Hálásak vagyunk azoknak a debrecenieknek, akik megnyitották otthonukat, és nekik köszönhetően új értelmezést engedtek a debreceniségnek – mondta köszöntőbeszédében dr. Fazekas Gergely Tamás irodalomtörténész Vigh Levente fotográfus Debrecen-Pairidaeza című kiállításának megnyitóján. A tárlat, amely a MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központban, a fiatal tehetségeknek is teret adó Project Space-ben kapott helyet, Debrecen városának jellegzetes polgárlakásait és jelenlegi lakóit mutatja be.
Az egykoron a város építészetét domináló, de még ma is használatban lévő, alföldi mezővárosokra jellemző cívisházak a szélesebb közönség számára Szabó Magda Régimódi történetéből vagy a debreceni születésű Térey János Boldogh-ház, Kétmalom utca – egy cívis vallomásai művéből lehetnek ismerősek. Noha a belvárosban ma már egyre kevesebb cívisház található, az alkotók fontosnak érezték felhívni a figyelmet a város alighanem egyik legikonikusabb építészeti örökségére; a kiállítás előzménye egy pár évvel korábban készült könyv volt.
2022-ben Löki Viktor amatőr fotós (végzettségét és fő foglalkozását tekintve biológus-kutató, a Debrecen utcáit megörökítő Streets of Debrecen blog alapítója) és Harangi Attila építész munkájának köszönhetően jelent meg a Debreceni cívisházak és lakóik nyomában című könyv, amelyben a boltíves kapukkal, magas falakkal és tágas belső kertekkel rendelkező házakról készült képek mellett a házak történeteit is feljegyezték a jelenlegi lakókkal készült interjúk segítségével. Ezután csatlakozott be a munkába a MODEM fotográfusa, Vigh Levente, akivel az időközben ötfősre kiegészült csapat egy közel 900 képet magába foglaló, közösségi finanszírozásból, előreláthatóan kora nyáron megjelenő újabb albumot készített el.
A képanyagot áttekintve azonban a MODEM művészeti vezetője, Süli-Zakar Szabolcs időszaki kiállítást javasolt a készítőknek, amely címét az óperzsa eredetű Pairidaeza szóval egészítették ki. A szó a Perzsa Birodalomban jellemző zárt, védett, magas fallal körbekerített kerteket jelentette, az édenkerti paradicsom kifejezésünk, egyes etimológiai kutatások szerint, innen ered, görög közvetítéssel került a nyelvünkbe. Ezt azért is gondolták jó címnek, mert remekül kifejezi a házak titokzatosságát és zártságát.
A cívisházak ugyanis, ahogyan arra Fazekas Gergely Tamás a megnyitón rámutatott, sokáig a belső ellenállást, az elvonulást is jelképezték, ahová a lakók visszahúzódhattak a mindennapi gondok elől. Ez különösen az államszocialista időszakban, főként az ötvenes évek diktatúrájában volt jellemző.
Vigh Levente szerint bár a Debrecenben megmaradt házak külsőre rendkívül hasonlítanak egymásra, belülről nagyon is eltérőek lehetnek. Van, amelyikben íjászüzlet, a másikban borozó, szauna vagy akár medence is található. Ugyan a cívisházak kertjeiben ma már nem fordul meg szekér (ami a XIX. században fontos szempont volt a házak és a kapuk tervezésekor), a kertek ma is változatosak.
A kiállított képeken maguk a lakók is feltűnnek. Közülük többen felmenőikről készült, fekete-fehér fotókat tartanak a kezükben, mögöttük pedig a két világháború közötti időszakból való bútorok és tárgyak láthatók. Noha a házak jelenlegi lakói többek között a Rákosi-korszak államosításai miatt nem azonosak az egykori tulajdonosok leszármazottjaival, Vigh Levente szerint fontos számukra, hogy megőrizzék otthonuk egykori polgári miliőjét.
MODEM Project Space, Debrecen, június 7-éig
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2025/22. számában jelent meg május 30-án.
