Nemere István író vagyok, és nem értek semmit. Katás vagyok sok éve és értelemszerűen csak intézményeknek számlázhatok, hiszen könyvet magánszemélyek igen ritkán adnak ki – írta a 444.hu-nak küldött levelében Nemere István a kedden elfogadott új, komoly visszhangot kiváltó katatörvényről. Az író szerint a könyvkiadók mind intézmények, másképpen nem is működhetnek, csak mint vállalkozások.
– Vagyis ezután tegyem le a tollat és ne írjak? Vagy hirdessem ki, hogy ezután mindenki, aki új Nemere-regényre vágyik, az fizessen nekem (szigorúan számla ellenében) x forintot? De ki fogja a könyvet kinyomtatni, kiadni, hozzájuk eljuttatni? Az író csak intézményeknek dolgozhat, erre sem gondoltak az ún. törvényhozók? – tette fel kérdéseit az író, aki szerint akik ezt a rendelkezést hozták, azokról nehéz is feltételezni, hogy egyáltalán belegondoltak a kulturális szereplők helyzetébe. – Ők általában nem írnak, nem olvasnak sajnos – tette hozzá.
A Hvg.hu szerint Nemere István eddig 759 könyvet írt, ez pedig átlagban évi 18 könyvet jelent. Könyveinek eladási számai megközelítik a tizenegymilliót példányt. 2008-ban az Indexnek azt mondta, napi negyvenezer karaktert ír.
Nemcsak Nemere egy személyben, hanem a hazai könyvpiac 90 százalékát lefedő Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése is tiltakozik a katával kapcsolatos változások miatt. Mint írják, könyvkiadás a kreatív ipar zászlóshajója, munkavállalói jelentős része-a többi kulturális ágazathoz hasonlóan szabad szellemi foglalkozású katás vállalkozó, „akinek élete 24 óra alatt egzisztenciális és gazdasági értelemben ellehetetlenült”. – Értelemszerűen az írók, költők, szerkesztők, illusztrátorok, könyvtervezők, grafikusok, tördelők, műfordítók nem magánszemélyek, hanem könyvkiadók megbízásából dolgoznak, keresik kenyerüket, bevételeikből tartják el gyerekeiket, családjukat. Csak a nagyobb cégek tudnak főállásban alkalmazni szerkesztőket, tördelőket, de munkaviszonya írónak, műfordítónak szinte soha nincs – írja közleményében a szervezet, amely szerint a könyvszakmára egyébként is nehéz idők jártak az elmúlt 2-3 évben: Covid boltzár, elmaradt könyvvásárok, papírhiány és durva papírárak, infláció, költségek növekedése, ami főleg a kis- és mikrovállalkozásokat, műhelyeket tépázta, ritkította.
De – mint írják – fenyegető a könyvvásárló értelmiségi és középosztály anyagi helyzetének romlása is. – Csatlakozva és összefogva a magyar kultúra alkotó vállalkozásaival kérjük, hogy a törvényhozók vonják vissza az átgondolatlan, társadalmi vitát és érdemi előkészítést nélkülöző törvényt. Ne tegyék tönkre igazságtalanul alkotó emberek és családok életét a könyvkultúra brutális rombolásával. A közjót szolgáló emberek érdemtelen áldozatai az értelmetlen, cinikus és eredményét tekintve kétséges döntésnek – zárja közleményét a szervezet.
