Vadlovak és külön falkák, ígéretes fiatal nők és egy Alzheimer-kórral küzdő idős édesapa drámája: ezek voltak a kedvenc filmjeink 2021-ben.
Vadlovak
Cuki pacis film – érzésem szerint ezzel a gondolattal érkezett a moziba több család is, nagymamával és kisgyerekekkel. Aztán elkezdődött maga a mű, amiben kijut mindenből: születnek – esetlenül, nyálkásan, kiszolgáltatottan –, meghalnak – fiatalon és öregen –, a dögevők esznek a tetemekből, télen hideg van és szürkeség, aztán meg persze jön a meleg, érkeznek a színek. És így tovább. Szóval, mint az életben, mindenféle idealizálás nélkül, s ez így is van rendjén. A nagymamaarcokon látszik némi ijedtség, hogy a film kirepíti kisunokáikat a mesék világából, az ő biztonságos, kontrollált terükből, hiszen nyers és valódi. Ez: A vadlovak. Melynek főszereplői azok maradtak, amik: ázsiai eredetű, a Hortobágyon élő vadállatok, – mondjuk így – antropomorfizálás nélkül.
Török Zoltán filmjének első körben látványvilága ígér maradandó élményt, amit várakozáson felül teljesít is. Szépet „gyártani” ma már azonban önmagában nem lenne akkora kunszt. Könnyű persze ezt mondani, de valójában a profi stábok, a drónok, a varázslatra képes utómunka még pár éve is csak nehezen elképzelhető látványvilágra képesek; egy film pusztán ettől 2021-ben nem lesz különleges. A vadlovakon azonban nincsen smink. Ha nem úgy mozogtak az állatok, vagy nem a rendező álmai szerint alakult egy „sors”, azon a digitális finomhangolás sem változtatott. Magyarán ez a film nem egyszerűen azért lett ennyire szép, mert professzionális módon forgatták, hanem mert beletették a szaktudáson túl azt, ami manapság az egyik legnagyobb kincs: az időt. (György Zsombor)
Nagykarácsony
Egy hónappal később volt a premierje, mégis annyit termelt a kasszában, mint az október 23-án debütált politikai kurzusfilm, az Elkxrtuk. A Nagykarácsonyt december végéig 110 ezren, a Kálomista-féle politikai krimit 130 ezren nézték meg eddig, igaz, arra sokan ajándékba kapták a mozijegyet. (Volt még egy magyar film, a Toxikoma, amely átlépte a százezres nézőszámot, szóval egész jó kis évet zárunk, de ez mellékszál.)
Maradjunk a Tiszeker Dániel által jegyzett „első magyar karácsonyi filmnél” (tényleg így hivatkozza állandóan a promoter). 2021 egyik legkellemesebb meglepetése volt: ritkaság magyar filmnél, hogy nem erőltetettek a párbeszédek, hogy vicces és nézhető. Jó a szereplőgárda (Ötvös András, Zsigmond Emőke, Pokorny Lia, Scherer Péter, Szabó Kimmel Tamás, Rujder Vivien, Csuja Imre, Szerednyey Béla, Hernádi Judit és mások), és ugyan a világot nem váltja meg, de a karácsonyi filmektől nem is ezt várjuk – egyszerű kellemes kikapcsolódást akarunk szekunder szégyenérzet nélkül.
Amikor én láttam (hetekkel karácsony előtt) majdnem telt ház volt a teremben, és elég hátul ültem ahhoz, hogy azt is lássam: senki sem vette elő a telefonját az első félóra után. Sőt, a mellettem ülő kamaszsrác is harsányan röhögött, és a romantikus részeknél megszorongatta a mellette ülő barátnőjét. Kívánhat-e rendező többet? (Lukács Csaba)
Gulyás Balázs idei kedvencei:
1. The Green Knight (r.: David Lowery)
2. Titán (r.: Julia Ducournau)
3. The Innocents (De uskyldige) (r.: Eskil Vogt)
4. Dűne (r.: Denis Villeneuve)
5. Az utolsó párbaj (r.: Ridley Scott)
6. Last Night in Soho (r.: Edgar Wright)
7. No Sudden Move (r.: Steven Soderbergh)
8. Lamb (Dýrið) (r.: Valdimar Jóhansson)
9. Judas and the Black Messiah (r.: Shaka King)
10. The Mauritanian (r.: Kevin Macdonald)
Az apa
Ritka, hogy egy az előző év januárjában debütált filmet a következő év végi listán még szerepeltetni lehessen. Az meg még inkább, hogy a két dátum egy ilyen mindent felforgató időszakot fogjon közre. Az apát elsőként a 2020. januári Sundance-en vetítették, amikor még feltehetőleg a legpesszimistábbak sem gondolták volna, mi vár a következőkben a fesztiválokra, mozikra, szakmák tömkelegére és egyáltalán a világra. Néhány fesztiválos premiert leszámítva Florian Zeller filmjét 2021-ben kezdték a legtöbb helyen vetíteni, Magyarországon pedig az év végéig kellett várni, hogy néhány moziban láthassuk (rendes forgalmazásba nem is került). Érdemes ezért is jól figyelni, mikor melyik művészmoziban kaphatjuk el a filmet, amiért Anthony Hopkins – abszolút megérdemelten – megkapta a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscart is.
Az időskori demenciáról, az Alzheimer-kór iszonyú hétköznapjairól láttunk már sok drámai művet, de olyan megrázót, mint amilyen Az apa, keveset. Ami elsősorban annak köszönhető, hogy itt az eseményeket aszerint követjük, ahogy a főhős, Anthony érzékeli őket. Nem sok olyan film van, amin már negyed óra elteltével könnyezhetünk. Ez olyan. Zeller filmje azért is forradalmi, mert belülről mutatja meg, amit eddig leginkább a kívülálló sajnálkozással, leginkább a családtagok elkeseredettségén keresztül szoktunk figyelni. Most viszont Anthonyval együtt értetlenkedünk mi is: tegnap még nem azt mondtad, hogy Párizsba szeretnél költözni? Hogyhogy szó sem volt Franciaországról? És ki ez a férfi veled?
Így pedig még megrendítőbb lesz látni az apával szemben álló lány (Olivia Colman) szemében a könnyeket, ahogy az összes többi ember értetlenségét is. Hiszen mi Anthonyval együtt nem értjük, most akkor tulajdonképpen kinek a lakásában vagyunk, kivel él együtt a lányunk és egyáltalán, miért kell mindenkinek úgy néznie ránk, mintha direkt csinálnánk az egészet? Súlyos film, garantáltan a nézővel marad jó darabig. (Lakner Dávid)
Szintén egy olyan filmről van szó, amit 2020-ban már vetítettek egyes országokban, de rendes bemutatót csak 2021-ben, a mozik újranyitása után kaptunk. Didaktikusabb filmre számítottam, nyomasztó ideologizálásra és néhány remek színészi alakításra. Ezek helyett kaptam egy fergeteges fekete komédiát, ami ugyan tényleg nem mellőzte a tanmese-jelleget, mégis fájdalmasan igaz, sokszor egészen revelatív tudott lenni. És persze a színészi alakításokkal kapcsolatban sem maradhatott bennünk hiányérzet. Különösen Carey Mulligan volt az, akit a a szívünkbe zárhattunk. Imádtuk akkor is, amikor felszabadultan Paris Hiltonra táncolt a gyógyszertárban és akkor is, amikor mosolyogva, végtelenül provokatívan kijátszotta kártyáit az „áldozatai” előtt.
Az elesettnek látszó nőkre rányomuló, a helyzeti fölényüket minden egyes alkalommal kihasználó férfiakról szóló szatíra szerencsére nem véres, inkább intelligens bosszúhadjáratot vezetett elő. Így pedig ha úgy is éreztük, hogy a főhős, Cassie csak önmagát őrli fel az egésszel, mégis rendre drukkoltunk neki, hogy tegye végre egyértelművé, mihez asszisztálnak az erőszakot és a zaklatást relativizálók. Stílusosabb bosszúfilm nemigen készült az elmúlt években. A kedvenc filmeket általában többször újranézem már moziban is: a Remélem legközelebb sikerül meghalnod:) háromszor volt meg, az Élősködők négyszer. Az Ígéretes fiatal nő eddig ötször. (Lakner Dávid)
Külön falka
Kis Hajni szívvel-lélekkel teli, szerethető rövidfilmjei (Szép alak, Last Call) után biztosak lehettünk benne, hogy az első nagyjátékfilmjével sem nyúl majd mellé. Így is történt, a Nagykarácsony, a Természetes fény és a Legjobb tudomásom szerint című metoo-dráma mellett a Külön falka egyike az idei év legjobb magyar filmjeinek.
Sokszor kell csalódnunk amiatt, mert a hazai produkciókban nem ismerünk rá Magyarországra, Kis Hajni filmjei esetében viszont nagyon más a helyzet. Rég láttunk olyan szívszorító apa-lánya kapcsolatot a vásznon, különösen magyar filmben, mint a Külön falkában. A néző még abban sem lehetett biztos, Dietz Gusztáv és Horváth Zorka nem rokonok-e egyáltalán a való életben, annyira tökéletes párost alkottak. Kis Hajni filmjeiben úgy ismerhetünk rá saját szomszédainkra, kollégáinkra, a boltban és a buszon látott emberekre, hogy a megszokott idegenkedés helyett végre megértjük a legelesettebbeket is, együttérzünk velük és szurkolunk a boldogulásukért. Pedig a rendező épp olyannak mutatja őket, amilyenek: bizonytalannak, egyenetlennek, olykor sokat, akár nagyot hibázóknak. Viszont látjuk azt is, mennyire hálásak egy jó szóért, és mennyit küszködnek a szeretetért, megbecsültségért. Szívmelengető film. (Lakner Dávid)
Lakner Dávid idei kedvencei:
1. Az apa (r.: Florian Zeller)
2. Ígéretes fiatal nő (r.: Emerald Fennell)
3. Bad Luck Banging (r.: Radu Jude)
4. Utolsó éjszaka a Sohóban (r.: Edgar Wright)
5. Titán (r.: Julia Ducournau)
6. Külön falka (r.: Kis Hajni)
7. Sweat (r.: Magnus von Horn)
8. Marokkó (r.: Emanuel Parvu)
9. A szent lélek (r.: Chema Garcia Ibarra)
10. A szerencse és képzelet kereke (r.: Ryusuke Hamaguchi)
11. Soul (r.: Pete Docter)
12. Nagykarácsony (r.: Tiszeker Dániel)
13. Ezt már megbeszéltük (r.: Honti Arián)
14. Pieces of a Woman (r.: Mundruczó Kornél)
15. Rengeteg: Mindenhol látlak (r.: Fliegauf Benedek)
16. Întregalde (r.: Radu Muntean)
