– Általában tartok a hatalom túlkapásaitól. Aggasztónak találom az indokolatlan katonai jelenlétet – bármikor. Persze mi indokolatlan? Azt hiszem, eleve kicsit későn léptünk, de nem csak mi, egész Európa későn kapott észbe ezzel a járvánnyal kapcsolatban – erről is beszélt lapunknak adott interjújában az egészségügyi pályáról érkezett író, Szeifert Natália.
Mesélt arról is, elkezdett fél éve olyan rövidebb szövegeken dolgozni, amik egy egészségügyi intézményben játszódnak, és az életnek a kevésbé napos oldalát vizsgálják. Persze, ez véletlen egybeesés, nem függ össze az akkor még csak Kínában éledező koronavírussal. – Most leginkább valami disztópiában érzem magam. Lehet, hogy pont ennek a helyzetnek a hatására majd előveszem a témát – jegyezte meg.
„Sokaknak egy-két hétre elég félretett pénzük sincs" | Magyar HangSzeifert Natália szerint figyelembe kell venni, hogy most még azoknak is nehéz, akik máskülönben szeretnek egyedül lenni, hiszen itt nincs meg a szabad választás lehetősége. Ha valaki egyedül van, mert egyedül akar lenni, össze sem hasonlítható azzal, hogy egyedüllétre van ítélve.
Íróként mennyire került veszélybe a megélhetése? Milyen önkéntes projektekben vesz részt a járvány alatt? Mik lehetnek a válság hosszútávú következményei? Kiváltság lesz a jövőben az utazgatás? Milyen visszajelzések érkeznek a férfiolvasóitól? Mit gondol a kultúrharcos indulatokról? El lehet fogadni az állami támogatást?
A válaszokat megtalálja a Magyar Hang április 30-án megjelent 2020/18. számában.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, vagy digitálisan! És, hogy miről olvashat még a 18. számban? Itt megnézheti!
