Hazák a filmvásznon

Hazák a filmvásznon

Pintér Judit: Mesterek és hazák

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Filmről írni rejt magában némi kockázatot, a médiumok közötti váltás egyszerre igényel szakmai látásmódot, lírai vénát, és szükség van a fordítás közérthetőségére is ahhoz, hogy a szöveg megőrizze a képnyelv lényegét. Ha az írás feloldja a filmet az önkifejezés vágyában, vagy a mozgóképes terminológia veszi át az irányítást, felborul az egyensúly, ami még a legelszántabb mozirajongókat is könnyen elriaszthatja. Mindebből semmit sem érzékelünk Pintér Judit filmkritikus, szerkesztő Mesterek és hazák című kötetét olvasva: az esszéket és interjúkat tartalmazó válogatás zsinórmértékként jelöli ki az irányt a filmvászontól a szövegig. Szenvedély és szakmaiság egysége kellő tiszteletet biztosít a feldolgozott anyaggal és a befogadóval szemben egyaránt. A magyar és olasz mesterek munkásságát bemutató könyv ráadásul jóval több egyszerű filmtörténetnél, a XX. század tragédiákkal és művészi csúcsteljesítményekkel teli történelmét tárja elénk. 

Pintér Judit olasz–magyar szakon végzett az egyetemen, majd a Magyar Filmintézet munkatársa, a Filmkultúra folyóirat szerkesztője, illetve a Duna Televízió filmszerkesztője lett, 2014-től az MMA Kiadó filmes témájú köteteinek szerkesztőjeként, a portréfilmsorozatok szervezőjeként dolgozik. Könyvében széles perspektíva nyílik az értelmezés számára, ami – az előszó alapján legalábbis – szinte a szerzői elvárások ellenében valósul meg. A bevezetőben Pintér Judit elárulja, hogy a kiadótól keresték meg a kötet ötletével. „Nekem ez soha nem jutott volna eszembe, ezért tényleg őszintén csodálkoztam, és tiltakoztam is, mondván, soha nem írtam rendszeresen sem filmtörténetet, sem kritikákat, csak amikor volt valami alkalom, netán felkérés, akkor próbálkoztam az írással” – vallja be, majd a következő 400 oldalon alaposan rácáfol saját önjellemzésre. Összegyűjtött munkái jól átlátható rendszerbe szervezik a magyar és olasz filmművészet kimagasló alkotóit és alkotásait, bemutatva a politikai-gazdasági környezetet, rávilágítva a legfontosabb tendenciákra és a két kultúra közötti párhuzamokra. 

A magyar mestereknek szentelt rész három filmesre, Szőts Istvánra, Sára Sándorra és Gaál Istvánra fókuszál. A portrékat és filmesszéket interjúk egészítik ki, ami különösen izgalmas szerkesztési elvnek bizonyul, hiszen így mintha a művészek reflektálnak a róluk írtakra, párbeszédre lépve nemcsak a filmes hagyománnyal és a filmkritikával, de az olvasóközönséggel is. Ez teszi igazán elevenné a kötetet, és a lendület az olasz fejezetekre sem hagy alább. A századelőtől a világháborúkon és 1968-on át Silvio Berlusconi populizmusáig rajzolt történelmi ív az európai filmművészet óriásainak munkásságát jelöli ki: Vittorio De Sica, Roberto Rossellini, Michelangelo Antonioni, Pier Paolo Pasolini, Bernardo Bertolucci és mindenekelőtt (-felett) Federico Fellini. 

A Hazák című fejezet a két ország filmművészetének kölcsönhatásait mutatja be, mások mellett a több mint százötven olasz filmben közreműködött Pogány Gábor operatőr és Jancsó Miklós munkásságán keresztül. A szerző ezen írásai nemcsak azt bizonyítják (újra), hogy a rajongás és a tárgyilagosság remekül megfér együtt, de azt is, hogy az ember a művészetben otthonra és hazára találhat. 

Pintér Judit: Mesterek és hazák – Írások a magyar és az olasz film/kultúráról. MMM Kiadó, 2022. 4200 Ft

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang  2022/43. számában jelent meg október 21-én.