Épp kilencven éve, 1930. augusztus 21-én született Sajdik Ferenc Kossuth-díjas grafikus, akinek többek közt Pom Pomot, a Nagy Ho-ho-hót és a reklámbeli bontott csirkét köszönhetjük. Mesélt nekünk 67 éve tartó házasságáról, a Ludas Matyinál töltött időkről, régi, legendás gátlásosságáról és arról, hol szeret a legjobban rajzolni.
Öt éve találkoztam vele először. Akkor csak nagy nehezen állt rá az interjúra, amit végül tulajdonképpen a felesége adott, aki odaült e mellé a szerény, szűkszavú ember mellé és véget nem érőn anekdotázott. Sajdik Ferenc jóformán csak epés, szarkasztikus félmondataival segítette a pontosabb kép megrajzolását. Híresen rejtőzködő természetét ismerve most is félve kértem ráadást, ezúttal azonban már meglepő készséggel állt rá a találkozóra. Mivel biztos forrásból tudtam, hogy odavan a görögdinnyéért, gondoltam, egy jókora példánnyal hálálom meg a bizalmát, amin ő felvidulva felidézett egy emléket egy születésnapról, amelyre összesen tizenkét dinnyét kapott. „És nem utálta meg, mire mindet megette?” – kérdeztem szörnyülködve, mire csak annyit felelt: „Nem, úgy éreztem magam, mint aki megérkezett a mennyországba!”
– Úgy látom, mostanra levetkőzte a gátlásosságát: a közelmúltban megengedte, hogy Kapronczai Erika portréfilmet forgasson önről, ráadásul mindenki nagy meglepetésére még a bemutatón is megjelent. Honnan ez a nagy bátorság? Korral jön?
– Úgy látszik. Lehet, hogy a kilencvenötödik születésnapomtól már állandóan fecsegni fogok. Persze a megjelenéstől most is húzódoztam, egy órával a bemutató előtt még úgy volt, hogy nem megyek, a feleségemnek, Marikának ugyanis aznap pupillatágítása volt, sajnáltam volna itt hagyni, de végül eljöttek értem kocsival és elvittek.
– Persze, valami kifogást mindig lehet találni...
– Hát, igen. De azt hiszem, beletörődtem abba, hogy látni akarnak az emberek. Olyan kellemetlen állandóan azt mondani, hogy nem megyek, udvariatlanságnak érzem. Az a szomorú igazság, hogy annak idején én is kíváncsi voltam arra, hogyan néz ki például a francia rajzoló, Sempé, úgyhogy meg tudom érteni őket, de jó lenne, ha rám mégse lennének kíváncsiak. Nézzék inkább a rajzaimat!
(...)
A teljes interjút elolvashatja a Magyar Hang augusztus 21-én megjelent 2020/34. számában.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/34. számban? Itt megnézheti!
