Mi lesz, ha a jetit majd besorozzák?

Számos tényezőn múlik, mitől lesz sikeres egy ifjúsági könyvsorozat, hogy aztán izgatottan várják a gyerekek az újabb és újabb részek érkezését. Nem lehet mindenkiből Jacqueline Wilson vagy épp Anthony Horowitz, ami persze nem jelenti, hogy a legjobbakon túl másnak próbálkozni sem érdemes. Csak épp a különbség időnként látványos tud lenni azt illetően, ki tud izgalmas, sokrétű karaktereket írni, olyanokat, akiket a gyerekek hamar megszeretnek, és el akarnak kísérni a következő kalandjaikra is. És ki az, aki kedves, jószívű és persze kelekótya figurákat mutat be, akiket szívesen követ az ember, de akik nem kerülnek annyira közel hozzá, mint mondjuk a híres Tracy Beaker, vagy épp Christine Nöstlinger hőse, Gréti.

Charlotte Habersack valamivel fiatalabbaknak ír, népszerű figurája pedig neki is akad az osztályba frissen érkezett Pippa Pepperkorn személyében. Lipcsében viszont már új sorozata első kötetéért, a Ne nyisd ki: Harap! címűért díjazták 2017-ben. Szereplői egy álmos kisváros, a beszélő nevű Boring fiataljai, akiket egy különös küldemény érkezése ránt ki a szürke hétköznapokból. Azaz a vakító nyári melegből, ami egyszeriben hóviharba csap át, nem függetlenül a Nemo által kibontott, már címzésében is gyanús csomagtól. A dobozban egy apró szőrmók lapul, ami hamarosan életre kel, embernagyságú jetiként borzolva a kedélyeket.

Természetesen gyorsan el kell rejteni, és kitalálni, mit kezdjenek az éhes és harcias, de persze szerethetően játékos teremtménnyel. Aki igyekszik nagyon erősnek mutatni magát, de néha nem tudja leplezni megszeppentségét, és csak panaszosan mondogatja: haza szeretne térni. Ha mostanra végképp arról győződtünk meg, hogy itt az E.T. – A földönkívüli ügyes átírásáról van szó, hát nem járunk messze az igazságtól. Annyira nem, hogy erre maga a szerzőnő is rájátszik, akinek szereplője, Fred rémülten figyelmezteti társát: nem mutathatják be az osztály előtt a képzeletbelinek tartott lényt, hát nem látta Steven Spielberg családi filmjét? Mi van, ha majd a jetit is mindenféle borzalmas kísérletnek szeretné alávetni a kormány? „Vagy rögtön besorozzák a hadseregbe.”

Máskor épp arról beszélgetnek, hogy meglehet, a szokatlan júniusi fagy összefüggésben áll a lény váratlan betoppanásával. „Lehet, hogy az egészet mi okoztuk” – kiált fel Nemo, mire társa, Oda határozottan bólint: „Igen, a klímaváltozás mindannyiunk közös felelőssége.” Szórakoztató pillanatoknak nem vagyunk hát híján, Habersack néha már a hasonlataival is képes önfeledt perceket szerezni: „ismételte meg az anyja, miközben úgy nézett a fiára, mint Ká a kis Mauglira.”

Az írónő humora elsőrangú, viszont a Ne nyisd ki!-sorozat első részét olvasva azt érezzük, hogy a szereplőkön lehetett volna még dolgozni. Igaz, épp abban a korban vannak, amikor még eleve nehéz, és lássuk be, értelmetlen lenne nagyon összetett érzésekkel terhelni őket. Viszont lehetnének sokkal elragadóbbak, szeretnivalóan szelesek, nem pedig ugyanabból az anyagból valók, mint sok más hasonló gyerekkönyv hősei. A kalandokra fogékony srác, a majrésabb fiú és a stréberebb fajta lány hármasa ezernyi helyről lehet ismerős számunkra. Persze a spanyolviaszt nem is kell feltalálni, ilyen elvárása a kiskamaszok jó részének nincs. Számukra pedig szórakoztató olvasmány lehet a Ne nyisd ki!-sorozat nyitódarabja.

(Charlotte Habersack: Ne nyisd ki: Harap!, fordította: Bartók Imre, Scolar kiadó, 2019, 3299 Ft)

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/34. számában jelent meg augusztus 23-án.