
Nyolcvanöt éves korában meghalt Csűrös Karola, tájékoztatott Facebook-oldalán a Madách Színház.
A Szomszédokból ismert színésznő korábban a társulat tagja volt, míg a telenovellát 2019-ben elhunyt férje, Horváth Ádám rendezte.
A színművész 1936. november 6-án születt Budapesten. Felmenői között voltak Brückner Győző és Csűrös Zoltán kémikusok, akadémikusok. Csűrös Karola 1959-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, a Madách Színház szerint pedig „cserfes, jókedvű naivaként kezdte pályáját, modern lányfigurák megformálásával.” Legnagyobb sikereit vígjátékokkal érte el a Facebook-poszt szerint, első jelentősebb filmszerepét pedig 1960-ban kapta, a Két emelet boldogság című filmben. Két évvel később szerződött a Madách Színházhoz, a társulatnak pedig öt évtizeden át volt a tagja.
Játszott Shakespeare Ahogy tetszik című vígjátékában, ahogy a Régimódi történetben és Ray Cooney Ne most, drágám című komédiájában is. Betty volt Brecht Koldusoperájában, virágáruslány Madách Imre Az ember tragédiájában, Lizocska Gogol Holt lelkekjében vagy Nardella a Heltai Jenő-féle A néma leventében. Számos Molnár Ferenc- vagy épp Shakespeare-darabban láthattuk őt.
Országosan ismertté a Szomszédokkal vált, a sorozatban Etus karakterét alakította. Számos játék- és tévéfilmben szerepelt, így felbukkant a Hurrá, nyaralunk!-ban, a Katonazenében, a Gyula vitéz télen-nyáron-ban és a Családi kör televíziós sorozatban. Rengeteget szinkronizált, hallhattuk őt Az édes életben, a Tom Jones-ban és a 8 és 1/2-ben.
Számos díjat vehetett át, 1993-ban Erzsébet-díjat és Déryné-díjat is kapott, 2001-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét, míg 2006-ban Érdemes művész lett.
– Nem képzeltem el semmit. Borzasztóan romantikus alkat voltam, ábrándoztam, Operába jártam. Tizenöt éves koromtól kezdve hetente négyszer az Operában ültem. Szerelmes voltam a Simándyba! Eufórikus önkívületben imádtam az egészet. Amikor én voltam fiatal, még nem voltak bulik, csak zsúrok. De az is csak a táncikálásról szólt, drogok, alkohol elő sem fordulhattak. Az első magas sarkú cipőmet 19 évesen kaptam. Nem volt még ilyen a világ, mint ma, nem volt még ilyen nagy élet! Ettől függetlenül nagyon élveztem, de igazából harmincéves korom körül találtam meg magamat, mert addigra ünnepelt színésznő voltam, garzonlakásom és kocsim volt, és rettenetesen élveztem az életet – idézte fel a színésznő a Kisalföldnek adott 2016-os interjúban.
Elmondta azt is, jól ment mindig a közös munka Horváth Ádámmal, de nagyon vigyáztak rá, nehogy azt mondják, hogy csak miatta kapott meg egy szerepet. A Madáchot nagyon megszerette, és amikor egyszer hívták a Nemzetihez, sírt a próbák után, nem érezte magát jól. – A Madáchban családias volt a légkör, segítettük egymást, ha megbuktam volna, akkor is szerettek volna – tette hozzá.