Ernőtől tanultam nekrológot írni. Néhány hete dolgoztam csak újságíróként, amikor egy délutáni szerkesztés alkalmával halálhír érkezett. Akkor szembesültem vele, milyen nehéz a szabályok betartásával méltó módon megemlékezni valakiről. Látva a kudarcomat, utánozhatatlan szenvedélyességével fogott bele rögtönzött továbbképzésembe. Idővel rádöbbentem, gesztusa, ahogy odaültetett maga mellé, „gyere, most megtanítalak nekrológot írni”, mintha csak az esszenciája lett volna mindannak, amit Ernőből kollégájaként megismerhettem.
Valahányszor megérkezett a Magyar Nemzet kultúra rovatának apró szobájába, bekapcsolta a Bartók rádiót. A klasszikus zene Ernő szerkesztési napjainak természetes része volt. Alaphang, amely a magától értetődő szépérzékről tanúskodott. És vonzalma a művészi széphez minden téren ugyanolyan diszkréten jelent meg, ahogyan a Bartók szólt az ütött-kopott rádióból. Sosem kérkedett vele, ahogy mély és alapvető műveltségével sem. Természetes volt számára, hogy nem lehet másként élni, csak újabb és újabb művészi élményeket keresve, elmélyülve a szépségben, és továbbadva a tudást másoknak. Mert a közönségről sosem feledkezett meg, sorain átviláglott a közvetítés, az értelmezés szándéka. És ebbe a párbeszédbe nem vegyülhetett a külvilág zaja, a politikai csatározásokat irigylésre méltó találékonysággal rekesztette ki, sosem érintette meg a szekértáborok ideológiája.
Meghalt P. Szabó Ernő művészettörténész - Magyar Hang
A Magyar Nemzet egykori munkatársa hatvanhat éves volt.
P. Szabó Ernő Szarvason született 1952. augusztus 3-án. Pályája során írt a Hajdú-bihari Naplóba, a Pest megyei Hírlapba, a Magyar Ifjúságba, dolgozott a Budapest folyóiratnál, a Nők Lapjánál. Négy évig vezette az 1991-ben alapított Új Magyarország kulturális rovatát, 1995-től publikált a Magyar Nemzetben. Ugyancsak 1991, a lap indulása óta az Új Művészet főmunkatársa, szerkesztője, majd vezető szerkesztője volt.
Kismonográfiát írt Móder Rezső szobrászművészről, Haris László és Tóth György fotóművészről, Polgár Rózsa textilművészről, életútinterjú-kötetet publikált Mengyán András képzőművész és Ingo Glass szobrászművész pályájáról. Egy kicsi együtt repülés címmel jelent meg 2014-ben a kortárs magyar művészettel foglalkozó interjúkötete, 2015-ben Férfi , esőben, 2017-ben A megsemmisített labirintus címmel látott napvilágot cikkeiből, tanulmányaiból készült válogatás.
Ernő hosszú, méltósággal viselt betegség után, 66 esztendős korában szeptember 9-én hunyt el. Elfogadhatatlan a gondolat, hogy a tőle tanultak szerint most róla kell megemlékeznem. Remélem, megbocsátja, hogy egyik szabályt sem tartottam be azok közül, amelyeket az öt évvel ezelőtti délutánon a fejembe vert.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 18. számában jelent meg, 2018. szeptember 14-én. Hetilapunkat keresse az újságárusoknál! És hogy miről olvashat még a Magyar Hang 18. számában? Itt megnézheti.
