Vádolhatjuk-e nácizmussal az Amerikai história X-et, csak mert horogkereszteket és feketék elleni brutális támadásokat mutat? Hát antiszemitizmussal a Schindler listáját, amiért a holokauszt rettenetét ábrázolja? Nyilván igen keveseknek jutna eszébe hasonló. Mindenki tisztában lehet vele, hogy ezek a filmek épp azért részletezik ezeket a szörnyűségeket, hogy bemutassák a hasonló embertelen eszmék gyakorlati működését. Tudjuk viszont, hogy a politikai korrektségtől túlhajtott, woke progresszivitás iránt elkötelezett korunkban már az ilyenekért is magyarázkodni kell. Nem csoda, hogy az RTL+ új sorozatáról, A Nagy Fehér Főnökről is azzal a címmel írt a Telex: „Buzizva, cigányozva, nőket verve is lehet érzékenyíteni?” A cikk szerint akárki néz bele a sorozatba, megfogalmazódik benne ez a kérdés. A szerző csóválta a fejét azért is, mert a transznemű szereplőt nem transznemű színész játssza. (Magyarországról egyébként összesen egyetlen transznemű színésznő jut eszembe.)
Nem meglepő így az sem, hogy az RTL a teljes kampányát gyakorlatilag magyarázkodásra építi. „Nem beszélünk písziül”, olvassuk a sorozat óriásplakátjain. Ami már csak azért is vakvágány lehet, mert érzésem szerint az emberek többsége nincs tisztában azzal, mit jelent ez a kifejezés. A politikailag korrektet még ismerhetik, a píszít már kevésbé. Főleg azok, akik nincsenek a napi hírfogyasztók között. Aztán a sorozat egy másik hirdetésén ez szerepel: „túl sok politikailag inkorrekt dolog van a sorozatban ahhoz, hogy bármit mondhassunk róla egy reklámban azon kívül, hogy tök vicces.”
Abban tévednek a fentiek, hogy összekeverik mindazt, amit egy sorozat, illetve annak szereplője állít. Valóban A Nagy Fehér Főnök mint sorozat b.zizna, cigányozna, verne nőket? Vagy most már akkor sem lehet ilyesmiket ábrázolni, ha az amúgy kifejezetten didaktikus sztorivezetés épp ezek helytelenségére igyekszik rámutatni?
A Nagy Fehér Főnök cseh licenc alapján készült, az RTL nemrég indult streaming platformjának egyik kiemelt tartalma. Ezek a sorozatok kifejezetten sokszínűek a minőségüket illetően. A sokat dicsért Jimmy-széria, A király például valóban a minőségi történetmesélésre lehet jó példa. Aztán ott a Ki vagy te, amely a Barátok közt univerzumában játszódik, a szappanopera fiatal nézőit csábítva. A Nagy Fehér Főnök talán azokat ültetheti képernyő elé, akik lelkesen követik A mi kis falunkat is. A Telex cikkében azt olvashatjuk, hogy „Nem A mi kis falunk transz szállal”, pedig a sorozatot nézve erősen lehet bennünk egy ilyen érzés. Mindezt érthetjük a színvonalára is – legyen a párhuzam valakinek épp pozitív vagy negatív. Igaz, annál jóval szókimondóbb, súlyosabb sorozat A Nagy Fehér Főnök, ami kétségkívül jót tesz neki.
A színészválasztással nincs gond A Nagy Fehér Főnök esetében sem. Különösen Lengyel Tamás esetében sikerült jól az átalakulás, parádésan hozza a komikusan suttyóra rajzolt karaktert. Jól teljesítenek a többiek is, különösen Ötvös András és Rujder Vivien, illetve az eddig látottak alapján Farkas Franciska. Szintén örömteli, hogy sikerül a sorozattal kertévés produkcióhoz behozni olyanokat, akiket a szélesebb közönség talán még nem ismer, pedig abszolút kijárna nekik. Ilyen a fiatalok közül Kövesi Zsombor, de említhetjük Pápai Rómeót, Fekete Zsoltot, Dankó Istvánt vagy Trill Beatrixot is.
A valódi gond a forgatókönyvvel van. A történet maga közel sem lett annyira irreális és bicskanyitogató, mint pár éve a Bödöréké, de azért erőteljesen sikerül túltolni minden értelemben. Jó kérdés, ebből mennyi a cseh eredeti reszortja, és mennyit tettek hozzá a magyar forgatókönyvesek. A Nyugati nyaralás után másodjára kell leírnom, hogy Tasnádi Istvánnak nem kellene vígjátékokat írnia, mert egyszerűen nem találni a végeredményben a poénokat. Ebben is vitatkozhatunk a fenti plakátszöveggel: mondhatják épp egy reklámban, hogy a sorozat „tök vicces”, csak épp ez nem lesz igaz.
Mert min is kellene itt nevetni? Azon, hogy a magát csontrészegre ivó Nándi (Lengyel Tamás) szétveri a lakást, kidobálja transznemű testvére holmijait, majd felkapja a kutyát, és elviszi a henteshez? Nem az érzékenységemet sérti mindez, egyszerűen csak nem látom, hol lenne humoros. Hát azon szórakozzunk, hogy a védelmi pénzt szedő cigány maffiózó csicskásának beálló Nándi fog egy baseball-ütőt, és szétveri vele Vili barátja kocsmáját? A sorozat dramaturgiája szerint ez is voltaképpen egy szórakoztató jelenet akarna lenni. Az szintén, ahogy az autómosóba beálló transznemű Brigi (Rujder Vivien) lelkesen magyarázza a technikumban tanulóknak, mi minden található egy autóban. A szerencsétlen nagykamaszok meg jót nevetnek a „tüte” kifejezésen – de mi miért is nevetnénk az egészen? Mintha a forgatókönyvíróknak fogalmuk sem lenne arról, mi képes viccessé tenni egy jelenetet. Gyanítható, hogy ahol ez mégis összejön, ott erőteljesen építettek a cseh eredetire. Ilyen jelenetnek tűnik például, amikor Nándit a kiskocsmában felkeresik a kertévések, egy nagy viszontlátással kecsegtetve őt. Majd amikor igent mond, közlik vele, hogy akkor ők most újra bejönnek, és lehetőleg spontán-nyugiban iszogasson. Másrészt ami eredeti poénnak tűnik, az a visszatérő mónikázás a show-műsor kapcsán. Meg kell hagyni, ezen legalább el lehet mosolyodni.
A sorozat ugyanakkor bővelkedik az abszurd, irreális elemekben. A történetet Nándi egykori öccsének visszatérése indítja be. Róla derül ki, hogy időközben felismerte transzneműségét, és már nőként éli az életét. Igaz, Brigi elmondása szerint már egész kicsi korában érezte a dolgot, de higgyük el, hogy a testvérét – akivel édesapjuk temetésén még találkoztak – ez meglepetésként érte. Sőt, fel sem ismerte, amikor a tévéműsorban újra találkoztak. Ennek ellenére a városlakók folyamatosan Ottónak szólítják a visszatérő testvért, ami maximum akkor lenne érthető, ha egy nappal korábban még férfiként élt volna. Kifejezetten disszonáns, hogy a sorozat állítása szerint hétköznapi emberek ránéznek Rujder Vivienre, majd az Ottó megszólítás jön a szájukra, és erőltetni kell magukat, hogy Briginek szólítsák. Az talán reálisabb lenne, ha zavarukban kikerülnék a megnevezést, de egy a sztori szerint minden férfit lázba hozó nőt senki nem fog lendületből leottózni, az biztos.
A transzneműek túlnyomó többségére nem igaz az sem, hogy elvégeztettek volna egy nemi korrekciós műtétet – nemcsak a költségek, de az egészségügyi beavatkozás komplikáltsága miatt sem. Ahogy az sem kifejezetten jellemző, hogy transzneműek úton-útfélen saját nőiességükkel dicsekednének, kamaszfiúk előtt mellet villantva, esetleg az autómosóban komplett műsort előadva. Ennél jóval szemérmesebbek, adott esetben sérültebbek, főleg, ha annyi támadást el kellett viselniük, mint a sorozat szerint Briginek is.
A későbbi részekben feltűnnek aztán a technikum szélsőjobboldali diákjai, akik csábítgatni is kezdik Nándi kamaszfiát, hogy álljon be közéjük. Fantasztikus programot ígérnek: „cigányt verünk, meg b.zikat, és csíkszeműeket is”. „Nekik akarsz tetszeni, az illatos p.nájúaknak?” – teszi fel egyikük azt a kérdést, amelyet élő magyar tinédzser még ki nem ejtett a száján. „Te is technikumba jársz, nem?” - kérdezi a harmadik úgy, mintha csak arról érdeklődne, férfi-e a másik valójában. Ugyanezek a náci fiatalok aztán a buszon azzal szórakoztatják magukat, hogy majomként csimpaszkodnak a kapaszkodókon, közben pedig még majomszerű hangokat is adnak ki. Később meg a játszótéren mulatnak azon, hogy a motorral milyen jól meg lehet pörgetni a forgót. A Nagy Fehér Főnök szerint ilyenek ma a szélsőjobboldali eszmékkel kacérkodó magyar fiatalok. A szerelmében sértett, emós Nándi pedig végül enged is a csábításnak, és szomorú Anakin Skywalkerként borotválja kopaszra a fejét, majd költői érzékenysége ellenére hallgat is egy kis Egészséges Fejbőrt.
Ahogy az említett náci fiatalokat csak Bőrfejűként említik a stáblistán, úgy más szereplőkre is lehetne találni hasonló kifejezéseket. A Nagy Fehér Főnök sajnálatos módon ugyanis egy-két tulajdonsággal megáldott archetípusokkal dolgozik, épp ezért is lesz a fontosabb szereplőkön kívül mindenki papírízű. Megtaláljuk a kisvárosban a cigány maffiózót, akinek még kigyúrt gorillája is van, hogy az egy baseballütővel tartson rettegésben mindenkit. A sorozatbeli település igazi no-go zóna, itt valóban bárki megtehet bármit, még a legszélsőségesebb esetben sem kell eljárástól tartania. Nándi például lazán szétveri haverja kocsmáját, majd folytatja egy darabig a behajtóskodást, mígnem aztán rövid távon megoldódnak a gondok (a maffiózó időleges kiiktatásával), így vígan söröznek-dartsoznak a kocsmában. A védelmi pénzt szedő cigány maffiózót is elgázolhatják véletlenül, annak sincs rövid távon következménye.
A Nagy Fehér Főnök történetét lehetetlen komolyan venni, ehhez mérten pedig talán kevésbé irritáló is, amilyen lelkesen próbál „érzékenyíteni”. Még hogy ne beszélnének písziül? A sorozat célja épp hogy a politikailag korrekt üzenetek artikulálása. Hosszasan győzködve a nézőt, hogy ha nem akar Nándihoz hasonló nyomorult, pénztelen bunkó lenni, akkor jobban teszi, ha végre elkezd megfelelően („elfogadóan”) gondolkozni az élet nagy dolgairól. Máskülönben nincs határ, az ember végül képes lesz nekiugrani saját testvérének egy showműsorban, elmondva őt mindenféle k.csögnek. És hát melyik jóérzésű ember ne botránkozna meg ezen?
Az RTL új sorozata szomorú módon nem tud katartikus, valóságszagú műsor lenni, helyette csak edukatív szándékkal vívja szélmalomharcát. Teszi azt valóban úgy, ahogy állítja, sokszor szeretettel, megértően fordulva karakterei felé. Csakhogy az emberek a valóságban ennél jóval összetettebbek, ellentmondásosabbak és ezzel megbékültek, valamint igen: elfogadóbbak. Tény, végső soron azokká válnak az itteni szereplők is, csak közben az egész mégis hamisnak, megcsináltnak tetszik. A fordulatok élesek és így nem túl hitelesek, a szereplők egyik percben még rasszista fenevadak, a következőben pedig már a legnagyobb elfogadók. Szélsőségek között ugrálunk, ami ennyire visszatetsző mértékben nem a hétköznapi emberek sajátja. Nem itt sikerül a nagy magyar valóságot leleplezni.
A Nagy Fehér Főnök, magyar tévéfilmsorozat, 45 perc, 2022
