Bár eredetileg tisztán művészeti jellegű, filmnyelvi kérdésekről szóló előadást tartott volna szombaton Emir Kusturica a szolnoki Alexandre Trauner Art/Film Fesztiválon, a rendező mégsem tudta elkerülni, hogy kifejtse véleményét a jelenlegi háborúról. Bár konkrétan az orosz invázióról valójában nem nagyon beszélt, sokkal inkább arról, hogy szerinte a nyugat a vesztébe rohan, amikor szembemegy Oroszországgal.
A Cigányok ideje és a Macska-jaj világhírű rendezőjének elköteleződése régóta nem kérdéses, az orosz invázió kezdete óta viszont ezzel a szerepvállalással jóval több helyen vágja el magát. Nem sokkal a háború kitörése előtt fogadta el a felkérést az orosz hadsereg központi színházának élére. Nem sokkal ezek után aztán visszavették a cseh Fabiofesten odaítélt díját. Máshonnan sem kapott pozitívabb visszajelzéseket, főleg azt követően, hogy márciusban is kiállt az orosz fél mellett, az Ukrajnában zajló háborúért az Egyesült Államokat hibáztatva. Szerinte a Pentagon régóta készítette ezt elő, a harc pedig az ortodoxia ellen zajlik, illetve egy olyan autentikus kultúra ellen, mely akadályt jelentene a transzhumanizmus számára. Kusturica egyben kijelentette, a nyugati vezetők szerinte jól tennék, ha csatlakoznának a moszkvai győzelmi felvonuláshoz.
A szolnoki mesterkurzust a rendező filmnyelvi kérdésekről tartotta, de láthatóan többször is szívesen tért vissza nagypolitikai témákhoz. Bár a nézői kérdések inkább kerülték ezt a témát, és jobbára a filmjeiről faggatták, az előadás legvégén Kusturica egy hosszabb monológban fejtette ki, mit gondol a háborús szembenállásról.
Az előadás utolsó kérdezőjeként egy Csehországból érkezett résztvevő felvetette, Kusturica mennyire hiányzik a prágaiaknak. (A rendező a prágai filmes iskolában végzett 1978-ban.) A felszólaló úgy látja, a rendező még a valódi értelmiségiek közé tartozik, hasonló szerepet betöltve nagyjából, mint Jordan Peterson. A filmes erre úgy reagált, Peterson szerinte jó példa, mert azon kevesek közé tartozik, akik felismerik, hogy Európát ma feláldozzák a világpolitika oltárán. Kusturica szerint Európa lényegében az Egyesült Államok gyarmata, ezt viszont sokan nem veszik észre. Talán ez az ország még igen, és nem hagyja, hogy Európával együtt elsüllyedjen – tette hozzá az orbáni különutassággal láthatóan egyetértő rendező. Az viszont nem volt egyértelmű, mire is gondol ez alatt, hiszen Magyarország is az Európai Unió tagja, és bár energiaügyben nem támogat szankciókat, de a korábbiakat ettől még elfogadta. És, bár Kusturica magyar elnökről beszélt, Novák Katalin államfő valójában egyértelműen elítélte az orosz agressziót, illetve az inváziót megkezdő Vlagyimir Putyint.
Ha az Egyesült Államok harcolni akar Oroszországgal, miért nem Alaszka felől támad? - érdeklődött Kusturica. Úgy látja, az Egyesült Államok ma Európa pusztulására tör. Azt sem érti, Cannes-ban „miként ünnepelhetik Volodimir Zelenszkijt, ezt a rossz színészt?”, aki szerinte csak a szakadék felé sodor mindenkit. A rendező úgy látja, sokan egyre jobban eszkalálnák a konfliktust, amit ő végzetesnek tart. A monológ végén szerettünk volna még rákérdezni, mi is a háborút kirobbantó Vlagyimir Putyin és Oroszország felelőssége mindebben, de több kérdésre sajnos már nem volt idő, és a politikai kirohanás végén Kusturica is rögtön elköszönt és levonult a színpadról. Tény, itt már jelentősen túlléptük a meghirdetett műsoridőt. A rendező egyébként zenekarával, a No Smoke Orchestrával fel is lép szombat este a szolnoki Agorában.
Kusturica egy másik, cannes-i díjakra vonatkozó kérdésre is azt válaszolta, hogy újabb elismerést már nem fog kapni a fesztiválon, szerinte a politikai álláspontja miatt. Egyébként is úgy látja, hogy Cannes gyengül, szerinte egyre kevésbé a film megünneplésének a helyszíne. Reméli, hogy a hagyomány végül győzedelmeskedni fog, de úgy látja, mindent felülír a propaganda és az olyan elvárások, hogy a történetekben legyen egy fekete, illetve mindenféle egyéb csoportból egy-egy képviselő. Szerinte sokkal jobb helyzetben vannak, akik az Európai Unión kívül élnek. Állítása szerint ezzel nem az EU ellen kíván beszélni, de úgy látja, itt még csak nem is reflektálnak rá, milyen keretek közé szorítják az embert. Ebből a szempontból szerinte még az irániak is jobb helyzetben vannak, mert reagálnak a rezsimre, amiben élnek, ahogy annak idején a kommunizmus ellen is küzdöttek sokan. Ehhez képest ma sokan az Eurimages-tól kapnak pénzt, és elmondják, amit ők akarnak hallani, és lassacskán visszatérünk a kommunizmushoz – fogalmazott a rendező. (Az Eurimages korábban támogatta Kusturicát is, ahogy mondjuk Lars von Triertől a Melankóliát.) Azért lát pozitív példákat, olyan filmeket is, amelyek groteszk képet adnak a körülöttünk lévő világról.
Kusturica előadásában beszélt arról, miként uralta el a filmkészítést a kereskedelmi szemlélet, miközben a XX. században még másnak látta a helyzetet. Az európai kultúra gyökereihez, például Arisztotelészhez kell szerinte visszanyúlni, a mozinak pedig a körülöttünk lévő világot visszaadni. Személyes történeteiről is hosszan mesélt, így a feleségével való megismerkedésről és az Amarcord című, általa az egyik legjobbnak tartott filmről. Beszélt továbbá A papa szolgálati útra ment című film forgatásáról és arról, hogyan cserélődött fel egy ízben orvos és beteg szerepe, és győzködte ő az orvosát, hogy előtte az élet, nem szabad feladnia. A filmnek szerinte rekonstruálnia kell a többé-kevésbé fontos szekvenciákat, de ha megmaradunk a felszínen, mondjuk egy beteg-orvos kapcsolat egyértelmű vonatkozásainál, akkor még csak egy tévésorozat szintjén mozgunk.
A rendező hosszan fejtegette, miként jelenik meg a reklámok nyelve a filmekében, hogyan akarnak egy-egy terméket eladni. Ráadásul vészesen felgyorsult minden, ha pedig nem veszi fel valaki a reklámok tempóját, akkor nem tudja megszólítani az embereket. A mai mozi olyan helyzetben lesz szerinte lassan, mint az opera volt régebben. A szélesvászon esélyt ad arra, hogy át tudjuk élni a látottakat, az iPhone képernyője már kevésbé. Nemcsak a méret miatt, de azért is, mert azt egyedül nézzük. Ráadásul ma kevésbé is vesszük észre szerinte a propagandát, mint annak idején.
Kusturica szerint a történeteket a fejünkben fogalmazzuk meg, állítjuk össze így, egy-egy sztorit el lehetne épp mesélni másként is. Az a kérdés, hogyan meséljük el, például ő a feleségével való megismerkedés történetét. Szóba hozta azt is, hogy Martin Scorsesétől a Taxisofőrt ma már nem lehetne elmesélni ugyanúgy, egészen más hatást váltana ki.
A rendezőt kérdezték kedvenc magyar rendezőiről is, ő Gothár Pétert és a Megáll az idő-t, illetve Jancsó Miklóst és Mészáros Mártát nevezte meg. De sok filmre emlékszik elmondása szerint, főleg a filmes iskolából.
Elhangzott az is, hogy tervben van következő filmje, amihez a kiindulópontot Dosztojevszkij Bűn és bűnhődése jelenti, de valójában napjainkra kíván benne reagálni, a címe pedig várhatóan I’m Guilty lesz. Bármit is csinálsz, a legnagyobb ellenséged közben mindvégig te magad leszel – fogalmazta meg Emir Kusturica.
