Gondolná-e bárki, hogy a francia konyhaművészet ikonikus süteményének, a croissant-nak a megszületésében mi, magyarok is szerepet játszottunk? Vannak ugyanis, akik úgy tartják, 1686-ban Budán sütötték először ezt a desszertet, mikor az éj leple alatt a törökök vissza akarták foglalni Budát. A pékek éberségének köszönhetően sikerült megakadályozni az ostromot, a legények pedig a győzelem jeléül a török zászló félhold alakját idéző leveles tésztát készítettek a város lakóinak. Noha ennek a legendának vajmi kevés köze lehet a valósághoz, de ma már Budapestnek is van saját croissant-péksége. A Keleti pályaudvarhoz közeli Szövetség utcában található Freyja – The croissant story pékség alapítói, Dormán Péter és Markovics Gergely kezdetben csak a kávézók péksütemény-kínálatát szerették volna megreformálni, de vállalkozásukat végül az egyik legérzékenyebb fajtának, a croissant-nak szentelték.
Dormán Péter eredetileg növényorvosnak készült, de az egyetem nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ezért inkább Londonban próbált szerencsét. Az első adandó munkát elvállalta egy ipari pékségnél, ahol az egyetlen, nem gépesítve készülő terméket, a kenyeret kellett megformáznia. Megtetszett neki a pékszakma, ezért, hogy tudását elmélyítse, komolyabb helyet keresett magának. Egy évet töltött a Paul pékségláncnál, ahol kitanult mindent a kézzel készített pékárukról. Megszerzett tudását szerette volna itthon is kamatoztatni, az ipari, gyorsfagyasztott termékek helyett adalékanyagmentes, minőségi alapanyagból készült péksüteményeket kínálni. Az artizán műfaj ekkortájt még gyerekcipőben járt itthon, Dormán Péter és társa, Markovics Gergely ötlete szinte úttörőnek számított, amikor megalapították a kiszállításra specializálódott The Mill nevű pékséget, amely főként budapesti speciality kávézókat látott el minőségi, kézműves pékáruval. Hamar nagy sikerük lett, a rengeteg megrendelőnek köszönhetően az üzemet is ki kellett bővíteni. Így kerültek el abba a Szövetség utcai helyiségbe, ahol hat évtizeden át egy cukrászda működött, adva volt tehát minden, hogy nagyobb fokozatra kapcsoljanak, és saját kávézót is működtessenek, ahol az ország legjobb croissant-ját kínálják.
Pedig sokáig ez volt a legrosszabb termékük, Péter szerint egyáltalán nem értették, mi történik a tésztával, volt, hogy kifli lett belőle, volt, hogy elkent paca. A fiatal pék végül egészen Dániáig utazott, hogy megtanuljon mindent a tökéletes croissant-ról. Franciaország mellett ugyanis Skandináviában is nagy hagyománya van ennek a süteménynek. A koppenhágai Mirabelle-ben, Christian Puglisi séf éttermében és pékségében segédkezett, miközben az alapoktól kezdve megtanult mindent erről a kívül aranybarna és roppanós, belül levegős, omlós süteményről. Egy évig tartott Péternek, hogy a kint tanultakat a hazai viszonyokra és itt elérhető alapanyagokra adaptálja, a tavaly februári nyitásra sikerült végül kikísérletezni a tökéletes receptet. – A croissant nagyon érzékeny, odafigyelést és precizitást igénylő étek, óvni kell minden egyes rétegét és a vajat, ami belekerül. Egy jó croissant tiszta és tömör, és nagyon rövid életű: összesen három óra az az időtartam, amíg a legjobb formáját mutatja – tartja Dormán Péter. Az ő süteményük, melyből a hét minden napján kétezret sütnek, négy napig készül, ennyi idő kell ahhoz, hogy a vadkovászban lévő baktériumok és erjesztőgombák elkezdjenek dolgozni, hosszan, nyugalomban megkeljen és pihenjen a tészta, amelyet végül huszonhét rétegű kiflivé formálnak.
A Szövetség utcai croissant-ozó a Freyja nevet kapta: a skandináv termékenység-istennő neve utal a dán típusú tésztakészítésre, de a lisztre is, amely minden péksütemény alapja. És pont ez az az összetevő, amelytől a croissant-juk különleges. Péter nem talált itthon olyan lisztet, amelynek magas a fehérjetartalma és jó a vízfelvevő képessége, ezért édesapja sárosdi földjén, az ő segítségével termelik a megfelelő gabonát, amelyből a lisztjük készül. Idén 4, jövőre már 10 hektáron nevelik a kalászokat. Persze minden más alapanyagban is a legjobb minőséghez ragaszkodnak: mivel hetente 200–250 kilogramm vajat használnak fel, azt Normandiából hozatják, mert itthon nincs olyan gazdaság, amely képes lenne ekkora mennyiséget előállítani, de a töltelékeknél is a francia Valrhona csokoládéit részesítik előnyben.
A Freyjában ugyanis nemcsak sima, vajas croissant-t kínálnak – bár Péteréknek egyértelműen ez a kedvence –, hanem töltött változatokat is. Az édes ízek között nyaranta a gyümölcs, télen inkább a csoki dominál, a sós fogásoknál a melegebb hónapokban a zöldséges, míg télen a teltebb, húsosabb ízek kerülnek előtérbe. A vevők körében a pisztáciakrémes a favorit, de a klasszikus formájú banános-szőke csokoládés vagy a tejcsokoládés-pekánpralinés croissant-kocka is hamar elfogy. A portói kacsamájpástétomos vagy a prosciutto crudós-kekcskesajtos-fügelekváros változat mellett érdemes kipróbálni a mortadellás ciabattát is, amelyet a San Franciscó-i legendás Tartine vezető pékje, a később Koppenhágába költözött, Richard Hart ihletett.
A ciabattát a járvány idején kezdték el készíteni, ugyanis a Freyjában is átálltak a házhoz szállításra, mivel a bevételük jelentős hányadát kitevő kávézói megrendeléstől teljesen elestek. A karantén kihirdetése előtti pénteken még ezer darab croissant-t szállítottak ki, hétfőre ez ötvenre csökkent. Nehéz időszak volt, a munkatársak több mint felétől kellett megválniuk, egy hét alatt igazították át a portfóliót az aktuális igényekhez, de mostanra már szinte mindenkit, akit tudtak, visszavettek. Az élet azonban ismét nehézségek elé állította őket, de ígérik, mindent megtesznek azért, hogy ne hagyják az embereket croissant nélkül.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/43. számában jelent meg október 22-én.
