Építeni akar, nem rombolni – ezt mondta az Origónak adott, egyébként szerző megjelölése nélküli interjúban a Színház- és Filmművészeti Akadémiát (SZFE) fenntartó alapítvány kuratóriumi elnöke, Vidnyánszky Attila. A rendező-igazgató ismét arról beszélt, hogy ő ki szeretne egyezni a többiekkel – ahogy egyébként nemrég ugyanezt emlegette a kuratóriumba került Rátóti Zoltán is.
Az interjúban sok szó esett arról, hogy Vidnyánszkyt bírálatok érik, amiket ő politikai össztűzként él meg. Külön kitértek Gyurcsány Ferenc fenyegetésére is, ami szerint az igazgató és társai „minden értelemben földönfutók lesznek.” Ezt a héten az ATV-n L. Simon László is szóvá tette, ahogy az Origo említése szerint Tamás Gáspár Miklós szintén. A filozófus így kommentálta Gyurcsány szavait: „Hát nem, barátocskám. Ha Magyarországnak tisztességesebb, demokratikusabb kormánya lesz, mint a jelenlegi, akkor Vidnyánszky Attila nem földönfutó lesz, hanem színházi rendező.”
„A Színház- és Filmművészeti Egyetem elítél minden szélsőséges megnyilvánulást, származzon az önjelölt megmondóemberektől, Gyurcsány Ferenctől, vagy a Pesti Srácoktól” – tudatta hétfői közleményében az SZFE.
Az Origo egyébként idézte Ascher Tamás lapunknak mondott szavait, csak épp a megjelenés helyének említése nélkül. Az első pillanattól látszott, hogy ellenségnek tekintik őket, a cél pedig a leszámolás – erről beszélt aktuális számunkban a rendező. Azt is mondta, hogy Gyurcsány Ferenc fenyegetőzése kínos és káros, többek között azért, mert egyetlen hatása, hogy legitimálja az ellenoldali gyalázkodást.
Vidnyánszky viszont egy olyan gépezet részeinek tekinti a kritikákat, „amelynek hajtóereje az igazodási és megfelelési kényszer és a gyűlölet.” Tamás Gáspár Miklós szerinte józanul állt a kérdéshez, viszont ő is a magyar kultúra árulói közé sorolta. – A jövő, a magyar nemzet majd eldönti ezt, én büszkén vállalom, amit rendezőként, intézményvezetőként eddig tettem – mondta Vidnyánszky.
Felmerült az is, hogy időközben Bánsági Ildikó távozott a Nemzeti Színháztól. A színházigazgató azt mondta, ő hívta oda a színésznőt, és jóleső érzéssel gondol vissza a közös munkájukra. Az szerinte az első pillanatban kiderült, hogy másként gondolkodnak, de ettől még tudtak együtt dolgozni. Vidnyánszky szerint arra viszont nem figyelt senki, hogy Bánsági „boldogan szerződött a Nemzetibe, de hamar észre kellett vennie, hogy olyan szakmabeliek, akikkel korábban jóban volt, elfordultak tőle, nem beszéltek vele. Tipikus: aki nem igazodik a balliberális elit szűk körének elvárásaihoz, kiközösítik.”
A Nemzeti Színház igazgatója kiemelte, hogy az SZFE csak egy az alapítványi tulajdonba kerülő egyetemek sorából. A többi egyetem részéről a lehetőségek bővülését emlegetik, józan, előremutató párbeszédet mutató hangok ezek szerinte. „Ilyen hangok az SZFE felől jelenleg nem jönnek” – ment neki ismét az egyetemnek Vidnyánszky.
Az SZFE képviselői eddig egyébként azt kérték, nevezzék végre ki az egyértelmű szakmai felhatalmazással bíró rektort, továbbá konzultáljanak velük a továbbiakról. Ehelyett az elképzeléseiket semmibe vették, a kuratóriumba pedig többen is bekerültek, akiknek semmi közük a színház világához.
Vidnyánszky szerint akik őt bírálják, politikai, ideológiai kérdést csinálnak az egészből. A felvetésre, hogy ők éppúgy ideológiai érveket szoktak felhozni, az igazgató rögtön más hangot ütött meg. A maga esetében már az értékrend kifejezést használta, ami szerinte sosem volt titok, és aminek „lényegi, meghatározó eleme, hogy a kizárólagosság, a kirekesztő gondolat ellen felszólalok, és a magam területén ez ellen teszek is”. Az elnök szerint a kuratórium azt képviseli, hogy a balliberális gondolat mellett jelenjenek meg mások is. Ezzel szemben az SZFE megszólalói rendre kiemelték, hogy szó sincs semmiféle balliberális ideológiai képzésről. Külön kérdés az is, a kuratórium miféle más gondolat mellett emel szót, és annak mi köze a színészképzés szakmai részéhez. (De persze nemcsak őket, hanem egy sor színházi- és filmes szakembert képeznek az SZFE-ben.) Vidnyánszky szerint csupán arról van szó, hogy szakmainak nevezett érvekkel manipulálják a diákokat.
Vidnyánszky egyébként hozzátette, a kaposvári tisztsége megszűnt, már nem rektorhelyettes ott. (Pont szerdán derült ki az Átlátszó közadatigényléséből, hogy Vidnyánszky augusztus 1-től, azaz az SZFE kuratóriumának bejelentését követő naptól már nem rektorhelyettes, hanem rektori megbízott, és a Kaposvári Egyetemet is magába olvasztott Szent István Egyetem Rippl-Rónai Művészeti Karán folyó művészeti képzés magas színvonalú biztosításáért felelős, megbízatását pedig díjazás nélkül látja el.)
Nemrég Csáki Judit beszélt hosszan arról, mi történt, miután Vidnyánszky megérkezett a Kaposvári Egyetemre, és az ígért párbeszéddel szemben hogy indult meg ott aztán a tisztogatás. – Szelektív Csáki emlékezete és sokat elmond az általa vezetett tanszék belvilágáról az is, hogy Mohácsi János és Réthly Attila rendező-tanároknak azért kell végül elhagyniuk az egyetemet, mert méltatlanná váltak arra, hogy fiatalokkal foglalkozzanak – mondta Vidnyánszky, aki ezek után egy verekedési ügyet említett, „a diákok szeme láttára verték meg ugyanis nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket okozva egy tanártársukat, amiről a bíróságon jogerős ítélet született, és több százezer forint kártérítést kellene fizetniük.” A rendező szerint az sem igaz, hogy Csáki nyert az egyetemmel szemben indított munkaügyi perében, mert az ítélet nem kötelezett arra, hogy visszahelyezzék, „a kártérítés szerint járó pénzt pedig per nélkül is megkapta volna.”
A diákok azon felvetésére, hogy nem volt szó érdemi párbeszédről, az igazgató visszakérdezett, mit kell ez alatt érteni. Szerinte „azokat a megbeszéléseket, amelyek nem az SZFE mostani vezetésének a szájíze szerint végződnek, nem nevezik érdemieknek, sőt egyeztetéseknek sem. Palkovics László miniszter két nagy egyeztetésén vettem részt a közelmúltban.” Vidnyánszky a kuratóriumot is nagyon erősnek tartja, annak tagjai szerinte megfelelő színházi és filmes, illetve üzleti, szervezetépítési tudással és a szükséges kompromisszumkészséggel rendelkeznek. A kuratóriumi elnök úgy látja, nincs veszélyben a következő tanév.
Nemrég Rátóti Zoltán is interjút adott a Mandinernek, amiből úgy tűnt, ő kevésbé lát bármiféle ideológiai problémát az egyetemi képzésben. Ezt mondta legalábbis: – Ilyen dolgok is elhangzottak ugye, hogy „a képzés színvonala” vagy „az ideológiai befolyásolás”, de itt szerintem a leglátványosabb és legfontosabb lépések egyike az infrastruktúra javítása kellene hogy legyen. Meggyőződésem, hogy még mindig ugyanazok az öltözők, ugyanazok a tantermek vannak, mint annak idején, amikor én ott voltam.
Szóba került, hogy a friss kuratóriumot nem fogadják el a hallgatók, tartanak a frissen érkezettektől és az átállástól is. Rátóti szerint viszont a bővülő lehetőségek sorát kell megtalálni, nem pedig „egyre mélyebbre ásni magukat az árokba.”
Az interjúra az egyetem részéről Karsai György reagált, aki szerint hívatlanul jöttek, rájuk törték az ajtót, és köszönés nélkül elkezdtek parancsolgatni. – Zoli, kérlek, valamikor, valahol, valakinek válaszold meg a kérdést, hogy miért kell ilyen durván, a megalázás nyilvánvaló szándékával, pökhendi hatalmi gőggel berontani egyetemünkre? Mert megtehettétek? Persze, megtehetitek – írta Karsai. Szóba hozta azt is, hogy a szenátus immár kilenc hónapja szabályosan megválasztotta és felterjesztette rektornak Upor Lászlót, de őt mindenfajta magyarázat nélkül nem nevezték ki. Karsai szerint arra sem méltatták őket, hogy szóba álljanak velük, Rátóti hallgatott, „Attila pedig a velünk való kapcsolatát egyre szaporodó interjúiban menetrendszerűen hirdetett hamis vádakra, vagyis egy szépen felépített lejárató kampányra korlátozta.”
