Nyolcvannégy éves korában meghalt a Kilencek költőcsoport tagjaként is számon tartott Konczek József. Múlt heti, március 12-ei haláláról a Magyar Írószövetség tájékoztatott most, hozzátéve, hogy temetéséről később intézkednek.
Konczek József 1942. február 14-én, Magyarnándoron született. Költői-újságírói indulásakor még a Konc művésznevet használta, de 1971-től ismét Konczekként ismerték. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar-orosz szakán tanult, egyetemistaként csatlakozott a vidékről jött fiatal költők köréhez, a Kilencekhez. Az indulásuk nem volt egyszerű, elsőre nem akarták kiadni Elérhetetlen föld című antológiájukat, de végül sikerrel jártak. Az irodalmi-kulturális közeg, mint a tagokkal készült interjúinkból is kiderült, nem különösebben díjazta, hogy a maguk erejéből boldogulnának, antológiájukat is önállóan szerkesztve. Problémás volt aztán az is, melyiküket közlik a lapok, válogatják be verseskötetekbe.
Konczek József például már 1962-től jelen volt verseivel számos folyóiratban, de első saját verseskötete, a Galambok, galambok a történelemben csupán 1984-ben jött ki. Ahogy régi nemzetes újságíró kollégánk, Ugró Miklós is megjegyezte hozzászólásában: az önmenedzselés nem volt Konczek erőssége. Persze ki csodálkozna ezen, látva azt, miken ment keresztül. Bemutatkozó kötettervét például a Szépirodalmi Kiadó utasította vissza többször, és igazán kibontakozni csak a rendszerváltás után tudott. Olyan irodalmi lapokban jelentek meg szövegei, mint a Napjaink, az Alföld, a Palócföld, a Napút, a Kortárs vagy a Magyar Napló. Eközben évtizedeken át újságíróként dolgozott, először a Vas Népénél, majd az Ifjúsági Fórumnál, az Ifjúkommunistánál és az Agensztvo Pecsatyi Novoszyinál. A nyolcvanas években a Pallas Lap- és Könyvkiadó szerkesztőjeként működött, a rendszerváltás után volt az Esti Hírlap korrektora és belpolitikai munkatársa, illetve az MTI külpolitikai szerkesztőségének tagja is.
Jegyzett gyerekverseket, meséket, prózát és műfordítást is, közel állt hozzá Anna Ahmatova költészete. Fordításaiból meg is jelent egy gyűjtemény Ahmatova ifjú arca – …és mai orosz költők címmel 2007-ben. Utolsó kötetét, a verseket és prózát is tartalmazó Udvar, holdudvart a Magyar Napló Kiadó adta ki tavaly. 1994-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, 2009-ben pedig a Kilencekkel megosztva a Bethlen Gábor-díjat.
A Kilencek közül nemrég meghalt a Kossuth-díjas Kiss Benedek is, akivel 2019-ben közöltünk még interjút. A társaságból elsőként Rózsa Endre ment el 1995-ben, őt követte Utassy József 2010-ben, Oláh János (Lackfi János édesapja) pedig 2016-ban. A további négyek, tehát Győri László, Mezey Katalin, Kovács István és Péntek Imre mindegyikével interjúztunk korábban.
Frissítés: Cikkünkben eredetileg azt írtuk, hogy Konczek József indulásakor még a Koncz nevet használta. Lánya viszont arról tájékoztatta lapunkat levelében: „Édesapám nem használta a Koncz nevet soha, amit használt, az a Konc mint művésznév volt. Az Elérhetetlen föld antológiában látható többek közt Konc József néven, illetve az Örökös tavasz című kötet első oldalán hitvallása: »Művésznevem Konc, nem zizegek«” A nevet így javítottuk, a hibáért elnézést kérünk.
