Stohl András: A kultúra nem politikai ügy
Stohl András a Bödörék-ben (Forrás: TV2.hu)

Folytatódik az elmúlt hetekben kialakult polémia Vidnyánszky Attila kormányzati kinevezéséről a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) kuratóriumának élére. Ezúttal Stohl András szólította meg közösségi oldalán azokat, akik két színművészetis osztályfőnökét, Zsámbéki Gábort és Székely Gábort bírálják ez ügyben. Mint ismert, Vidnyánszky kinevezése után Zsámbéki Gábor azonnali hatállyal felbontotta a Színház- és Filmművészeti Egyetemmel kötött szerződését. Székely Gábor Kossuth-díjas rendező pedig nyílt levélben írta meg véleményét az egyetemen kialakult helyzetről, amelyben jelezte, hogy felmondja kontraktusát, s ha az osztályfőnökök igénylik, a munkáját bérezés nélkül folytatja. Vidnyánszkynak pedig azt üzente: „Súlyos tévedéseiért kérjen bocsánatot, vagy szégyellje magát!”

Stohl Andrásnak Zsámbéki és Székely 1986 és 1990 között osztályfőnökei voltak az akkor még Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Mint a színész írja, tudja magáról, hogy megosztó személyiség, de el kell mondania, hogy mindent, amit meg lehet tanulni a szakmáról, azt ettől a két embertől tanulta meg. „Székelynél tisztességesebb, odaadóbb tanárt nem ismerek. Szinte már a puritánságig menően csak a színésznevelés, az elemzés, a pályára segítés, a helyes útra terelés foglalkoztatta”. Mint hozzátette: „Óriási szerencsém volt, hogy ez a két ember tanított. Zsámbéki volt Danton, Székely Robespierre, a megkérdőjelezhetetlen.”

https://www.facebook.com/stohlandrashivatalos/photos/a.3350172934997471/3839928002688626/?type=3&theater

Két mestere bírálóinak is üzent Stohl: „Csak annyit szeretnék mondani, hogy sajnálom. Sajnálom, hogy azok, akik bírálják, soha nem lehettek ennek a két embernek a tanítványai, mert ha ebben a kegyben részesülhettek volna, akkor tudnák, hogy sosem egy az igazság és az ember nagyszerű.”

Hozzátette: „Azt is tőlük tanultam, hogy a kultúra nem politikai ügy. Egy művész – legyen az táncos, zenész, énekes vagy színész – mindig mindenkinek játszik függetlenül attól, hogy a nagyérdemű sorai között milyen nemzetiségű, nemű, társadalmi helyzetű, vagy politikai beállítottságú ember ül. A kultúra mindenkié.”

Saját tapasztalatainak felidézése után azt írta Stohl: „Azt hiszem, az pedig erősen jelzés értékű, hogy két ilyen MESTER már nem vállalja az oktatást a Színház- és Filmművészeti Egyetemen.”

Sorait Székely mondatával zárta: „Akik tájékozatlanul és jogtalanul bántották >>kérjenek bocsánatot, vagy szégyelljék magukat<<.”

Két napja Lázár Kati Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő szólalt meg az ügyben, és védte meg Székely Gábort, miután a kormánypárti sajtó nekiesett a rendezőnek, és lekommunistázta.

Az ügy előzménye, hogy Vidnyánszky Attilát, a Nemzeti Színház főigazgatóját a közelmúltban nevezték ki a Színház- és Filmművészeti Egyetemet fenntartó alapítvány kuratóriumi elnökének úgy, hogy a kuratórium összetételét illetően a kormány az egyetem egyetlen javaslatát sem vette figyelembe. Ezért az SZFE hallgatói önkormányzata nem ismeri el a kuratóriumot, az egyetem szenátusa pedig azt írta közleményében, hogy „esetünkben a modellváltás valódi célja nem az oktatás korszerűsítése, színvonalának emelése, hanem a minőséget és a hagyományokat semmibe vevő erőszakos térfoglalás, a szabad gondolat korlátozása.”