A csütörtökön induló, német, osztrák és svájci produkciókat bemutató Szemrevaló Filmfesztiválon kiderül a válasz a címbeli kérdésre is.
Valóban létező jelenség, hogy gyermekük születésén épp csak túl lévő kismamák rögtön plasztikai sebészhez fordulnának? A Csodaszép (Wunderschön) című film szerint abszolút. Hogy Németországban csak, vagy másfelé is? A szomorú indoklást látva nem csodálkozhatunk azon sem, ha több országban előfordul hasonló. Karoline Herfurth filmjében a „mami-makeover” kifejezést használják rá, a rendező pedig a Zeit Online-nak kifejtette: „A film csapatával végeztünk egy kis kutatómunkát, és kiderült, milyen széles választéka van az ilyen beavatkozásoknak: mellkisebbítés, ráncfelvarrás, zsírleszívás, vaginaszűkítés. A cél az, hogy a nő testét minél gyorsabban a korábbi állapotába hozzák – sőt, ha lehet, még annál is jobb állapotba. Olyan ajánlatot is láttam, hogy az ilyen beavatkozásokat már szülés közben elvégzik.” A fordítás a Goethe Intézet munkája (illetve Szíjj Ferencé), az apropó pedig, hogy a 11. Szemrevaló Filmfesztivál a Csodaszéppel nyit csütörtök este, a Művész moziban. Egy héttel később, 15-én is vetítik majd a tragikomédiát, de az érdeklődőknek érdemes sietniük, a jegyek nagy része elfogyott.
Herfurth filmjének témája mindig aktuális lehet, évtizedekkel ezelőtt épp úgy szembe kellett nézzenek nők (és persze férfiak is) a társadalom elvárásaival, szépségideáljaival és nemi szereplehetőségeivel, mint ma. Hogy javult-e azóta a helyzet, vagy csupán bizonyos közegekben lehet a változás hirdetésével politikai korrektségi jó pontokat szerezni, más kérdés. Gyakran tapasztalni azt is, hogy aki a leglátványosabban vallja az elfogadást, a színfalak mögött valójában jóval kiállhatatlanabb, megbélyegzőbb tud lenni. Mindenesetre a nyilvános beszéd alakulásának, illetve a hasonló produkcióknak mindenképp szerepük van a közgondolkodás alakításában. Ha pedig nem az erőltetett, látványosan jóemberkedő érzékenyítés a cél, máris előrébb vagyunk. Sokkal fontosabb, hogy valóban hétköznapi, fájdalmas történeteken keresztül mutassák be az eltérő sorsokat. A mások iránti empátiát így, nem pedig felemelt mutatóujjal lehet erősíteni. Hamarosan kiderül, mennyire sikerült ez Herfurth filmje számára.
Néhány éve feltettük már a kérdést, valóban csak az integráció nehézségeiről szól-e a kortárs német (illetve osztrák, svájci) mozi. Nyilván nem csak ilyen produkciók akadnak, de a tendencia látványos. Az előző évtized a menekültválság kezeléséről, annak nehézségeiről szólt, és egyre többen kívánták megmutatni az útnak indulók, vagy épp megérkezni kívánók drámáját. Ki hatásosabban, ki didaktikusabban tette ezt. Akadt vígjátékból fárasztóbb (Isten hozott Németországban) és szórakoztatóbb (Egy burka, egy nadrág), ahogy a drámák közt is olyan, ami emlékezetes tudott maradni. (A Berlin Alexanderplatz aktualizált feldolgozását például érdemes volt megnézni, még ha akadtak is vele problémák.) Az idei Szemrevalón is akadnak a témához kötődő filmek, még ha elsősorban nem is a most érkezettekre, hanem a régebb óta Európában élőkre fókuszálva. A másod- és harmadgenerációs küszködések bemutatása legalább olyan fontos, ugyanakkor persze az ő helyzetüket is érzékenyen és sokrétűen, nem pedig didaktikusan érdemes bemutatni.
A Toubabban a szenegáli Babtouval találkozunk, aki épp csak szabadult a börtönből, de máris újra őrizetbe veszik, és akár ki is toloncolhatják. Egyetlen reménye, ha sikerül megházasodnia, ő pedig végül gyerekkori barátját győzi meg erről. Vígjátékba illő alaphelyzet, de Florian Dietrich filmje könnyeket is ígér a nézőknek. Jóval drámaibbnak tűnik a Nico, melyben egy perzsa származású fiatal lányt ér rasszista támadás. Ő ennek hatására karateedzésekre kezd járni, és eldönti, soha többet nem hagyja bántani magát. A filmért Sara Fazilat a tavalyi Max Ophüls Fesztiválon a legjobb fiatal színésznőnek járó díjat kapta.
A nőkkel szembeni erőszakkal foglalkozik több film is, a legizgalmasabb közülük a Monte Verità lehet majd. Hanna erőszakos férje elől menekül, egy jobb életért küzd, miközben felbukkan a „belle epoque” egy sor szereplője. Egy Freud-tanítvány utópisztikus szanatóriumot alapít a svájci hegyekben, az intézményben pedig megfordul Hermann Hesse regényíró és Isadora Duncan táncos is.
Az idei Szemrevaló Filmfesztivált október 6. és 16. között tartják a fővárosi Művész moziban. Később lesznek vetítések Szegeden, illetve Pécsen és Debrecenben is. A fesztivál miatt Budapestre érkezik a Csodaszép egyik szereplője, Dilara Aylin Ziem, továbbá a Fűző jelmeztervezője, Monika Buttinger és egyik színésznője, Alma Hasun is.
