Valódi feloldozásra most sem számíthat Svédország

Valódi feloldozásra most sem számíthat Svédország

A valószínűtlen gyilkos (Forrás: Netflix)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Kockázatos húzás egy hivatalosan több mint 35 éve megoldatlan bűnesetről szóló sorozat első jelenetében leleplezni a tettest. Az Olof Palme svéd miniszterelnök elleni, 1986-os merényletet feldolgozó, A valószínűtlen gyilkos című Netflix-produkció mégis ezt teszi, minden különösebb felvezetés nélkül a lényegre tér: lövések dördülnek, Olof Palme a földre zuhan, a felesége, Lisbeth az ismeretlen elkövető szemébe néz, majd rémülten felsikolt, a fegyveres férfi pedig elmenekül a helyszínről. És bár arcról ma már kevesen ismerik fel a gyilkost, személye szinte azonnal nyilvánvalóvá válik a nyitó epizódban: ő Stig Engström, a hírhedt „Skandia-férfi”, akinek a neve tucatnyi alkalommal felbukkant a Palme-nyomozás elmúlt három és fél évtizedében, egyértelműen azonban sosem sikerült rábizonyítani a tettet.

Olof és Lisbeth Palme a fiúkkal és annak barátnőjével moziba mentek 1986. február 28-án este. A film végeztével néhány percig beszélgettek még a Stockholm belvárosában álló épület előtt, majd elbúcsúztak egymástól, és hazaindultak. 23 óra 21 perckor egy férfi lépett oda a miniszterelnökhöz, és hátba lőtte, a második lövedék pedig Lisbeth Palmét sebesítette meg könnyebben. Olof Palme háromnegyed órával később, a kórházban belehalt a sérülésébe. A tettes elmenekült, a szemtanúk beszámolóiból mindössze annyi derült ki, hogy egy fekete (vagy kék) hosszú (vagy egy kicsivel rövidebb) kabátot viselő 30 (vagy 50) éves férfi, gombos (vagy sima) sapkában, egy kis táskával a kezében futott (csúszkált) végig a környező, hóval borított utcákon, majd hirtelen felszívódott. Az áldozat személyére tekintettel a nyomozás tétje jóval nagyobb volt, mint egy egyszerű bűntény esetében.

Olof Palme a szociáldemokrata párt színeiben 1969 és 1976 között, illetve 1982-től a meggyilkolásáig Svédország miniszterelnökeként szolgált. Megosztó figurája volt a svéd és a nemzetközi politikának egyaránt. Nyíltan elítélte a nagyhatalmak katonai agresszióját, kiállt a függetlenségi küzdelmek mellett, első nyugati kormányfőként látogatott el Kubába a forradalmat követően, bírálta a dél-afrikai apartheidet és az autoriter rendszereket. Nem titkolt értékrendjével számos ellenséget szerzett magának, elsőre ezért is tűnhetett indokoltnak, hogy a hatóságok a különféle terrorszervezetek tagjai között kutattak a gyilkos után.

A Thomas Pettersson svéd újságíró azonos című könyve alapján készült sorozat állításai szerint azonban ez az elmélet minden mást felülírt, így bár a valódi elkövető mindvégig ott volt az orruk előtt, a nyomozás vezetői mégsem vették észre. A valószínűtlen gyilkos nem köntörfalaz: a több évtizedes kudarcot az arrogáns, gőgös és inkompetens svéd rendőrség és ügyészség nyakába varrja. Mintha a döntéshozók mindent elkövettek volna, hogy a tettes megússza büntetlenül. Holott Stig Engström már az első pillanattól fogva gyanúsnak tűnt.

A gyilkosság estéjén két perccel a lövések eldördülése előtt hagyta el a Skandia biztosítótársaság mozihoz közeli épületét – innen a később ráragadt Skandia-férfi elnevezés –, majd a helyszín felé vette az irányt. Hogy később mi történt, abban eltérnek a beszámolók, Engström mindenesetre több interjúban is azt állította, hogy csupán szemtanúként volt jelen. A sztorija ugyanakkor folyamatosan változott, egy ponton már odáig jutott, hogy ő volt az, aki megpróbálta újraéleszteni a miniszterelnököt, majd a mentők érkezésével a gyilkos nyomába eredt. Az egyre szaporodó ellentmondások dacára a rendőrség kizárta a férfit a gyanúsítottak közül. A terrorszervezetek után inkább egy drogdílerre szerették volna rábizonyítani a gyilkosságot, de ez a kísérlet is gyorsan kudarcba fulladt: a nyomozás megfeneklett. A hatóságok tehetetlensége pedig meghosszabbította a miniszterelnök megölése okozta társadalmi sokkot.

És valódi feloldozásra most sem számíthat Svédország. Mert a rendőrség ugyan tavaly bejelentette, hogy az újravizsgált bizonyítékok alapján valóban Stig Engström lehetett az elkövető, a férfi 2000-ben öngyilkos lett, így nincs kit megvádolni Olof Palme megölésével, az ügyet lezárták.

A valószínűtlen gyilkos az évtizedekig nyújtott tanácstalan gyászra is reflektál azzal, hogy megpróbálja feltárni Engström életét, választ találva a kérdésre, miként követhet el egy látszólag minden szélsőségtől mentes átlagpolgár egy hidegvérű politikai merényletet. A grafikusként dolgozó férfi a sorozat terjedelméhez alkalmazkodó leegyszerűsítő sémák alapján egy személyiségzavarban szenvedő, állandó figyelemre vágyó, szerencsétlen balfácán képében tűnik fel – Robert Gustafsson meggyőző játékának is köszönhetően –, aki éppen azáltal válik örök vesztessé, hogy folyamatosan győztesnek hazudja önmagát.

A szociáldemokrata párt és személyesen Olof Palme iránti ellenszenve is ebből az önámításból következett: az elitbe vágyó, de azt sosem elérő Engström számára a szilárd társadalmi kasztrendszer a létezése igazolását jelentette, a miniszterelnök világnézete ugyanakkor veszélybe sodorta az aprólékos munkával felépített légvár-életét. Mégsem ezért húzta meg a ravaszt – a sorozat alkotói szerint legalábbis.

A megoldás, amit Engström egy interjú alatt a „feltételezett gyilkos” lehetséges motivációját magyarázva fejt ki, sokkal egyszerűbb és rémisztőbb. Tettében hirtelen összesűrűsödik ugyan életének minden megaláztatása, a döntő pillanat azonban így is azt sugallja, hogy a merénylet elkerülhető lett volna. Engström mentális problémáiból nem következett az, hogy elsüti a revolvert. És ez a tragikus véletlenszerűség tette őt a legvalószínűtlenebb gyilkossá.

A valószínűtlen gyilkos. Svéd krimi, 2021. Netflix

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2021/47. számában jelent meg november 19-én.

UltraHang

Fizessen elő a Magyar Hangra!

Friss lapszámunk

Támogasson minket!

Keresés

Árnyék podcast – „A nőnek a konyhában a helye”