Emlékezhetünk, Vona Gábor azt hangoztatta, hogy ő elvette akkori pártja lelkét. Most Vidnyánszky Attilától megtudhattuk, hogy ő meg az SZFE-hallgatók gerincére pályázik.
Maga itt a kultúrhörcsög?
A NER egyik legfontosabb unaloműzője lett az úgynevezett avatás, avagy átadás. Nincs olyan 500 méternyi bicikliút, újonnan elkészült vizesblokk, városi szauna vagy óvodai új vaskapu, amely szakavatott fideszes avató nélkül maradna.
Dehogy szól a Dunántúli-középhegység géniusza életének fő műve kereszténységről meg konzervatív értékekről, az csupán a lopásról meg az ennek zavartalan fenntartásához szükséges hatalomról szól.
Pedig minden esélyünk megvolt rá, hogy ez egy jó, élhető ország, álmaink Magyarországa, a haza a magasban legyen. De nekünk nem kellett. Nekünk Orbán kell.
Az ilyen autoriter hatalmak (immár európai parlamenti pöcsétes papírunk van róla, hogy Magyarország nem demokrácia) ellen kevés az, hogy négy órán keresztül szájat tépünk, majd hazamegyünk.
Az egyezzenek meg Ukrajna feje fölött a „nagyhatalmak” szöveg nemcsak immorális és illogikus, valamint Magyarországra nézvést rossz precedenst teremtene, de orosz ihletettségű is.
Kommunista aggyal az úgy tűnik, nem látszik járható útnak, hogy a magyar filmek felnőjenek ötletességben, humorban, netán művészi megvalósításban, hatásukban a nyugati (és immár keleti) versenytársaikhoz.
Eddig csak a klozetpapírt, élelmiszert, valamint a pirulákat volt szükséges behurcolnia a páciensnek az ispotályba, mostantól a róla gondoskodó nővérkét is ő viszi be.
A kormányfő annyira távol került a tényektől, mint Kocsis Máté aranyhalai a frakcióvezető akváriumától.
A Transzparenciás tengeren is túl nem tudjuk, hogy a miniszterelnökünk merre járt, kivel találkozott, miért volt ennyi ideig távol, és hogy mikor szándékozik eloltani a részben az ő gyufával való játéka okán fellobbanó tüzeket.
Bár erős a mezőny e héten is, mégis egyértelmű, hogy a férfiszerelmével a miniszterelnököt szűnni nem akaróan ostromló Népsport-főszerkesztő, Szöllősi György ülhet fel a képzeletbeli tébolyda képzeletbeli dobogójának legfényesebb fokára.
A Belvárosi Nagyboldogasszony-főplébánia-templomban az istenkáromlással dacolva ruházták fel Orbán kormányfőt isteni tulajdonságokkal, miközben ő a birodalmi központban harcolt hősiesen az őt putyinpincsiséggel vádoló gaz liberálbolsevikokkal.
Miközben az úgynevezett keresztény Magyarország politikai fügefalevél-termék csupán, addig vidéki keresztény közösségeink agonizálnak
Mi a különbség a gyereke születését élőben, anyagi hasznot remélve közvetítő Berki Krisztián (Isten nyugosztalja) és az unokáját politikai hasznot remélve szerepeltető Orbán Viktor között?
Miért dug Orbán Viktor az uniós szankció kerekeinek küllői közé botot a szent háborút hirdető, a szakállát a keresztény világ nagy részével összeakasztó luxuspátriárka érdekében?