Az 1956-os forradalom és szabadságharc 65. évfordulóját ünnepeljük, amely egy világraszóló és unikális esemény volt a magyarság történetében. Felkelésünk azóta identitásunk egyik sarokkövévé vált, amely egyúttal nemzeti nagyságunk bizonyítéka is: a szuperhatalom Szovjetunió elleni bátor és elszánt küzdelem eszménye az örökkévalóságban visszhangzik. Az esemény kapcsán jelen van egy másik jellegzetes magyar vonás is, mégpedig az abszurditás, hiszen a forradalom eltiprásában főszerepet játszó Kádár János a magyarság jelentős része számára a mai napig nagyra tartott politikus. Kádár a XX. század legnépszerűbb magyar politikusa címet többször is elnyerte a tárgyban végzett közvélemény-kutatások alkalmával, egy 2017-es, a Policy Solutions által végzett kutatásnak pedig az lett az eredménye, hogy a magyarok 42 százaléka a Kádár-korszakot jelölte meg a XX. századi magyar történelem legjobb időszakának.
A magyar társadalomban tapasztalható erős Kádár-nosztalgia 1989 óta kísérti a mindenkori kormányzatokat, látszólag megkerülhetetlen tényezőként befolyásolva a politikát. Ha valamin nem tudsz változtatni, akkor inkább állj az élére – szól a politikai bölcsesség, amelyet a rendszerváltás óta hatalomra került szocialista kormányok minden bizonnyal akceptáltak, hiszen sorozatosan a kádári érzelemvilágra és a szociális demagógiára építették politikájukat. 2002-ben a polgári Magyarország koncepcióját is elgáncsolták a kádárista attitűdökre építő kampányukkal, amelyből Orbán Viktor és körei utóbb azt a téves következtetést vonták le, hogy nem létezik más alternatíva, mint azonosulni a poszt-kádárizmussal, és kiszolgálni a társadalom ezen irányú igényeit. Ezen szemlélet sajnálatos következménye, hogy az orbáni politika 2010 után folytatólagosan a kádárizmusban kialakult attitűdökre és magatartásmintákra építkezik, amelyet a jobboldaliság látszatának megtartása végett nemzeti-nacionalista mázzal vonnak be.
A Kádár-rendszer és az ahhoz köthető gondolkodásmód tehát politikaformáló tényező és erős fixációs pont napjainkban is, pedig az akkori berendezkedés távolról sem volt a magyar nemzet álmainak netovábbja. A több mint három évtizedes politikai-társadalmi szisztéma alapvetően az 1956-os események utáni kényszermegalkuvás és beletörődés eredménye volt. A korszak egyik kultuszfilmje, a Megáll az idő elhíresült „Jó, hát akkor itt fogunk élni” mondata jól kifejezte az 1956-os forradalom után időszak életérzését – letargia és reményvesztettség hatotta át a társadalmat, amelyből sokan nem láttak kiutat.
Erről is olvashat a cikkben:
• Kádár a Rákosi-rezsim egyik fő építője volt
• Kádár ott volt az ÁVH-t irányító és felügyelő Államvédelmi Bizottságban
• Aktívan közreműködött Rajk László elítélésében
Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!
ElőfizetekMár előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!
