Kezdjük egy Coelho-i magasságokban szárnyaló közhellyel. A posztmodern korban a szavak elvesztették eredeti jelentésüket, ünnepeink pedig kiüresedtek. Az utóbbi módon járt a karácsony is, amely – mint az imént bemutattuk – nem köztudottan a Megváltó születésének, vagy még fennköltebben és kevésbé szekulárisan: az Ige megtestesülésének ünnepe. Ebből lett aztán a kommunisták korai cancel culture-jának hála „a szeretet ünnepe” zagyvasága, hogy az utóbbi évekre még ezt az álszent mázt is levesse magáról e december végi pár nap, és sokaknak maradjon a zabálás, a trakta, és a „most kell visszaállítani a mérlegeket jó pár kiloval” debil közönségessége.
Aki év közben is a sült vérrel, birkafejjel, nyúljás pacallal, no meg a világ legrútabb, legförtelmesebb ételének kikísérletezésével van elfoglalva, az olyankor, amikor - fent bemutattuk - sokan mások is a zabálásra összpontosítanak, miért éppen ő ne volna ebben a legkiemelkedőbb e honban? Hiszen ő ugyanaz az ember, aki a Birkózók Szövetsége elnökeként úgy hiszi, hogy a birkózósportot űzők legfontosabb ismeréve, hogy rettentően korpulensek. A magyar koleszterinpápa nem is félt nyilvánosságra hozni, hogy mitől roskadozott náluk a terülj-terülj asztalkám karácsonykor.
Talán nem véletlen, hogy Németh államtitkár karácsonyi gasztroposztja nem az összetevők minőségének méltatásával, netán a recept fondorlatos mesterfogásainak felfedésével, hanem a mennyiségi tényezővel nyit. Németh Szilárdnak a mondabeli Sziszüphosz antitéziseként nagyon is sikerül felgörgetnie a gombócot arra a bizonyos dombra, anélkül, hogy az visszagurult volna. Tette mindezt magyaros leleményességgel: a koleszterinpróféta ugyanis felfalta a gombócot, mielőtt az visszagörgött volna a völgybe, így játszván ki a görög istenek éberségét. Ennek megfelelően Németh Szilárd a Facebook-bejegyzése elején nem is leplezett önelégültséggel annak felsorolásába fog, hogy mely étket mikorra sikerült elfogyasztani. „A halászlé halgombóccal már karácsony első napjára elfogyott, a libamell tegnap, a töltött káposzta és a gyöngytyúkleves pedig ma” – büszkélkedik zabálási kapacitásával Németh államtitkár.
„Csak hazai alapanyagból dolgoztam” – folytatja, ám szemérmesen elhallgatja, hogy a „hazai” halmaznál még szűkebb kazalt is lehet képezni az ezt követő névsorolvasás alapján. Németh úr ugyanis felsorolja, hogy mely cimbora mit adott a karácsonyi menübe, megkímélve ezzel a vállát nyomó közügyek okán elfoglalt, valamint versenysúlyát őrizni kívánó államtitkárt a bevásárlás fáradtságától.
Németh Szilárd számára 2021 karácsonyán élelmiszert adományozók:
• hal: Fazekas „Szabi”, Tomajmonostora
• savanyúkáposzta: Varga Gábor, Cece
• füstöltek és disznózsír: Laboncz „Márti”, Ököritófülpös
• liba: Szőke-Tóth „Misi”, Bócsa
• rizs: Varga „Laci”, Karcag
• gyöngyi és csiga: Kovács „Sanyi”, Géberjén (a „gyöngyi” minden bizonnyal gyöngytyúkot jelent - G.B.)
Arról nem szól a fáma és Németh uram szövege, hogy a szalvétát és a tányért is haverok hozták volna, vagy hogy ki faragta a fogpiszkálóját, ám a Telex szemfüles újságírója összeszedte, hogy milyen háttérrel bírnak az államtitkár beszolgáltatói. Pár Google-kereséssel kiderült, hogy szinte mindannyian valamilyen állami tender vagy más feudum haszonélvezői, ilyen formán csak visszaadtak abból Németh földesúr asztalára, amit hűségük jutalmaként korábban kaptak. A Szilárd államtitkárral jótékonykodók többségét az is összeköti, hogy ilyen-olyan tisztségeket töltenek be a Fideszben. Kovács „Sanyi” például országgyűlési képviselő. Ő az, akinek a birtokán elköltött közpénzek miatt különösen nagy vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás gyanújával rendeltek el nyomozást.
AEAZsEAP (Az Ember, Aki Zsírral Eszi A Pacalt) gasztronovellája végén természetesen katarzis is van, ugyanis azt sem rejti véka alá, hogy „a főzéshez és az ünnephez nélkülözhetetlen pálinkával pedig mindegyikük megajándékozott”. Ha jól számoljuk, ez legalább hat név, azaz Szabi, Gábor (nem Gabi!), Márti, Misi, Laci és Sanyi mind-mind megajándékozták egy-egy, „az ünnephez nélkülözhetetlen” kenőpálinkával az államtitkár urat, és mivel kisüstit nem egy felespohárral szoktak ajándékozni, Németh úr karácsonya meglehetőst szeszgőzös hangulatban telhetett. A Fidesz politikusának nyíltságára jellemző, hogy ezt sem titkolta el rajongói elől.
Epilógus.
Nem hallgathatjuk el Németh Szilárd sok okból megérdemelt méltatása mellett azt, hogy olybá tűnik, ő is kezd fáradni, őt is utoléri a turáni átok: a' hosszu harcz alatt legjobbjaink hulltanak el. A posztban ugyanis rizibizi helyett a kozmopolita és meglehetősen LMBTQ-propaganda szagú (ízű) „risi e bisi” kifejezést használja, így téve gesztust a nemzetközi lobbinak. Az eddig rettenhetetlen rezsihadfi még félelmeiről is beszél, amikor azt írja, hogy attól szorong, hogy libasültje kiveri a biztosítékot „egy-két, magát gourmet-nek gondolónál” (figyeljük meg az idegenszívű „gourmet” kifejezés használatát a magyar „ínyenc” helyett – a pszicholingvisztika nagyobb dicsőségére). Németh úr, miért is kellene nekünk rettegnünk a Nyugat megmondóembereitől, miért kellene egyáltalán adnunk arra, hogy mit gondolnak ezek a kígyóvállúak a mi libasültünkről? Majd mi megmondjuk, hogy Magyarországon egy magyar ember eheti-e – ahogy ön írja – „ketchup-pel” (kecsöppel) a libát. Mivé lenne hazánk, ha még ön is meginogna? Maradjon erős, és egy falatot se hagyjon nekik!
