Okkal nevezhetjük történelminek azt a megállapodást, amit november 15-én írt alá 15 ázsiai és óceániai ország vezetője. A történelem során ugyanis sosem volt még példa olyan hatalmas méretű gazdasági együttműködésre, amelynek a résztvevői a világ GDP-jének egyharmadát adják. Csak összehasonlításként: a most megszületett Regional Comprehensive Economic Partnership megállapodás (RCEP – magyarul: Regionális Átfogó Gazdasági Partnerség) országai együtt jóval többet adnak hozzá a világ GDP-jéhez, mint az Egyesült Államok vagy az Európai Unió. Ez pedig nem csak annak köszönhető, hogy a RCEP Kínát is bevette a soraiba, hanem annak is, hogy a 15 résztvevő között számos olyan ország (köztük Japán, Dél-Korea, Vietnam vagy Új-Zéland) található, amelyek rendkívül robusztus gazdaságukkal világviszonylatban kiemelkedő szereplők voltak már eddig is.
Az egyezmény – amiről már 2012 óta folytak a tárgyalások – értelmében a résztvevők tíz év alatt fokozatosan vámmentessé teszik az árukereskedelmük 92 százalékát, eltörölnek egy sor tarifát, megnyitják a szolgáltatási szektoruk 65 százalékát és egyszerűsítik a vámkezelést egymás között. De legalább ennyire fontos, hogy a koronavírus-járvány miatt a vezetők virtuális bejelentkezésével aláírt szerződés megerősítette az ASEAN-országok közötti korábbi együttműködést, ami azért fontos, mert a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének tagjai már eddig is 70 százalékban vámmentesen kereskedtek egymás között.
Ami a résztvevőket illeti, Ausztrália és Új-Zéland kivételével ezek valamennyien az ázsiai régióhoz tartoznak, és többségük az elmúlt évtizedekben – az 1967-ben alapított ASEAN mellett – már csökkentették egymás felé a vámterheket kétoldalú megállapodásokkal. Ezen túl a RCEP annyiban feltétlenül egyedülálló, hogy ez az első vámcsökkentő egyezmény Kína és Japán között, ami tulajdonképpen éppen Donald Trump amerikai elnök vereségének köszönhető. Tokió ugyanis korábban nem akarta aláírni az egyezményt Washington és Peking kereskedelmi vitája miatt, végül azonban – látva, hogy Trump elveszítette az elnökválasztást – éppen a japán kormány volt az, amely megpróbálta még rávenni Indiát is hogy ők is csatlakozzanak a RCEP-hez.
A legfontosabb fejlemény azonban kétségtelenül az Egyesült Államok kimaradása volt az egyezményből, ami talán nem is meglepő annak fényében, hogy Trump 2017-ben kiléptette országát a világ legnagyobb kereskedelmi-gazdasági bizniszének szánt Csendes-óceáni Partnerségből (TPP). Szakértők szerint viszont a RCEP-ből való kimaradásával Amerika valószínűleg csak veszített, hiszen a világméretű gazdasági együttműködés aláírásával Kína jóval kevésbé lesz rászorulva az amerikai piacokra. Ugyancsak Kínának kedvez, hogy innentől jóval könnyebben hozzájuthat azokhoz a technológiákhoz, amelyek nélkülözhetetlenek az iparának fejlődéséhez.
Ám ennél is fontosabb, hogy a RCEP-pel még fontosabb világgazdasági szereplővé válhatnak azok az országok, amelyek eddig csak korlátozottan tudtak részt venni a globális ellátási láncban. Így például Vietnám a jövőben vámmentesen importálhat chipeket Japánból és Dél-Koreából vagy textil-alapanyagokat Kínából, amelyet miután odahaza feldolgozott a feltörekvő ázsiai ország gazdasága, vámok nélkül értékesíthet a többi RCEP-tagállam irányába. Nem is csoda, hogy Vietnám esetében a szakértők most hatalmas előrelépést várnak a telekommunikáció, a textilipar, az autógyártás és a mezőgazdaság területén. Ugyancsak lényeges, hogy az egyezménnyel egy sor adminisztratív akadály is megszűnik, ami különösen a kis- és középvállalkozások (amelyek a vietnámi cégek 98 százalékát képviselik) előtt nyitja meg az utat az exporthoz.
A RCEP legnagyobb jelentősége azonban vitathatatlanul annak geopolitikai jelentőségében áll. Habár a megállapodásról sokan azt gondolják, hogy azt valójában Kína irányítja, a valóságban inkább az ASEAN vezető szerepéről beszélhetünk, amely az elmúlt nyolc évben mindvégig hajtómotorja volt annak, hogy tető alá hozzák az egyezményt (sokan egyenesen úgy gondolják, hogy a RCEP sosem jöhetett volna létre az ASEAN központi szerepvállalása nélkül). Így a tíz délkelet-ázsiai állam kormányközi együttműködésén alapuló szervezet most még fontosabb geopolitikai szereplővé vált globális szinten, amely az eddigieknél is nagyobb kihívást jelent majd a világgazdaságban az Egyesült Államok és az Európai Unió számára.
