centiméter alatti földmunkát csak régészeti beavatkozás kíséretében, előzetes feltárással lehetne végezni” – mondta a múzeumigazgató. 

Nem akarnak kis Manhattent

A helytartói palota eltemetett romjait – ahogy a sziget déli részének ipari épületegyüttesét is – jelenleg kordonok és biztonsági őrök védik az érdeklődőktől. Demeter Szilárd tavasszal azt ígérte, igyekeznek minél hamarabb megnyitni a területet a közönség előtt. A PIM főigazgatója elárulta, a kulturális központ életre keltésében jelentős szerepet szán a fainstallációiról ismert Hello Wood alkotói közösségnek, amely hagyományos nyári építész táborát idén a tervek szerint a Hajógyári-szigeten tartja. A Hello Wood irodája egyébként éppen az ugyancsak a Demeterhez köthető alapítvány tulajdonába került Zichy-kastélyban van, és a csapat korábban már előállt tervekkel az épület rekonstrukciójára. Megkerestük az alkotói közösséget az ügyben, kérdéseinkre azonban lapzártánkig nem reagáltak. Nem kaptunk választ Demeter Szilárdtól sem, akit a fejlesztés részleteiről kérdeztünk volna.

Pedig a beruházással kapcsolatban lenne miről beszélni, hiszen a PIM főigazgatójának álma komoly beavatkozást feltételez. A Hajógyári-szigeten épülő komplexum és a Zichy-kastély felújítása, illetve átalakítása mellett a tervek szerint lecserélik a szigetre vezető mindkét hidat, a Szentlélek tér felőli oldalon álló H-híd kétszintes utódot kap. Arról egyelőre nem esett szó, hogy a korábban tervezett védműrendszerből – amely az áradásoktól óvná a területet – megvalósul-e bármi. A súlyos környezetkárosítással járó építkezést számos szakember és szervezet bírálta, a gátépítés azonban egyelőre nem fenyegeti a szigetet, mivel a környezetvédelmi hatástanulmányt nem hagyták jóvá, így a projekt végül engedélyt sem kapott. 

A III. kerület is tiltakozott a védműrendszer ellen, azt ugyanis a kormány kis-Manhattan-terveként értelmezik – a sziget beépítése, lakó- és kereskedelmi övezetté alakítása ellenkezik a kerület településkép-védelmi rendeletével, illetve a terület hatályos építési szabályzatával. A Budai Hang kérdésére az önkormányzat elárulta, eddig semmilyen megkeresést nem kaptak sem a Zichy-kastély, sem a Hajógyári-sziget beruházásaival kapcsolatban. 

– Mivel a terület műemléki védelem alatt áll, a probléma összetettebb lesz a tervezés során. Az A38 Hajó felhozatala is gondot jelenthet, mivel jelenleg nincs hová kikötni, és a kellő infrastruktúra sem áll rendelkezésre a projekt megvalósításához. A kerület álláspontja, hogy minden fejlesztést a K-híd felújításának kell megelőznie – írták. A Zichy-kastély kapcsán rámutattak, hogy az ingatlanban működik az Óbudai Múzeum, amelynek fenntartása és ott-tartása az önkormányzat szándéka. – Az épület a kerület főterén áll, ezért furcsának tartjuk, hogy még csak meg sem kerestek bennünket – hangsúlyozták. 

Az önkormányzat szerint a Hajógyári-sziget elsősorban a családok szabadidős, sport- és rekreációs tevékenységét szolgálja, a beavatkozások azonban átalakítják a terület funkcióit, így nem pusztán építészeti kérdésnek tekintik „a kormányzati álmokat”, hanem erős, a kerület lakosságának egészére irányuló egyeztetési folyamatot várnak el. Demeter Szilárd – aki időközben a közel 200 milliárd forint felett rendelkező Mol-Új Európa Alapítványt irányító kuratóriumba is bekerült – korábban idézett írásában a reformkort jelölte ki mércének a kulturális élet szereplői számára. Hozzátette, ahhoz, hogy az alkotók és a közönség kölcsönhatásba lépjen, vissza kell találni a „magyar valósághoz”. Az MKA beruházásainak várhatóan (több) százmilliárdos költségvetését tekintve, ez utóbbi már biztosan sikerült: visszataláltak a magyar valósághoz.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2021/29. számában, a Budai Hang mellékletben jelent meg, július 16-án.

Fizessen elő a Magyar Hangra!

„Ne kelljen újra bizonyítani, ki a jó hazafi” – Magyar Hang-ajánló

Kötöttfogás Extra

Támogasson minket!

Keresés

Csatlakozzon hozzánk Patreonon

Árnyék podcast – Bántalmaz a kormányom