Üzent az ítélkező politikusoknak Nógrádi Gábor

Közismert, hogy megjelenésekor nem mindenhol fogadta kitörő lelkesedés Kertész Imre ma már Nobel-díjas regényét, a Sorstalanságot, és az író szinte az ezredfordulóig nem kapta meg azt az elismerést, ami neki kijárt volna. A holokausztregény korabeli fogadtatásáról idén év elején írtunk cikket, miután a Facebookon terjedni kezdett a Magvető 1973-as levele arról, miért nem vállalkozhat a könyv kiadására. – Kertész szenvtelenségét dilettantizmusként dekódolták. Ebben talán az is „segített”, hogy egy pálya szélén lévő bohózatírót láttak benne – mondta akkor lapunknak Nyáry Krisztián, a Líra csoport kreatív igazgatója.

Bár helyenként a kritika is visszafogottabb volt, akadtak kimondottan pozitívak, mint Ács Margit recenziója a Magyar Nemzetben, esetleg Lenkei Júliáé a Kritikában. A Gyerekrablás a Palánk utcában írója, Nógrádi Gábor viszont most arról osztott meg egy neki szóló levelet, hogyan söpörték le egy lapnál Kertész Imre akkor frissen megjelent regényét. „Az alábbi, nemrég megtalált levelet csak azért közlöm, hogy néhány szerkesztőnek, kritikusnak, miniszternek, államtitkárnak jelezzem: óvatosan az ítélkezéssel! Egy-két év múlva ne röhögjön rajtatok a saját gyereketek, unokátok és a fél ország! (A levélíró nevét levágtam, mert Kertészt az egész szakma félresöpörte nyolc-tíz ember kivételével.)” – üzente Nógrádi Gábor.

Az 1975. november 28.-ai keltezésű levél szerzője az író ajánlataira reagált, amik Kertész és Balázs József könyveiről szóltak. A népszerű gyerekkönyvíró akkoriban kritikákat jegyzett például a Szabolcs-Szatmári Szemlében, ahol 1976. májusában meg is jelent kritikája Balázs József könyvéről, a Koportosról. De lejöttek írásai például az Új Tükörben vagy a Magyar Nemzetben. (Utóbbi napilapban például Tamkó Sirató Károly Kozmogrammok című kötetéről 1975. november 16-án. Január 1-jén lesz negyven éve, hogy Tamkó Sirató elhunyt, újévi első számunkban pedig részletesebben is olvashatnak a költőről.)

A meg nem nevezett szerkesztő azt írta Nógrádinak: „Kertész Imrével nem kívánunk foglalkozni, leveled érkezésekor pedig Balázs József könyvéről már elkészült a kritika, s le is adtuk a januári számunkba.” Bár Köves József író-újságíró egy hozzászólásában úgy tippelt, a kontextus alapján az Élet és Irodalomról, esetleg a Kortársról vagy a Tiszatájról lehet szó, Nógrádi azt írta: nem érdemes találgatni, nem akarja felfedni, a levélíró pedig azóta elhunyt. „Az ÉS-ben írtak a könyvről. A Kortársban a DIA szerint nem. Vidéki folyóiratok közül csak a Napjainkban” – tette hozzá Nógrádi. A poszthoz egyébként hozzászólt Koltai Róbert színész-rendező is, annyival kommentálva a levelet: „röhej!”

A Sorstalanságról szóló Nógrádi-recenzió egyébként annak idején végül meg sem jelent, csak több évtizeddel később, a Nobel-díj után a(z akkor még liberális) Magyar Hírlapban. Az író 2014-ben foglalta össze a Librarius oldalán mindezt: „Majd’ negyven éve, a megjelenése évében recenziót írtam Kertész Imre Sorstalanság című könyvéről. Bár akkor már publikáltam kritikákat a Magyar Nemzetben és hetilapokban, folyóiratokban, ezt az írás nem közölték. Talán nem voltam elég erőszakos, vagy valóban nem tartották sokra a könyvet. Esetleg engem gondoltak elfogultnak. (Mint tudjuk: tévedtek.)” „Kertész Imre regényének nyelve a tartalommal tökéletes összhangban álló stílusbravúr” – írta 1975-ös kritikájában Nógrádi Gábor.

Bár nem nevezte meg, de Nógrádi az ítélkező politikai szereplők közt utalhatott Orbán Viktor tudományos tanácsadójára, az Eötvös Loránd Kutatóhálózatot vezető Maróth Miklósra is. Az orientalista a Pesti Srácoknak adott interjújában beszélt arról, hogy míg az Egri csillagokból a kereszténység védelmét tanulhatjuk meg az iszlámmal szemben, addig a Pókemberből ilyen ismeretekre nem lehet szert tenni. Maróth leszólta a Harry Potter-sorozatot is, amellyel szemben szerinte a magyar népmesék erkölcsi kiállást sugalltak.