28 napig nem tudtuk, hol a csudában volt Orbán Viktor és mit csinált ott, a csudában.
Arra kérem az olvasót, tartson velem egy utazásra. Egy képzeletbeli Magyarország szélcsendes, sima víztükrén fogom Önöket ringatni, ahol szárnyal a gazdaság, az iskolákban korszerű eszközökkel oktatnak a jóléttől kissé pucukás angyalkákká hízott pedagógusok. A közéletben az értelmes, érvekkel bőven alátámasztott viták zajlanak közügyeinkről, csak Bayer Zsolt enged meg magának néha egy-egy „a kutya fáját”-ot, amiért az övéi azonmód rá is mordulnak. Kórházainkban tiszta kórtermekben heverésznek a modern eljárások és a fine dining menü folyományaként szaporán felgyógyuló magyar polgárok.
Energia-beszerzésünk diverzifikált, nem csak egy forrásra vagyunk utalva, ráadásul az elmúlt években EU-s forrásból leszigeteltük a kádárkockákat, így nem kell tartanunk a téltől és a rezsiszámlák sem olyan vészesek. Az infláció ugyan kissé meglódult, ám a kormány és a jegybank intézkedéseinek köszönhetően régiós versenytársainkat verve Európa alacsonyabb pénzromlással büszkélkedő országai közé tartozunk. „És lakozik a farkas a báránnyal, és a párducz a kecskefiúval fekszik, a borjú és az oroszlán-kölyök és a kövér barom együtt lesznek, és egy kis gyermek őrzi azokat; A tehén és medve legelnek, és együtt feküsznek fiaik, az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik; A farkas és bárány együtt legelnek, az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik, és a kígyónak por lesz az ő kenyere.”
Akár csak egy ilyen, eszményi Magyarországon is vajon elképzelhető és elfogadható volna, hogy a végrehajtó hatalom legfőbb, mindentdettó mikromenedzselő főispánja az év 12 hónapjából egy hónapra eltűnjön? Aligha. 2022 Hunniája azonban még csak kicsit sem hasonlít a fenti eszményi Magyarországhoz. Kataválság, rezsiválság, aszályválság, inflációs válság van, valamint a kormány szerint háborús válság is. Erre hivatkozva különleges jogrend van érvényben, melynek köszönhetően Hunnia nagy kormányosa rendeleti úton, a választott Országgyűlést kikapcsolva tekerheti a kormányt. „Nahát ebben az országban képzeld azt a vágtát” és ebben az országban képzeljék el, hogy mindezen válságok közepette a miniszterelnök kivesz egy hónap szabit és leugrik Dalmácia Alsóra. És hogy még jobban meg legyenek ijedve, a dalmát remete után keletkező űrt miniszterelnök-helyettesként egy bizonyos Semjén Zsolt tölti be.
A Transzparenciás tengeren is túl nem tudjuk, hogy a miniszterelnökünk merre járt, kivel találkozott, miért volt ennyi ideig távol, és hogy mikor szándékozik eloltani a részben az ő gyufával való játéka okán fellobbanó tüzeket.
Mindezek után szeptember 1-jén, csütörtökön a szó szoros és laza értelmében egy újabb szakállas fotóval jelentkezik a vadak ura. Ezen a felvételen G̶e̶d̶e̶o̶n̶ ̶b̶á̶c̶s̶i̶ Európa utcai harcos erős embere egy sámlin reszket, zavart tekintettel, kissé nyitott ajkakkal néz az őt fényképező felé, ám tekintete a fényképész mögötti területet fürkészi. Kezében az utolsó dolgot szorongatja, amiben még megbízhat ebben a világban: a Nemzeti Sportot, annak szeptember 1-ei lapszámát. (Egyébként ez az újsággal-bizonyítás-hogy-még-él-a-túsz (vagy rövidebben a „habonying”) molyrágta gengszterfilmes klisé, és azokban az országokban érvényes megoldás, ahol nem az illető nyomtatja a lapok többségét.)
A szocialista realizmus legszebb korszakát megidéző fotográfián a kapuzárási pánikon túllendülő kelet-európai férfiak nyaralós ingjében, egy ún. havajiingben ül főhősünk egy műanyag lambériás sufni sarkában, a falra a horgolt terítőkön nyugvó fuvolázó pásztorfiúcskák stílusában készült kerámia irattartót fúrtak föl gondos kezek. Mögötte egy tárolón az Ilcsi Szépítő Füvek Biokozmetikai Kft. ichtiolos korrektora pihen, a falon plüss Teddy mackó néz ránk, a miniszterelnöknél kissé határozottabb tekintettel. („Pelikán, a mackót internáltuk, ő felel az egész incidensért.”) Hipszterviktor szakálla immár nem szabadon növesztett, hanem jól láthatóan megregulázott, formára igazított, szigorú viselője tán még olyan bohókásságra is kapható volt, hogy egy barbershopba is eltévedt.
A szünetnek vége, becsengettek, hirdeti az első iskolai napon a fotóra kanyarintott szöveg, ám maga a fotó szakállal, havajiinggel, ichtiolos korrektoral, Teddy mackóval mást üzen. Aludjatok csak, én álmodom – mondja Orbán Viktor a tiltott gyümölcsbe beleharapó lovak közé gyeplőt hajító hedonizmusával.
Bár Élvhajhász Viktor ugyanúgy nem vet ügyet sem a kommentelő alattvalókra, mint a katásokra, bőnyálú alattvalói még ezt a fotót és a válságban egy hónapon át nyaraló urukat is kitörő kommentekkel díjazták. Zsigmond Barna Pál országgyűlési képviselő például jó munkát és hajrát kívánt a láthatóan nem hajrázó főninek. Mások azzal ugrottak a pszichiátriai várólisták élére, hogy odakörmölték: „Jó kezekben az ország!”. Egy, a nemváltó óvodásokkal a végeken küzdő kormánypárti önkormányzati képviselő azt írta a felvételen a jól láthatóan nem munkát folytató kormányfőnek: „A munka tovább folytatódik Magyarországért”. Kósa Ádám EP-képviselő azzal írta be magát a miniszterelnök fészbúkjára és a magyar történelembe, hogy „Tesszük tovább a dolgunkat a Hazáért, míg Gyurcsányék csak készüljenek az örökkévalóságig.”
A kormányfői záróizomhoz indult versenyfutás győztese vitathatatlanul György László innovációért és felsőoktatásért felelős államtitkár lett, aki Isten hoztával köszöntötte zavart tekintetű főnökét, majd zseniális fordulattal biztosította be magát: „Együtt építjük a jövőt!”. Az „ugye” lemaradt a mondat elejéről, de oda tudjuk képzelni.
És így tovább, fárasztó idézni is. Nekik az is jó volna a dalmát remetétől, ha a szemük láttára falatozna csecsemőket az Országház előtt. Arra is azt írnák, hogy „Jó kezekben az ország!”.
Most, hogy miniszterelnökünk visszatévedni méltóztatott Hunniánkba, csak bánjunk vele óvatosan. Tudják, mint a „narkósokkal” a hídon.
