Töredékek Tandorinak

Nincs könnyű dolga az olvasónak, ha a Szép versek antológia alapján választ kíván adni rá, mi is változott a költészetben egy év alatt. Még egyszerűbb úgy eljárnunk, mint Darvasi László tette 1990-ben a Jelenkorban. Aki Hogy néz ki a költő? című kritikájában azt vette végig, miről árulkodnak a szerzők közzétett fényképei. Oravecz Imre még mindig a gyerekkel legózik, Szőcs Géza a kormány mögött ül, Nagy Gáspár telefonál…

A régi, vaskos válogatásokat forgatva pedig valóban ámulhatunk: milyen fiatal volt még Kántor, Kukorelly, Parti Nagy! És itt még köztünk Weöres, Nemes Nagy és Károlyi Amy, a rendszerváltáskori Szép versekben pedig lám, fekete kerettel Márai Sándor, a kötetben a negyven évvel korábban született Halotti beszéddel. „Mi volt egy nép? Mi ezer év? Költészet és zene?” De ne temessük még magunk, harminc évvel később is itt a friss Szép versek, benne valóban jelentős, évek-évtizedek múlva is bátran előkapható költeményekkel.

In memoriam Tandori Dezső – olvassuk rögtön a Szegő János szerkesztésében megjelent kötet elején. A Töredék Hamletnek szerzője decemberben ünnepelhette az oly fontos 80.-at. Egymás mellé helyezve a fordított végtelen jel és a nulla – szimbolikus szám. Idén vesztettük el Tandorit, júniusban pedig a tragikusan fiatalon távozó Térey Jánost. Utóbbi nevét már gyászkeretbe sem tudták tenni, viszont itt van három verssel is, köztük a fájdalmasan szép Málnaföldek mindörökre cíművel.

Tandorira viszont többen emlékeznek: Marno János melankolikus-nosztalgikusan (A Győri úton), Turi Tímea a mélység-könnyedség előtt kalapot lengetve (Szavak). Utóbbi szerzőtől viszont a Méreghinta az, ami igazán üthet: „Taníts meg köpni, mint a férfiak. / Taníts meg nyelni, mint a nők.”

Tandoriról szól Ferencz Győző és Györe Balázs is, míg a madarak és medvék költője Takács Zsuzsának üzent egy kézírásos palackposta-versben. Megrendítőbb búcsú tőle a Jön-megy: „Túl kell élnem / azt, hogy „innen” / Túlnan meghalnom / kéne már, / itt élni akarok még.” Mint Szegőtől tudjuk, a kontextus nem Tandori halála után alakult így, a neki dedikált versek eredetileg is a kötet részét képezték.

És ha már a megrázó műveknél tartunk, nem mehetünk el a tavalyi év és a válogatás egyik legjobbja, Grecsó Krisztián Mint akinek hagyaték címűje mellett, ami végtelenül őszintén mesél élethez való ragaszkodásról és a halál elképzelhetetlenségéről. Jó azzal is szembesülni, hogy annyi fiatal, hát még fiatal nő került az antológiába: Láng Orsolyától Vida Kamillán és Dezső Katán át Kállay Eszterig csupa ígéretes tehetséggel van dolgunk. Ahogy persze az idősebbekkel is öröm találkozni, Bertók Lászlóval vagy épp Ágh Istvánnal, a huszadik század nagyjaival. Viszont évek óta fájóan kimaradnak többen, akik korábban rendszeresen felbukkantak a Szép versekben: Kovács István, Kiss Benedek, Tornai József vagy Győri László. (Utóbbitól idén jött az Élet és Irodalomban a nagyszerű Ólomsúlyok ciklus, a következő válogatásnál érdemes lehet figyelni rá.)

Persze, teljességre nem is lehet törekedni, főként nem a mostani szűkösebb keretek között. Emlékezhetünk, egy-egy rendszerváltás előtti Szép versek még bátran ment ötszáz-hatszáz oldal fölé. Egy ideig a fotók is kikoptak azután, de szerencsére pár éve újra vannak: ha csak kicsiben, fekete-fehérben, de ezek is sokat elárulnak a szerzőkről. Ahogy ez a bő háromszáz oldal is költészetünk állásáról, napjaink legjobbjairól. Érdemes forgatni a 2020-as változat érkezéséig!

Szép versek 2019, összeállította: Szegő János, Magvető, 2019, 3699 Ft

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/27. számában jelent meg, 2019. július 5-én.