Meghalt Vekerdy Tamás

Meghalt Vekerdy Tamás

Vekerdy Tamás (Fotó: Nagy Szabolcs/Magyar Hang)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Nyolcvannégy éves korában elhunyt Vekerdy Tamás – írja a pszichológus, író családjára hivatkozva a Hvg.hu.

Vekerdy Tamás 1935. szeptember 21-én született Budapesten. Egyetemi tanulmányait az ELTE jogi karán végezte 1954–1958 között. Ezután az a bölcsészkar pszichológia szakát is elvégezte 1962–1967 között.

Két évvel később, 1969–től 1972-ig a Színház- és Filmművészeti Főiskola óraadó pszichológia tanára volt, majd 1972–1983 között a IX. és a III. kerület Nevelési Tanácsadó pszichológusa volt. Az Országos Pedagógiai Intézet főmunkatársa lett 1983-ban, 1990–től tudományos tanácsadója, 1995-től 1998-ig szeniora volt.

Egyetemi oktatói karrierje mellett 1987–1991 között Solymáron a magyarországi Waldorf-óvoda és -iskola megszervezésében vett részt, 1991 óta a nappali Waldorf-tanárképzés szervezője és vezetője volt.

A vele készített tavalyi interjúnkat itt olvashatja:

„Anya majd később sír” | Magyar Hang

Az emberek létükből fakadóan mindig szoronganak, a kormány erre ad hamis választ – mondja a pszichológus. A teljes interjú.

Tavalyi interjúnkban a gyerekbántalmazás, illetve a szülők verbális, fizikai erőszakkal kapcsolatos megítéléséről, azok változásairól szólva arról beszélt: „Ezek a dolgok valóban megváltoztak, érzékenyebbek lettünk. Ez megjelenik a jogrendben is, hiszen már a magyar törvények alapján sem szabad bántalmazni a gyermeket. Más kérdés, hogy míg a svédeknél, a dánoknál a gyermekbántalmazásért valóban lecsukják a szülőt, addig nálunk a gyakorlatban nem alkalmazzák a jogszabályokat. Látni kell azt is, hogy sok mindenben ösztönösen jártunk el. Mára eljutottunk a tudatosság nyomorúságos korszakába. Nem vagyunk többé olyan ösztönösek, amilyenek régen voltunk. A dánok nem verik a gyerekeiket, és 46 éve vezetik a boldogságkutatások listáját.”

Kérdeztük arról is, miként látja: „Családi adókedvezmény, csok – csak néhány példa a születésszám ösztönzésére tett lépések közül. Az eredményeken lehet vitatkozni, de azért mintha tettekben is megnyilvánulna gyermekvállalási kedv növelésének szándéka.” Mint akkor elmondta: „Nem a születésszám tényleges növelésére van politikai szándék. Hanem arra, hogy a cigány ne szüljön gyereket, a középosztálybeli fideszes pedig szaporodjon, hogy lehetőség szerint a gyereke is a Fideszre szavazzon.” Majd ezzel kapcsolatban hozzátette: „Ha abból indulunk ki, hogy bizonyos anyagi szint felett csökken a születésszám, akkor látszik az is, hogy a mélyszegénységben élő és jelenleg produktív tömegek felemelésével lehetne egyensúlyt teremteni. Nincs nemzet, amely magasra jutott volna úgy, hogy ne emelkedett volna az általános életszínvonal is.”