Sanyi jött, látott és győzött! Kívülről fújja a Szájer-ügy részleteit, annak ellenére, hogy neki is nyomógombos telefonja van, mint a legtöbb embernek itt, a faluban. Tévéje is van azért, de nem működik, porfogó csak a hálószobában, ami a konyha meg a spájz, meg néha a fészer is. Sanyi nem nagyon találkozik senkivel, kivéve, ha megtalálja őt a „törlesztős”, mert vele muszáj egyezkedni. De most ragyog, a kör közepén áll, körbeveszik ilyen-olyan barátok… Figyelem széles mozdulatait, harsány kacagását, hatalmas a sztori!
Érdeklődöm, honnan értesült a hírekről. „A kocsmában is ezt beszélik, én nem járok oda persze, csak mondom, hogy a hírek szállnak azért összevissza, szóval, hogy a szakállas fideszes mit csinált, hát jó nagy barom volt, tuti, hogy a tiszteletes nem beszél erről vasárnap, pedig, hát becsület, erkölcs meg ilyesmi…” Nem lepődöm meg Sanyin, mindig is értelmes figurának tartottam, aki ha pár száz kilométerrel nyugatabbra születik, akár tisztes mesterember is lehetett volna, de itt csak teng-leng, megpróbálja túlélni a napokat, heteket, hónapokat, éveket.
És ott van Piroska néni. Ő is tud szinte mindent, neki van M1-e, belát a színfalak mögé, ismeri a részleteket (eleinte azért elveszett a Kövér–Semjén–Kásler háromszögben), bár azt a kifejezést, hogy „gang-bang” (az unokája szőtte bele ezt a szóösszetételt az egyik magyarázó mondatába) nem tudja értelmezni. „Valami nagy durranás vagy ilyesmi lehet”– motyogja maga elé, miközben a tojásokat pakolja a tartóba.
Apró piac a pici falu központjában, szikrázó napsütés, szállingózó érdeklődők, tollkabátok kétezerért, szigetelőszalag, Suzuki-katalizátor jutányos áron, ukrán csoki, előünnepi kavalkád a vírus árnyékában. Picit más a hangulat, mint a megszokott. Migránsokról most egy szót sem hallok, a pénztelenség, a kilátástalanság hangoztatása is háttérbe szorult, derű árad az emberekből, ha az ereszcsatornás akció kerül szóba.
Kétségtelen tény tehát, hogy a kormánypártnak oly kellemetlen hír „lecsorgott” a falvakba is, amelyek népe a Fidesz legszilárdabb tömegbázisa (volt?) választások alkalmával. A településen, ahol jártam, és amelynek nevét nem írom most le, nehogy valamiféle bosszú áldozatává váljon a kis közösség – 70 százalékos győzelmet aratott a térség fideszes országgyűlési képviselője 2018-ban.
Általános és megszokott faluhelyen a gyurcsányozás, a sorosozás, tehát azon a propagandapanelek emlegetése, amelyek célközönsége éppen a falvak népe. Most azonban mintha valami változott volna. Felüdülésként hat a kormánypárt neve a pikírt beszélgetések során, sőt sokan harsányan, cseppet sem törődve azzal, meghallja-e a „polgi” vagy más beépített ember, hangos nevetések között figurázzák ki a csatornamászó, narancsszínű Pókembert.
Ami változott talán, és ami segített abban, hogy a szélesebb néprétegek is megismerjék a hihetetlen sztorit, az a humor. A burleszkfilmbe illő történések pillanatokra kimozdították reménytelen élethelyzetükből a falvak, községek lakóit. Néhány részlet így sem érthető számukra (lásd fentebb Piroska nénit), de a helyzet komikuma, a chaplini szerencsétlenkedés beindítja a fantáziát.
Sokan morális következtetéseket is képesek már levonni az eseményekből, a közösségi média mémjeit a tehetősebb, okostelefonnal rendelkező falubeliek mutogatják a többieknek. És mindenki megemlíti, hogy fideszes a „hős”, nagykutya, fontos ember, és mégis lebukott.
A történet aztán tovább szövődik, a meglepetés hulláma csillapodik, és beindul a gondolkodás. A falu embere, bár egyszerű, de nem oktondi. Tudja, hogy éveken keresztül mit hallhatott az M1-ből, a Kossutból, a Dankó hírblokkjaiból: keresztény szellemiség, konzervatív, hagyománytisztelő életmód, „az apa férfi, az anya nő”, mindenkinek meghatározott pozíciója van konyhában, hálószobában, egyebütt!
És akkor most jön ez a szakállas ereszmászó, akinek a puttonya ráadásul tele van eszk…, eksz…, szóval kábítószerrel, meg pucéran, huuuuu. Harsány kacagás, aztán felemelt mutatóujj, és a kulcsmondat: minket bizony csúnyán átvernek. Ez az ember, aki egy nap alatt keres annyit, mint mi egy év alatt, nem is úgy viselkedik, ahogyan kellene. Ráadásul mocskos dolgokat művel… És a mítosz a porba omlik! A falvak porába.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/50. számában jelent meg december 11-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/50. számban? Itt megnézheti!
