„Megkerültek” az Esterházy-kincsek

Néha meglepő, amikor megfelelően mennek a dolgok. Ha az embernek kérdése van egy állami, vagyis közpénzen a közért működő intézményhez, nem hallgatásba ütközik, és nem is hazugsággal igyekeznek leszerelni, hanem valódi választ kap. Nagyjából két éve igyekszem nyomon követni a felújítás alatt álló Iparművészeti Múzeum (IMM) működését. Még a megszüntetése előtt a Magyar Nemzet hasábjain jelent meg egyebek mellett a gyűjtemény szállítása és raktározása kapcsán felmerült problémákról szóló cikk, a Magyar Hangban pedig az Esterházy-kincsek néven ismertté vált főúri gyűjtemény körüli botrányokkal, a műtárgyak ügyében indított perekkel foglalkoztam. Minden esetben a nevük elhallgatását kérő dolgozók, illetve a szállítást végző cég embereinek elbeszélései alapján dolgoztam, az Iparművészeti nem reagált megkereséseimre. Egészen mostanáig.

Az IMM 2017 őszén zárta be kapuit, hogy kezdetét vegye a Lechner Ödön és Pártos Gyula által tervezett szecessziós palota régóta esedékes felújítása, a munkálatok azonban közel két év elteltével sem indultak el. Mivel a beruházás az előzetes becslések alapján öt évig tart, a múzeumlátogató közönségnek a következő évtized közepéig várnia kell az IMM-re.

Igaz, az öt évbe a gyűjtemény el-, majd visszaköltöztetését is belekalkulálták, aminek első felvonását már csaknem teljes egészében elvégezte a szállításért és raktározásért felelős Museum Complex Kft. (MC). Az eredetileg bruttó 1,72 milliárd forintért vállalt munkáért végül csaknem egymilliárddal többet, bruttó 2,27 milliárdot fizet a múzeum, amely az elszállítással automatikusan egyfajta letétbe helyezi a műkincseit az MC-nél. Vagyis az elkövetkező években az IMM teljes gyűjteményéért egy magáncég felel. A „kétségkívül szokatlan” eljárást Cselovszki Zoltán, a múzeum főigazgatója a Magyar Hangnak azzal indokolta, hogy a roppant gyűjteménynek nem találtak volna megfelelő állami tulajdonú épületet, így választották az egyébként az MC által is csak bérelt egykori Kossuth Nyomda csarnokát, ahol minden kényelmesen elfér.

Megírtuk korábban, hogy a költöztetés során olyan műtárgyakra bukkantak a múzeumban, amelyek nem szerepeltek az IMM leltárában. A főigazgató elmondta, hogy ez egyáltalán nem meglepő, hiszen kapacitáshiány miatt egy ekkora intézmény teljes gyűjteményét évtizedek alatt is lehetetlen feldolgozni. A szállítás során azonban minden tárgyat – így az újonnan felfedezetteket is – leltárba vesznek, a tételek QR-kódot kapnak, a költözés ennek köszönhetően jelentős műtárgybővülést is jelent.

Az IMM költözésének egyik legizgalmasabb, perekkel terhelt fejezete az Esterházy-kincsek ügye. A főúri család egyebek mellett ötvösművekből, drágakövekből, öltözékekből, díszfegyverekből és bútorokból álló páratlan – és nem mellesleg több százmillió euróra becsült összértékű – gyűjteménye, amelyet Esterházy Pál 1923-ban helyezett letétbe az IMM-nél, 2016 végén került ki az intézmény leltárából.

Amint az első tárgyak útnak indultak kijelölt célállomásukra, a fertődi Esterházy-kastélyba – ahová Orbán Viktor miniszterelnök kívánságára kerültek a szakma, mások mellett a Magyar Tudományos Akadémia hangos tiltakozása ellenére –, a kismartoni (Eisenstadt) Esterházy Magánalapítvány (Esterházy Privatstiftung) jogi útra terelte a kincsek ügyét. Álláspontjuk szerint a közel egy évszázada aláírt letéti szerződés értelmében a műtárgyaknak az IMM-ben a helyük. A magyar állam ellen indított per különös véget ért, amikor a bíró – a restitúcióra vonatkozó rendelet módosítására hivatkozva – idén tavasszal felfüggesztette a tárgyalást. „Ez sem az érintetteknek, sem a nagyközönségnek, sem a múzeumi szakmának nem jó” – nyilatkozta akkor az alapítvány a döntésről.

Cselovszki Zoltán elárulta, az Esterházy-kincsek egy része valóban Fertődre került, nagyobb része azonban még mindig az IMM felügyelete alatt van, a gyűjtemény többi részével együtt elköltözött az épületből.

A közönség hamarosan megtekintheti az európai viszonylatban is egyedi kollekciót, az IMM a Várkert Bazárban mutatja be a műtárgyakat. Ez számos kérdést felvet, mindenekelőtt a jogi procedúra hasznosságát illetően. Hiszen ha a gyűjtemény egy része továbbra is annak az intézménynek a felügyelete alatt áll, amely számára Esterházy Pál felajánlotta, akkor az államnak elegendő lett volna tájékoztatni a magánalapítványt a műtárgyak pontos helyzetéről. Információink szerint azonban az illetékes hivatalok egyszer sem reagáltak a sorozatos megkeresésekre.

Nem teljesen világos az sem, hogy miért kellett szétszakítani a gyűjteményt, és miért kerültek az érzékeny műtárgyak a még mindig felújítás alatt álló fertődi kastélyba, ahol jobb híján dobozokban várják sorsukat.

Az Üllői úti épület rekonstrukciójáról Cselovszki Zoltán elmondta, azért írták ki, majd vonták vissza a közbeszerzési pályázatot, hogy felmérjék a beruházás piaci árait, és így a jövőben pontos költségekkel számolhassanak. A további tender(eke)t azonban már nem az IMM írja ki, a múzeum felújítása az állami magasépítési munkálatokért felelős Beruházási Ügynökség hatáskörébe került, így ott dől el, mikor indulhat a kivitelezés.

Egészen pontosan, a múzeum az Emberi Erőforrások Minisztériumával (Emmi) és az ügynökséggel együtt terjeszti majd a kormány elé a rekonstrukció költségvetését, és majd csak a pozitív döntés után kezdődhetnek meg a munkák, amelyeket aligha lehet sokáig halogatni, hiszen például az épületet borító Zsolnay kerámiák mára életveszélyesen elváltak a faltól, eltávolításuk kikerülhetetlen, egy részüket pedig nem is lehet visszarakni, így csak újragyártás után egészülhet ki a homlokzat. Hogy a rekonstrukció során a palota megőrizze eredeti látványát, a teljes homlokzatot beszkennelték, a leemelt elemek QR-kódot kaptak, hogy minden menthető kerámia a régi helyére kerülhessen vissza.

A főigazgató hangsúlyozta, jelenleg a felújítás előkészítésére kapott 6,8 milliárd forinttal számolnak. A teljes beruházás költségét korábban 25 milliárdra becsülték, a kormány ennyit szánt volna az épületre, igaz, abban a tervezetben a munkálatok idén tavasszal fejeződtek volna be. Hogy végül mennyi pénzt biztosít az állam az IMM megújulására, egyelőre nem tudni.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/27. számában jelent meg, 2019. július 5-én.

Hetilapunkat megvásárolhatja csütörtök estig az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/27. számban? Itt megnézheti!