Meghalt Ragályi Elemér Kossuth-díjas operatőr, a magyar filmgyártás megkerülhetetlen alakja. A család a Telexet arról tájékoztatta, hogy rövid ideig tartó betegség után távozott. Nyolcvanhárom évet élt.
Ragályi Elemér 1939. április 18-án született Rákosligeten. A Színház- és Filmművészeti Főiskola operatőr szakát 1968-ban végezte el, de korábban megfordult már a Mafilmnél világosítóként, segédoperatőrként is. A hatvanas évek végétől dolgozott nagyjátékfilmeken, rögtön a pályája elején Elek Judit rendezővel (Meddig él az ember?). Később is rendszeresen forgattak együtt, ahogy olyanokkal szintén, mint Zolnay Pál, Kézdi-Kovács Zsolt, Gazdag Gyula, András Ferenc vagy Sándor Pál.
Legendás filmek operatőreként vált a legjobb magyar filmesek egyikévé, később világhírűvé. Olyan produkciók kötődnek a nevéhez, mint a Régi idők focija, a Bástyasétány 74, a Herkulesfürdői emlék, a Dögkeselyű, a Szirmok, virágok, koszorúk, A miniszter félrelép és az 1945. Időnként rendezett is, legismertebb munkája a 2005-ös Csudafilm.
Filmjeit elismerték többek között Oscarral, Emmyvel és ACE-díjjal is, a Magyar Filmszemlén pedig hatszor ítélték neki a Legjobb operatőr díjat. Évekig tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. A Balázs Béla-díjat 1974-ben, a Kossuth-díjat 1991-ben vehette át. A Raszputyinért 1996-ban Emmy-díjjal ismerték el a munkáját.
Az operatőr 2019-ben életműdíjat kapott a Magyar Filmdíjak átadóján. Itt szólt olyan fontos pályatársairól, mint Gonda Géza segédoperatőr, „akinek a neve a szakmában már legenda. Ő soha nem mérte, hova kell húzni az élességet”, de mindig tökéletesen sikerült. Megemlítette továbbá Hajdú Miklós fővilágosítót, illetve fiát, Ragályi Marcellt, aki gyerekként is ott állt már vele a kamera mellett.
Ragályi Elemérrel 2019-ben, 80. születésnapja után nem sokkal interjúztunk. Kérdésünkre, hogy volt-e olyan filmje, amelyről úgy érzi, több figyelmet érdemelt volna, azt mondta: jóval száz fölött járunk már, és senkit nem lehet számon kérni, miért nem kérdezi egyes, a hetvenes években készült munkáiról. Hozzátette azt is, nincsenek ilyen fajta sérelmei, ahogy általában szakmai sérelmei sem. Állampolgárként viszont sértve érezte magát, miután a rendszerváltás idején még úgy gondolta, aranykor köszönt erre az országra. Az operatőr egyébként rendszeresen megszólalt közügyekben, nem félt a politikai véleménynyilvánítástól. Három évvel ezelőtt pedig a Magyar Operatőrök Társaságából (HSC) is kilépett azért, mert Novák Emil elnökségi tag rektorhelyettesi munkát vállalt a hatalom által bevett Színház- és Filmművészeti Egyetemen.
„Régen annyira arisztokratikus dolog volt rendezni, mint a középkorban festőnek lenni. Ma tulajdonképpen csak ambíció kérdése. Ha valakinek telik mobiltelefonra, és van mondanivalója, már filmezhet is. Felteheti a Youtube-ra, több nézője lehet a Kincsemnél is. Nekem fiatalon az volt az álmom egyébként, hogy bárcsak mindig lenne velem egy kamera. Akármerre járok, csak előkapnám a csomagtartóból, mert akkor még nyilván ilyesmiben gondolkoztam, és máris készülhetne a felvétel” – hangzott el az operatőrtől interjúnkban.
Szóba hozta azt is, milyen jó beszélgetéseik voltak még Robin Williamsszel Lengyelországban, továbbá hogy Alan Rickman a Raszputyin forgatásán példaértékű kiállást tanúsított mellettük. Kérdeztük arról is, min dolgozik még. „Azon, hogy hátralévő éveimnek tartalmat és értelmet adjak. Egész életemben forgatókönyvben leírt szavakat változtattam képekké. A kamera egyre nehezebbé vált, a toll meg könnyű. Most megpróbálom gyermekkorom fejemben nyüzsgő képeit »szóra bírni«” – válaszolta. A könyve végül tavaly jelent meg Mancikám, Déneském és még sokan mások címmel.
