Meghalt Csűrös Karola
A 80. születésnapját ünneplő Csűrös Karola színművész a fővárosi Madách Színházban tartott köszöntésen 2016. november 8-án. (Fotó: MTI / Illyés Tibor) - Fotó: Illyés Tibor

Nyolcvanöt éves korában meghalt Csűrös Karola, tájékoztatott Facebook-oldalán a Madách Színház.

A Szomszédokból ismert színésznő korábban a társulat tagja volt, míg a telenovellát 2019-ben elhunyt férje, Horváth Ádám rendezte.

A színművész 1936. november 6-án születt Budapesten. Felmenői között voltak Brückner Győző és Csűrös Zoltán kémikusok, akadémikusok. Csűrös Karola 1959-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, a Madách Színház szerint pedig „cserfes, jókedvű naivaként kezdte pályáját, modern lányfigurák megformálásával.” Legnagyobb sikereit vígjátékokkal érte el a Facebook-poszt szerint, első jelentősebb filmszerepét pedig 1960-ban kapta, a Két emelet boldogság című filmben. Két évvel később szerződött a Madách Színházhoz, a társulatnak pedig öt évtizeden át volt a tagja. 

Játszott Shakespeare Ahogy tetszik című vígjátékában, ahogy a Régimódi történetben és Ray Cooney Ne most, drágám című komédiájában is. Betty volt Brecht Koldusoperájában, virágáruslány Madách Imre Az ember tragédiájában, Lizocska Gogol Holt lelkekjében vagy Nardella a Heltai Jenő-féle A néma leventében. Számos Molnár Ferenc- vagy épp Shakespeare-darabban láthattuk őt. 

Országosan ismertté a Szomszédokkal vált, a sorozatban Etus karakterét alakította. Számos játék- és tévéfilmben szerepelt, így felbukkant a Hurrá, nyaralunk!-ban, a Katonazenében, a Gyula vitéz télen-nyáron-ban és a Családi kör televíziós sorozatban. Rengeteget szinkronizált, hallhattuk őt Az édes életben, a Tom Jones-ban és a 8 és 1/2-ben.

Számos díjat vehetett át, 1993-ban Erzsébet-díjat és Déryné-díjat is kapott, 2001-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét, míg 2006-ban Érdemes művész lett.

– Nem képzeltem el semmit. Borzasztóan romantikus alkat voltam, ábrándoztam, Operá­ba jártam. Tizenöt éves korom­tól kezdve hetente négyszer az Operában ültem. Szerelmes voltam a Simándyba! Eufóri­kus önkívületben imádtam az egészet. Amikor én voltam fia­tal, még nem voltak bulik, csak zsúrok. De az is csak a táncikálásról szólt, drogok, al­kohol elő sem fordulhattak. Az első magas sarkú cipőmet 19 évesen kaptam. Nem volt még ilyen a világ, mint ma, nem volt még ilyen nagy élet! Ettől függetlenül nagyon élveztem, de igazából harmincéves ko­rom körül találtam meg maga­mat, mert addigra ünnepelt színésznő voltam, garzonlaká­som és kocsim volt, és rettene­tesen élveztem az életet – idézte fel a színésznő a Kisalföldnek adott 2016-os interjúban.

Elmondta azt is, jól ment mindig a közös munka Horváth Ádámmal, de nagyon vigyáztak rá, nehogy azt mondják, hogy csak miatta kapott meg egy szerepet. A Madáchot nagyon megszerette, és amikor egyszer hívták a Nemzetihez, sírt a próbák után, nem érezte magát jól. – A Madáchban csa­ládias volt a légkör, segítet­tük egymást, ha megbuktam volna, akkor is szerettek vol­na – tette hozzá.