Hetvenegy éves korában, csütörtökön elhunyt Fehér M. István filozófus, az ELTE BTK Filozófiai Intézetének professor emeritusa – közölte a Magyar Tudományos Akadémia pénteken az MTI-vel. Fehér M. az MTA rendes tagja volt, az akadémia saját halottjának tekinti őt.
A filozófus 1950. április 24-én született Budapesten. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem angol-olasz szakán végzett 1974-ben, majd három évvel később filozófia diplomát is szerzett. Maradt is az egyetem Filozófiatörténeti Tanszékén, doktori disszertációját pedig 1979-ben védte meg. Adjunktus 1981-ben, egyetemi docens 1987-ben lett, tanszékvezetővé pedig 1990-ben nevezték ki. Az MTA rendes tagjává 2013-ban választották, ugyanebben az évben pedig Széchenyi-díjat is átvehetett. 1990 és 1995 között a Magyar Filozófiai Társaság főtitkára volt.
A XIX-XX. századi filozófia történetét kutatott, különös tekintettel az életfilozófiára és a hermeneutikára. Könyvet jegyzett Jean-Paul Sartre-ról és Martin Heideggerről, valamint Hans-Georg Gadamer életművét is tanulmányozta. Fontos kötetei még a Filozófia, történet, értelmezés, a Hermeneutikai tanulmányok és Az élet értelméről.
„A filozófiával való első találkozásom mindenesetre meghatározó volt, és felejthetetlen. A bölcsészkaron uralkodó liberális légkörnek megfelelően jegyeim többsége jeles volt, itt-ott egy-egy négyessel (ritkán hármassal) tarkítva. Ehhez képest filozófiából mint általánosan kötelező tárgyból minden további nélkül megbuktam – a pótvizsgán azután kettessel átmentem. Hogy ez döntő mozzanat lett volna, persze nem hinném – egy bukás talán mégsem ennyire motiváló tényező, mindenesetre az öt év alatt csak ebből az egy tárgyból buktam meg –, a dolog azonban később fontossá válhatott, ha ilyen kezdet után mégis ezt a pályát választottam. S talán a filozófiával szembeni értetlenségem is oka lehetett annak, hogy azután a filozófián belül a megértés és értelmezés tudományánál, a hermeneutikánál horgonyoztam le” – fejtette ki 2007-ben a Magyar Tudománynak adott interjújában.
Kiváló tanárai között emlegette Nyíri Kristófot, Almási Miklóst, Kelemen Jánost vagy Hermann Istvánt. Heideggert személyesen nem ismerte, Gadamerrel viszont a nyolcvanas évek második fele óta jó kapcsolatot épített ki. A másik igazsága címmel 2012-ben egy ünnepi kötet is megjelent Fehér M. István tiszteletére.
