„Ha Trump veszít, csak amiatt veszíthet, mert összeesküvést szőttek ellene”, „Ha Trump veszít, a hozzá lojális fegyvertartó bázisa akár vérfürdőt is rendezhet”, „Ha Trump veszít, nem fogja elfogadni a választás eredményeit, és hatalmas tüntetések várhatóak” – mondták már 2016-ban többen. Nem is alaptalanul: az akkori elnökjelölt kijelentette előre, hogy nem fogja elfogadni a választási eredményeket, csak akkor, ha győzedelmeskedik. Mint tudjuk, 2016. novemberében, bár 3 millióval több szavazatot kapott Hillary Clinton, a csatatér-államokat minimális különbséggel elveszítette, így Trump lett az elnök: és még így is csalást kiáltott.
2020-ban a koronavírus-járvány és az abból következő gazdasági visszaesés miatt Trump győzelmi esélyei elhalványultak. Népszerűsége sosem volt több 40-45 százalékosnál, ám beállt mögé a republikánus pártelit, így ez is elégnek tűnt a megosztott demokratákkal szemben. A járvány elszabadulása után viszont a demokraták viszonylag gyorsan Joe Biden, a még mindig rendkívül népszerű Barack Obama elnök középutas alelnöke mellé álltak. Ráadásul a négy évvel ezelőtti helyzettel ellentétben a balszárny is támogatta őt – akkor Clinton úgy hitte, hogy Sanders és követői nélkül is győzhet.
A többi már történelem. Miután tanúk és bizonyítékok hiányában Trump az összes perét elveszítette, amelyben választási csalással vádolta a demokratákat, megpróbált nyomást gyakorolni a republikánus kormányzókra, hogy ne hitelesítsék a választási eredményeket. Látványos, az internetet bejárt videó volt az, amikor az arizonai kormányzó, Doug Ducey egyszerűen félretette telefonját a Fehér Házból jövő híváskor, ugyanis pont akkor hívta őt vagy Trump, vagy Mike Pence alelnök, amikor épp kamerák előtt hitelesítette aláírásával az eredményeket.
Az utolsó előtti próbálkozása a Trump-csapatnak az volt, hogy a Legfelső Bíróságnak címeztek egy beadványt, amelyben kifogásolták, hogy az egyébként republikánus törvényhozású államok egy része (azok, ahol Trump veszített) a járvány miatt módosították a választási szabályokat, és lehetővé tették több millió amerikainak, hogy külön indok nélkül levélben szavazhasson. Mint ismert, a levélszavazatokat utólag dolgozták fel a középészaki államokban, és azok feldolgozása után fordított Joe Biden, és nyerte el ezen államok elektorait. Ekkor már tehát nem is azt kifogásolták, hogy a demokrata jelölt kapott több szavazatot, hanem azt, hogy azokat nem törvényesen adták rá le. Trump akkor azt tweetelte ki, hogy ez lesz a végső csapás Joe Biden „állítólagos győzelmére”. A Legfelső Bíróság negyven perc alatt, egyetlen oldalas ítélettel, ellenvélemény nélkül kidobta a beadványt, még csak fel sem vette napirendre.
Pár nappal ezelőtt pedig az utolsó ütőkártyáját is kijátszotta: egyik szövetségese, a texasi Louie Gohmert egy szövetségi bíró felé beadvánnyal élt, melyben kérte, hogy bíráljon felül egy 1887-es törvényt, amely szerint az alelnök szerepe a választási eredmények kihirdetésére korlátozódik, és azt kérte, hogy ő legyen az, aki a kongresszus által elfogadott eredményt ténylegesen hitelesíti. Ezzel effektíve fel akarta ruházni Pence alelnököt arra, hogy a demokrata többségű kongresszus helyett ő maga döntsön az elektorok személyéről.
Még maga Mike Pence is arra kérte a bírót, hogy ne adjon a beadványnak igazat. A Trump által kinevezett szövetségi bíró egy tizenhárom oldalas ítélettel elutasította ezt a beadványt is. Ezek után Gohmert úgy nyilatkozott, hogy más már nem maradt hátra, csak az utcai erőszak – ezt később közleményben pontosította, hogy ő semmilyen körülmények között nem bújtatott fel senkit erőszakos cselekedetek elkövetésére, sőt, Martin Luther King Jr. követőjének tartja magát, mindössze megjegyezte, hogy szerinte a békés tüntetők számára, akik nem fogják elfogadni a választási eredményeket, csak ez a megoldás maradt hátra.
Már összeült az új kongresszus, hatodikán pedig az elektori kollégium döntésének hitelesítéséről szavaznak. Múlt héten közölték, hogy legalább 140 republikánus képviselő és 11 szenátor nem fogja elfogadni az eredményeket, ám ezzel legfeljebb csak késleltetni tudják azt, hogy Joe Bident beiktassák az Egyesült Államok 46-ik elnökének. Tíz napos sürgősségi felülvizsgálatot kérnek az eredményekre, ám ha kérésüket a kongresszus el is fogadná, az sem jelenti azt, hogy 14 nap múlva ne lehetne Bident beiktatni. Időközben a 11 szenátor megfogyatkozott: Tom Cotton az utolsó pillanatban visszatáncolt. Trump pedig szombaton egy órán keresztül könyörgött egy hivatalnoknak, hogy „találjon” még 12 000 szavazatot, azaz, konkrét törvénysértést követett el.
Mára gyakorlatilag semmi esélye nincs annak, hogy Trump január 20-a után is elnök maradjon, ha pedig ragaszkodik ahhoz, hogy ő a Fehér Ház jogos lakója, akkor a titkosszolgálat tagjai egyszerűen ki fogják kísérni onnét.
Trump utolsó utáni próbálkozása nem más, mint egy „korábban soha nem látott méretű” tömegtüntetést összehívni Washingtonba hatodikára.
Hívei négy különböző tüntetést szerveznek a kongresszusi döntés időpontjára. Csetszobákban arról értkeznek, hogy fegyveresen kéne részt venniük, olyan szélsőjobboldali, fegyverviselő, összeesküvés-elméletekben hívő csoport is ott akar lenni, mint a Proud Boys.
Hogy Trump nem tudja elfogadni a vereségét – legalábbis szavakban, mert több hír szerint azért már az exelnöki időkre készül –, beleillik abba a sorba, amely mutatja, mennyire nem képesek a magukat illiberálisnak nevező, valójában autokrata vagy egyenesen áldemokratikus módon megválasztott diktátorok elfogadni azt, hogy kimegy mögülük a nép. Nem Trump az egyetlen ilyen: időben közeli példa Lukasenka, távoli Ceaușescu, de akár a hazai viszonyainkra is gondolhatunk, ahol a napokban jelentette ki az országgyűlés elnöke, hogy 2022-ben az ellenzék csak választási csalással nyerhet. Az ilyen vezetők nem csak elvárják, hogy támogassa őket a nép, de igénylik is a nép szeretetét, meg akarnak mártózni benne, és nem képesek lelkileg feldolgozni azt, ha politikai riválisukat választják meg demokratikus körülmények között. Vagy igyekeznek korlátozni magát a demokráciát, hogy a riválisok ne vehessenek részt a választáson, vagy ne tudjanak szavazni potenciális ellenzéki szavazók; de a vereséget nem bírják elképzelni sem, csak a nép árulásaként, vagy, idegen hatalmak ármányának következteképpen.
Trump most a nyílt színen, szemünk előtt szít káoszt, illetve a választási eredmények hitelesítőire való nyomásgyakorlással gyakorlatilag az alkotmányos rend ellen szervezkedik. Nagyon közel van ehhez a 140 képviselő és 10 szenátor is: a többszörösen újraszámolt, hitelesített, a bírósági perekben is érvényesnek kimondott eredmények megkérdőjelezésével aláássák a demokratikus rend pilléreit és a közbizalmat. Amit tesznek, rendkívül veszélyes, nagyon kevésszer volt példa az amerikai történelemben ilyen fokú országon belüli megosztottságra.
Hogy Trump mégis miért szítja a tüzet, miért nem csitítja a népet, annak oka valószínűleg egész eddigi életében követett stratégiája. Bár unokahúga szerint ő pszichésen beteg, és ez önmagában elég magyarázat, de Trump számára állandó bevált módszer volt a pereskedés és a tétek emelése egészen addig, amíg végül a másik fél inkább meghátrál. Bármikor beperelték, ellenperrel válaszolt, vagy vita estén ő indított pert. Több mint 3500 pere volt eddig, melyekben a másik fél többnyire meghátrált, szinte mindig megegyezéssel zártak: így esett, hogy bár Trump életében többször került csődbe, a bankok továbbra is hitelezték fényűző életmódját, mert így legalább remélhették, hogy több pénzt tudnak visszakapni. A probléma ott van, hogy Trump nem pusztán a tűzzel játszik, de emberek életével is, hiszen egy nagylétszámú, fegyveres tüntetésnek akár halálos áldozata is lehet – ahogy ez történt 2017-ben az „Unite the Right” felvonuláson. Akkor a Trump mellett felvonuló, antiszemita jelszavakat skandáló tömeg ellen tüntetők közé hajtott egy furgon, és ott megölt egy 32 éves nőt, valamint megsebesített 17 másik ellentüntetőt.
Csakhogy most az egész amerikai alkotmányos berendezkedés van a másik oldalon, ebben a chicken game-ben a kongresszus nem fog kifarolni Trump elől, és nem fognak vele megállapodást kötni. Trump úgy viselkedik, mint egy elszabadult hajóágyú.
Hogy miért vannak mellette republikánus képviselők és szenátorok, miért nem lép fel ellene markánsabban a pártelit? Egyszerű. Nekik az az érdekük, hogy Trump, az önmagát örök győztesnek beállító ingatlanmágnás minden héten veszítsen. Ha már veszített a választáson, akkor a politikai hatalma és ereje Joe Biden beiktatásának napjáig napról-napra csökkenjen. Hiszen ők január 20-a után is szenátorok, kormányzók, képviselők maradnak, Trump meg már nem. Így aztán – Ésik Sándor kifejezésével élve – Golgotát járatnak vele, azt akarják, hogy Trump keresztre legyen feszítve, minél inkább kopjon személyes varázsa. Ez már Trump hattyúdala; a színpadon fog elvérezni. Beszédes, hogy a 10 szenátor neve között nem találjuk ott sem Mitch McConnell, sem Lindsay Graham nevét, hogy alelnöke, Mike Pence is elfogadta a választási eredményeket, hogy a kormányzók a nyomásgyakorlás ellenére hitelesítették az eredményeket. Nekik az az érdekük, hogy Trump és a trumpizmus tűnjön el, egyáltalán nem akarják, hogy 2024-ben akár ő, akár lánya vagy valamelyik fia induljon elnökjelöltként. Kevesen vannak közülük, akik kimondottan ellene foglalnak állást, mint Mitt Romney vagy Ben Sasse, inkább csak távolságtartóan hallgatnak, ám az, hogy az elnök politikai támogatottsága elfogyott, nyilvánvaló.
Más kérdés, hogy mennyien fognak végül részt venni a hatodikai gyűléseken, és mennyire lesz az békés, el fognak-e szabadulni az indulatok; ám az ilyen eseményekre nagy erővel készülnek a belbiztonsági szervek is, elvégre, mégis csak az elektori kollégium szavazásának hitelesítéséről van szó, a szenátorok és képviselők testi épségének megvédéséről. Az én gyanúm az, hogy bármekkora felvonulást is akar Trump, bármennyire is készülnek szélsőjobboldali támogatói, a nemzetvédelmi hivatalok teszik majd a dolgukat, és nem fogják hagyni az indulatok elszabadulását.
Trump hatodikán ismét veszíteni fog, sokadjára is, ám nem fog lemondani az elnöki pozícióról, hogy Mike Pence kegyelmet adhasson neki. Egyszerűen azért, mert Pence nem adna neki kegyelmet. Huszadika után az elnököt Joe Bidennek fogják hívni, Donald Trump ellen pedig szövetségi eljárások és perek tucatjai fognak indulni.
