Mit nyújthat egy másik ember, amit mi nem adhatunk meg magunknak?

Mit nyújthat egy másik ember, amit mi nem adhatunk meg magunknak?

Az Iain Reid: Azon agyalok, hogy ennek véget vetek című regényéből készült A befejezésen gondolkozom című film egyik jelenete

Napjaink egyik legeredetibb rendezője, Charlie Kaufman idén ismét irodalmi alapanyaghoz nyúlt. Az Egy makulátlan elme örök ragyogása, valamint az Adaptáció forgatókönyvírója az elsőkötetes Iain Reid nagy visszhangot kiváltó regényét dolgozta fel. Kaufman egyébként is mestere ennek, filmjeinek visszatérő témája az átültethetőség, a művészeti alkotások közötti párbeszéd lehetősége. A befejezésen gondolkozom című drámája így elsősorban az önazonosság és az eredetiség problémáit járja körül egy kapcsolat történetén keresztül.

A sztori szerint egy alig néhány hete együtt lévő fiatal pár utazik vidékre a férfi szüleihez, ahol aztán egyre különösebb dolgok történnek velük. Az egészet tovább nehezíti, hogy a nő folyamatosan azon rágódik, szakítania kellene. Kaufman a szürrealitás mestere, így a nézőnek idővel egyre nehezebb dolga lesz, ha el akar igazodni az abszurd történések és a szimbólumok rengetegében. A film ráadásul a Netflix számára készült, így olyanokhoz is eljuthat, akik inkább a könnyedebb tartalmakat kedvelik.

Az eredeti regény viszonylag hamar, még a film megjelenése előtt kijött magyarul is. Némileg rosszabb címválasztással: az I’m thinking of ending things fordításaként sokkal jobb a filmes változat, mint az Azon agyalok, hogy ennek véget vetek. (Utóbbit nehezebb is kimondani.) Emellett a magyar fordítás sem teljesen pontos helyenként, egyik legkirívóbb eset, amikor a fiatal pár szexuális együttlétére a „hülyültünk” szót használják. A „fooling around” valóban elsődlegesen ezt jelenti, de a szlengben azt is, amikor két – jellemzően (még) nem kapcsolatban élő személy – egymásnak esik.

A történet nagy vonalakban egyezik a filmével, de a beszélgetések tartalma eltérő a filmhez képest. Jelentős részben a párbeszédekre, illetve a nő rágódásaira épül az egész, csak a regény inkább koncentrál az egyedüllét nehézségére, az önkifejezés és a kapcsolatteremtés problémáira. A film ezzel szemben igazi metaalkotás, telezsúfolva máshonnan vett idézetekkel. Egyik jellemző példa, hogy a nő a kocsiban – saját véleményeként – felmond egy komplett filmkritikát az Egy hatás alatt álló nőről. Csakhogy itt valójában Pauline Kael emlékezetes értékelését adja elő szóról szóra.

Kaufman egyik fő kérdése, mennyire vagyunk saját magunk, mennyire tudunk bármi újat mondani, megtestesíteni. Reid regénye sokkal idegőrlőbb, thrillerszerűbb, amelyben végig izgulhatunk azon, miféle vérengzés képét villantja fel a mű. Erőteljesebben szól a könyv a kapcsolatban maradás lehetőségéről és arról, mit tud nyújtani egy másik ember, amit mi nem adhatunk meg magunknak. De összességében mindkét alkotás az önmagunkba zárkózás kínját, az univerzumba vetettséget és a végtelen magányunkat énekli meg. Nem a legkönnyedebb darabok, de érdemes megismerkedni velük. Művészeti szempontból elsősorban a filmmel, de a regénnyel sem lőhetünk mellé.

Iain Reid: Azon agyalok, hogy ennek véget vetek. Ford.: Szieberth Ádám. Athenaeum, 2019. 3499 Ft

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/44. számában jelent meg október 30-án.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/44. számban? Itt megnézheti!