Mindig akadnak papírformaként remélt díjazások az Oscar történetében. Idén ide sorolhattuk volna azt is, hogy A szer című testhorrorban élete alakítását nyújtó Demi Moore díjra is válthassa első jelölését. Nem így történt, a legjobb színésznői kategóriában ugyanaz az Anora nyert, amely öt díjat elhozott, köztük a legfontosabbat, a legjobb filmnek járót. Független film még talán nem nyert ekkorát, mint a hétfőre virradó éjjel: Sean Baker rendező egyenesen Walt Disney rekordját hozta be azzal, hogy egymaga négy díjat vehetett át a ceremónián. Köszönhető ez annak, hogy szereti teljes egészében kézben tartani a folyamatokat, így vágóként is őt jelölhették például munkájáért. Baker pedig viccelődött is ennek a díjnak az átvételekor: szerinte a vágószobában sikerült megmenteni a filmet, a rendezővel pedig (tehát saját magával) nem is hajlandó együtt dolgozni ezek után.
Az Anorát mi is szerettük annak idején, még ha egy kicsit túlnyújtottnak is bizonyult. Emberségében rejlett nagy ereje, ahogy az a rendező korábbi filmjeire, a Floridai álomra vagy a Vörös rakétára is igaz volt. Bakernek igazán kijárt már ez a siker, amelyet Hollywood nagyágyúi ellenében, valódi self-made manként tudott elérni. Mégis fogalmazhatunk talán úgy is, hogy filmje ezzel túlnyerte magát, megérdemelt díjazások viszont sajnos elmaradtak. A legjobb főszereplőnői kategóriában például sokan Demi Moore győzelmére tettek, és feltehetőleg ő is ebben reménykedett, ez érződött az átadó előtti, vörös szőnyeges megjelenése során is. A szert a tavalyi év legjobbjaként ünnepeltük, noha megosztó film volt, valóban lehetett miért kritizálni is. Aki viszont rá tudott hangolódni, az 2024 filozofikus sokkhorrorját köszönthette benne. Az is ritka, hogy az Oscaron ezt a műfajt ismerjék el, márpedig A szer szép számú jelöltsége már önmagában eredménynek bizonyult. Annál is jobb lett volna, ha a főbb kategóriák valamelyikében haza is viheti a díjat, de sajnos Coralie Fargeat sem rendezőként, sem forgatókönyvíróként nem örülhetett az elismerésnek. Mindkét kategóriában Bakert köszöntötték, aki ezzel elorozta a díjat a túlságosan a nagyívűségre fókuszáló A Brutalista, a Bob Dylan életéről mesélő Sehol se otthon vagy a kritikuskedvenc Szeptember 5. elől. A legjobb színésznői kategóriában az Anora címszereplője, Mikey Madison kapta az elismerést. Érzékeny játéka valóban fontos összetevője a film sikerének, nem is érdemtelen elismerése, noha Moore méltatásának talán jobban örülhettünk volna.
Nosztalgiajáratnak megtenné, na de minden nap ezt használni? – Az év filmjei
Anyagfáradás, román forradalom és az év sokkmozija. Ezek voltak 2024-ben a kedvenc filmjeink.
A köszönőbeszédek közül idén rögtön az első díjazott, Kieran Culkin mondta a leginkább vicceset, szívhez szólót. Az A Real Pain (borzalmas magyar címmel Rokonszenvedés) szeretetteljes dráma-vígjáték a családi összetartásról, két nagyon másféle unokatestvér közti kapocsról. A film erejét valóban Culkin szuggesztív alakítása adja, mesterien hozza benne azt a hangulatingadozásoktól terhelt, de a társaság lelkének bizonyuló férfit, akit saját unokatestvére is egyszerre irigyel és próbál megérteni. Culkin hű maradt karakteréhez, beszéde is szórakoztató és szeretetteljes volt. Feleségét szólította meg benne, aki korábban azzal utasította el a negyedik gyerek vállalását, hogy majd ha Oscart nyer, beszélhetnek róla. Nos, itt a díj, és semmi nyomás alá nem akarja helyezni, de azért vállalják be – fejtegette Culkin, Jazz Charton pedig csak nevetve erősítette meg szavait.
A legérzelmesebb beszédet egyértelműen az Emilia Perezért elismert Zoe Saldana adta. A legjobb mellékszereplőnői kategória díjazottja rögtön a szobrocska átvétele után, könnyek közt szólongatta édesanyját, majd emlegette családját, bevándorlói hátterét, és hogy ő az első dominikai hátterű győztes, de reméli, követni fogják mások is. Beszéde hatása alól nehezen vonta ki magát a néző, és Saldana díjazására is mindenki számított, okkal. Eközben filmjét, a transzos bűnözős musicalt sokan bírálták, rendkívüli sikere előtt értetlenül álltak, amögött politikai túlteljesítést láttak. Ráadásul az elmúlt hónapokban szedték elő a főszereplő, Karla Sofía Gascón régi, iszlámellenes Twitter-bejegyzéseit is, ami miatt sokan már azt várták, hogy még csak el sem megy a gálára. Nem így történt, megírtuk, hogy „csak” a kampányát csavarták lejjebb, de nem fosztották meg a jelöltségtől, noha a díjat végül nem is ő, hanem az említett Madison kapta. Conan O’Brien házigazda azért elsütött egy viccet az esetre reagálva, arra kérve Gascónt, hogy ha majd twittel az estéről, ne feledje: a házigazdát Jimmy Kimmelnek hívják.
Így áll jelenleg a nagy amerikai kultúrharc, amely megihleti Orbánt is
Oscar-gála előtt: túltolt woke, transzok és ciszek harca Hollywoodban. Az apa férfi, az anya nő, kivéve, ha Alice Weidelről van szó, mert akkor elegáns szabadságharcos.
Nem maradhattak el a politikai reflexiók sem, noha talán nem voltak idén olyan kiemelkedők. A trumpi külpolitikára való utalás a dokumentumfilmes díjazott, a No Other land társrendezőjétől, Basel Adrától érkezett. A palesztin-izraeli közös készítésű műhöz is illeszkedve bírálta a gázai rendezésről legutóbb elhangzott trumpi terveket, illetve az etnikai tisztogatás fenyegető rémét. Felszólította egyben a világot, akadályozzák meg a további igazságtalanságokat, illetve kitelepítéseket. Yuval Abraham társrendező eközben kiemelte az izraeli túszok helyzetét, október 7-e bűnét is, és politikai megoldásért kiáltott. Az etnikai felsőbbrendűséget ő is elutasította, és úgy vélte, mindkét nemzet alapvető jogait biztosítani kellene. Az este során emellett szóba került az orosz-ukrán háború is, Daryl Hannah díjátadó köszöntött rögtön mindenkit a „slava Ukraini” jelmondattal.
A legjobb animációs film kategóriában is egy kisebb produkció, a teljesen beszédmentes, lett Áradás győzedelmeskedett, elhappolva ezzel a díjat olyan nagyok elől is, mint mondjuk az Agymanók 2. Az értékelők nem is győzték kiemelni, hogy ezzel Lettország is első díját kapta az Oscar-történelemben, és még Conan O’Brient is megihlette mindez egy Észtországot is képbe hozó viccre. Az Áradás valóban rendkívüli film lett, korábban mi sem győztük dicsérni a forradalmi animációt.
A legjobb nemzetközi játékfilmes kategóriában többeknek is kijárt volna a díj, mi leginkább az iráni A szent füge magjának szorítottunk, korábban méltatva is a rendkívül nehéz utóéletű, bátor alkotást. De a dán-lengyel-svéd Lány a tűvel is megérdemelten kapta volna a díjat. Ehelyett, ahogy számítani lehetett, az elmúlt hónapok egyik meglepetése, a brazil Én még itt vagyok vihette el a szobrocskát. Ezzel ez a mű is lett az első brazíliai díjazott a kategóriában.
Adrien Brody viszi el a hátán A brutalistát
Brady Corbet filmje valószínűleg elsősorban a monumentalitása miatt működik. Az adja el, ami a brutalista épületeket is: elképesztő ambíciója, monstruózus nagyravágyása.
A brutalista három díjat is kapott, köztük a legjobb operatőri munkának és a legjobb zenének járót – Lol Crawley és Daniel Blumberg mindketten nagyszerű munkát is végeztek –, de túl azért nem nyerte magát. Elismerték ugyanakkor a valóban nagyszerű Adrien Brodyt, akihez az este egyik poénja is kötődött, miután Halle Berry egy csókkal rohanta le a gála előtt a férfit. Utalva ezzel a sokat emlegetett 2003-as jelenetre, amikor a megilletődött Brody a színpadon csókolta meg a díját akkor átadó színésznőt. (Mindezt a metoo megjelenése után sokan visszamenőleg is bírálták.) A szer megkapta a legjobb maszkért járó szobrot, ennek nyilvánvaló jellegét a Guardian percről percréje is azzal emelte ki: magától értetődő egy olyan film díjazása, amelyben Margaret Qualley hátára sikerül plasztikázni Demi Moore halálra vált arcát. Az Emilia Pérez, a Dűne – Második rész és a Wicked is egyaránt két díjjal távozhattak, ezek elsősorban technikai kategóriákat érintettek. A legjobb adaptált forgatókönyvért a Konklávét és így Peter Straughant ismerték el.
A díjátadó során a hagyományos visszaemlékezős szegmensben idézték meg az elmúlt évben távozók közül Maggie Smith, David Lynch és Gene Hackman alakját, míg Quincy Jones-t Oprah Winfrey, Queen Latifah és Whoopi Goldberg méltatták. A gálán a Los Angelesi tüzekről is szó esett, a város sokat szenvedett lakóit emlegette Conan O'Brien is, egyben bírálta, hogy az ügyet is politikai megosztásra használják mások.
