Már nem pártpolitikus, ezért el akarja kerülni azokat a kérdéseket, amelyek egy választási kampányban óhatatlanul felmerülnek – így indokolta az Indexnek adott interjúban L. Simon László, miért csak a választás után ült le beszélgetni. A Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatójaként szerinte már a nemzet egységét kell kifejeznie, de nem rejti véka alá politikai véleményét, ott volt a Fidesz eredményváróján is. Viszont úgy látja, nem jelentett számára egzisztenciális függést az, hogy maradhat-e a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója, leginkább csak azért aggódott, hogy folytatni tudják-e a munkát a múzeumnál.
L. Simon álvitának tartja azt a kérdést, hogy legyen-e önálló kulturális minisztérium. Szerinte a kormány elkötelezett a kultúra támogatásában, az önálló minisztérium pedig nem lenne garancia arra, hogy ez ugyanígy maradjon. A Lázár Jánossal való korábbi vitái kapcsán azt mondta, ha honvédelmi, mezőgazdasági vagy akár humánminiszternek kérik fel Lázárt, azt ő el fogja fogadni, és gratulálni fog hozzá. Annak is örült, hogy egykori vitapartnere a körzetében megverte Márki-Zay Pétert.
Az előkészítő munka folyik annak kapcsán, hogy a Természettudományi és az Iparművészeti Múzeum a Nemzeti Múzeumhoz tartozzon, de hogy tényleg kell-e ezeket integrálni az intézményrendszerben, az csak később dőlhet el. Viszont fontos feladatnak látja az új Nemzeti Galéria felépítését, illetve az Iparművészeti Múzeum felújításának folytatását. „De számomra a legfontosabb a Nemzeti Múzeum főépületének a rendbetétele – ez komoly adóssága a nemzetnek. A múzeumkert gyönyörű lett, de a főépülethez évtizedek óta nem nyúltak hozzá. Azért is van szükség a felújításra, mert kinőttük az épületet, és sajnos a mögöttünk lévő palotákat nem kaptuk meg” – tette hozzá a főigazgató. Volt ugyanis olyan koncepció, hogy megkapják az említett palotákat is. Vidékiként nem tartja ördögtől valónak azt sem, hogy a Természettudományi Múzeum Debrecenbe kerüljön.
Felmerült az a kérdés, hogy L. Simon a régészet után most maga alá akarja gyűrni a múzeumokat is? Szerinte viszont csak annyiról van szó, hogy a magyar intézménytörténetben önállósodás és integráció váltják egymást, és már fel sem merül a szakmában, hogy a Szépművészetit és a Magyar Nemzeti Galériát szét kellene választani.
Arra a felvetésre, hogy hogyan segítik az ukránokat, L. Simon azt mondta, van együtt gondolkodás az ukrajnai múzeumokkal, de a műtárgyak kimenekítése és ide hozatala a legnehezebb. Minden ország tart ugyanis tőle, hogy műkincsei tartósan külföldre kerüljenek. Jöttek volna az Aranybulla-kiállításra tárgyak az Ermitázsból is, két együttműködés viszont a háború miatt most meghiúsult. „Nem politikai okokból – én magam egyébként sem értek egyet a háborúban vétlen orosz művészek, kulturális intézmények vagy sportolók bojkottjával –, de majd csak akkor tudunk bármit kölcsönadni, ha béke lesz, s normalizálódnak a viszonyok” – tette hozzá.
