Bár a hét elején megírtuk, hogy az MTI OS-ben nem voltak hajlandóak közzétenni a meghívót a Magyar Filmdíjak átadására, és a filmpolitikában is gyökeres átalakulások várhatóak, mindennek alig volt jele a pénteki díjkiosztón. A rangos elismeréseket 57. alkalommal osztották ki, ezúttal is a Vörösmarty úti Sajtóházban, ahol a tavalyi eseményen még Andy Vajna is tiszteletét tette.
A filmügyi kormánybiztos tragikus halála után megindultak a találgatások a várható jövőről, a szakma képviselői pedig nem kis aggodalommal figyelik, hagyják-e majd őket a jövőben is viszonylag szabadon dolgozni. A többszörös díjnyertes Remélem legközelebb sikerül meghalnod:) rendezője, Schwechtje Mihály volt az, aki beszédében szóba hozta az aktuális helyzetet, de összességében a díjazott produkciókon volt a hangsúly. Ami persze teljesen természetes és normális egy hasonló rendezvényen – kérdéses viszont, hogy a jelenlegi viszonyok is normálisak-e. Ahhoz persze kétség sem fér, hogy a tavalyi évben szinte minden korábbinál több nívós produkció született, amiknek kijárt minden méltatás.
Nem kerülhet ki a Filmkritikusok Díjának meghívója az MTI OS-re | Magyar Hang
Február 1-jén, péntek délután adják át az idei Magyar Filmkritikus Díjakat, hagyományosan a Vörösmarty úti Sajtóházban. A nagy múltra visszatekintő elismerést a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ), illetve a Magyar Filmművészek Szövetsége filmkritikus-szakosztálya ítéli oda, a tavalyi eseményen pedig még Andy Vajna is részt tudott venni.
Mind a filmszakmában forgó tőkétől, mind a politikától független a díj, csak a kritikusok szakmai meggyőződésén múlik, ki kap elismerést – hallhattuk az elején Hargitai Miklós MÚOSZ-elnöktől. A plaketteket a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) Film- és Tévékritikus Szakosztálya és a Magyar Filmművészek Szövetsége Filmkritikus Szakosztálya közösen ítéli oda. Tavaly a főbb díjakat a Testről és lélekről, az 1945 és az Aurora Borealis vihették haza, a legjobb operatőr Ragályi Elemér lett, míg életműdíjasként a Tutajosok rendezőjét, Elek Juditot méltatták. Idén is rengeteg díjat ítéltek oda, ezeket a MÚOSZ szakosztályának elnöke, az Élet és Irodalomban publikáló Báron György osztotta ki.
A filmkritikusi vitanapon beszámolót tartó Vincze Teréz azzal kezdte: a női rendezők és a női történetek domináltak a mostani dispután, és ezúttal végre lehetőség volt több frissen bemutatkozó hölgyet is jutalmazni.
Fontos továbbá, hogy 2011 óta harminc egészestés fikciós film készült a támogatási rendszeren kívül, ebből csak hét a tavalyi évben. Több elsőfilmes akad köztük, Vincze pedig reméli, megalkuvásoktól mentesen, több pénzből készíthetik majd el a második munkájukat is. De tisztában van vele, hogy sokaknak sajnos még rögösebb az út az első film után, így szerinte fokozottabban érdemes figyelnünk a most felbukkant női alkotókra. Ezúttal 27 egészestés produkció képezte vita tárgyát, ezek közül pedig 11 volt elsőfilm.
A legfontosabb elismerést, a legjobb filmnek járó B. Nagy László-díjat is egy ilyen mű, az Egy nap kapta meg. – Talán mégsem néztük be a dolgot teljesen, nem tévedtünk nagyot – mondta Szilágyi Zsófia rendezőnő, akinek drámája egy átlagos, háromgyerekes családanya mindennapos rohanását és feszült életét mutatja be. Az eddig inkább a román újhullámtól megszokott realista látásmód külföldön is sikert aratott, Cannes-ből a legjobb elsőfilmnek járó FIPRESCI-díjjal tért haza a film.
A főszereplőt, Szamosi Zsófiát pedig a kassai Art Filmfesztiválon választották a legjobb színésznővé, ezt az elismerést pedig megkapta ezúttal is. Fontos szerinte, hogy az Egy nap igyekszik minden sztereotípiát elkerülni, és egy nagyon komplex női figurát jelenít meg. Szamosival tavaly novemberben interjúztunk mi is, akkor pedig elmondta: „külföldi közönségtalálkozókon – itt most főként Nyugat-Európára gondolok – azért nagyon elcsodálkoznak, hogy két értelmiségi szülő, egy nyelvtanár és egy jogász mindennapos anyagi problémákkal küzd. Ez inkább a mi régiónkra jellemző, és nyugaton valamiféle fikcióként tekintenek rá.”
Míg anyu öltözik, az apu ideges | Magyar Hang
A két gyerek pedig olyan lassan készül el, hogy addigra este lesz. Csak itt épp senki nem élvez vidám családi strandolást, a szülők számára még Gyula is távoli úti célként tűnik fel. Szilágyi Zsófia bemutatkozó nagyjátékfilmje, az Egy nap mintha csak az Égigérő fű sötét folytatása lenne, megmutatva az eseményeket az ottani, folyton rohanó fiatal pár szemszögéből.
A legjobb női mellékszereplő A Tanúból és a Bástyasétány 74-ből is ismert Monori Lili (Rossz versek) lett: vele a friss Magyar Hangban olvashatnak életút-interjút.
Szóba került beszélgetésünkben Reisz Gábor második filmje is, Monori pedig elmondta: nagyon meglepte, mennyi szeretet vette körül a készülő produkciót. A pénteki díjátadón arról beszélt, hogy 1974-ben járt utoljára a MÚOSZ székházában, emlékszik, a díjátadón az 1985-ben tragikus körülmények között életét vesztő Bódy Gábor rendező ült mögötte. Nagyon meglepte az elismerés, elmondása szerint már azért is, mert ő csak hét napot forgatott, szemben a stábbal, amelyik 55-öt. – Gábor nagyon türelmes rendező, amikor ment a felvétel, szinte nem is láttam, nem állt ott, mint puskával a mezőn szokás – tette hozzá.
A legjobb férfi mellékszereplő szintén a filmből került ki, az édesapát alakító Kovács Zsolt pedig elmondta, ő még egyáltalán nem volt ezen a díjátadón korábban, így még megtisztelőbbnek tartja a mostani alkalmat. Szerinte is könnyű volt dolgozni Reisz Gáborral, aki egyébként a film zenéjét is szerezte saját, a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan készítése során összeállt zenekarával.
A gitáros a Lóci játszik nevű projektjével befutott Csorba Lóránt, az énekes a Papaver Cousins-tag Szendrey-Nagy Olivér lett, míg a zenei rendező a billentyűs Kálmán András. Kovács látta is a VAN Filmzenekart január 31-én az A38 hajón, ahol Reisz Gábor szüleivel nézte végig, hogyan teljesít a fiú egy gitárral a kezében. Reisz egyébként a pénteki díjátadón nem tudott ott lenni, szemben a két évvel ezelőtti eseménnyel, ahol a VAN-ért díjazták.
Reisz Gábor: Ha félek, nem tudok filmet csinálni | Magyar Hang
Az elmúlt évek egyik legváratlanabb filmsikere volt a minimális költségvetésből, baráti segítségekkel forgatott VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan. Reisz Gábor rendezése hamar kultuszfilmmé vált, második filmjét, amit immár a Magyar Nemzeti Filmalap is támogatott, óriási várakozás előzi meg. A Rossz versek elődjéhez hasonlóan önéletrajzi ihletésű, ezúttal azonban Reisz Gábor már a főszerepet is magára vállalta.
Hegedűs D. Géza lett a legjobb férfi főszereplő, méghozzá a Szász János-féle A hentes, a kurva és a félszeműben nyújtott alakításáért. A színész is felidézte, mire emlékszik 45 évvel ezelőttről: akkor lehetett Monori Lili partnere Máriássy Félix utolsó filmjében, az 1974-es Próbafelvételben. Nagy örömmel is elevenítette fel, ahogy Szamosi Zsófiával való közös munkáját szintén. Ő a Színház- és Filmművészeti Egyetem (Ódry Színpad) 2001-es James Joyce-darabjában, a Számkivetettekben játszott fontos szerepet, a rendezőtanár pedig Hegedűs D. volt.
Az életműdíjat idén Ragályi Elemér vehette át, aki fontos pályatársairól szólt néhány szót. Elsőként Gonda Géza segédoperatőrről, „akinek a neve a szakmában már legenda. Ő soha nem mérte, hova kell húzni az élességet”, de mindig tökéletesen sikerült – fejtette ki. Megemlítette még Hajdú Miklós fővilágosítót, továbbá fiát, Ragályi Marcellt, aki már gyerekként ott állt vele együtt a kamera mellett. Az operatőr olyan filmekben nyújtott munkájáért vehette át az életműdíjat, mint a Régi idők focija, a Ripacsok, a Szerencsés Dániel vagy az 1945.
A Remélem legközelebb… megkapta a legjobb elsőfilmnek, valamint a legjobb forgatókönyvnek járó díjat is. Második beszédében Schwechtje Mihály az aktuális közállapotokat érintette: elmondta, Vajna tragikus halála után mindenképp lezárult egy korszak a magyar film történetében. – Nem lenne szükség arra, hogy újra összeszerveződjünk? Tavaly még egy figyelmeztetést is kapott a szakmánk a kulturkampfnak nevezett marhaság keretein belül, ami egyelőre szerencsére elült – utalt a rendező arra, hogy a Hunyadi-film kiszivárogtatott forgatókönyvéért, és az elmúlt évek sikerfilmjeinek tartalmáért betámadták a kormánysajtóban Vajnát és a Filmalap vezetőit.
Schwechtje szerint most „mindenki az egyéni kompromisszumokban hisz”, abban, hogy ők majd kiharcolják a filmjeik elkészítését maguknak. „Várakozó állásponton vagyunk”, mondta, hozzátéve, hogy a szakmai párbeszéd szerinte az elmúlt nyolc évben megszűnt a Filmalap és az alkotók között. Schwechtje maga sem kapott filmalapos támogatást az így is elkészített filmjére, ami a tavalyi év egyik legjobbja lett. A rendezővel az átadó után készített interjúnkat a hétvégén közöljük.
Magyar Filmkritikus Díj – 2019
A legjobb animációs film – Sellők és rinocéroszok (rendező: Traub Viktória)
A legjobb kisjátékfilm – Az ostrom (rendező: Kovács István)
A legjobb dokumentumfilm – Könnyű leckék (rendező: Zurbó Dorottya)
A legjobb női mellékszereplő – Monori Lili (Rossz versek)
A legjobb női főszereplő – Szamosi Zsófia (Egy nap)
A legjobb férfi mellékszereplő – Kovács Zsolt (Egy nap)
A legjobb férfi főszereplő – Hegedűs D. Géza (A hentes, a kurva és a félszemű)
A legjobb vágás – Tálas Zsófia (Rossz versek)
A legjobb látványterv – Rajk László (Napszállta)
A legjobb filmzene – Melis László (1953-2018) (Napszállta, A rossz árnyék, És a halottak újra énekelnek…)
A legjobb forgatókönyv – Schwechtje Mihály (Remélem legközelebb sikerül meghalnod:) )
A legjobb operatőr – Máthé Tibor (A hentes, a kurva és a félszemű)
A legjobb tévésorozat – Aranyélet (rendezők: Dyga Zsombor, Mátyássy Áron)
A legjobb elsőfilm – Remélem legközelebb sikerül meghalnod:) (rendező: Schwechtje Mihály)
Különdíj – Ruben Brandt, a gyűjtő
A legjobb rendező – Kenyeres Bálint (Tegnap)
A legjobb filmnek járó B. Nagy László-díj – Egy nap (rendező: Szilágyi Zsófia)
Életműdíj: Ragályi Elemér
