A századelő különös figurái elevenednek meg Sal Endre legújabb kötetében, a közel százötvenezres követőtáborral bíró Újságmúzeum szerkesztője ugyanis újabb csokorba szedte egy letűnt kor hőseit. Elfeledett sorsokról ír, sikerre éhes tehetségekről, tragikus szerelmekről, a történelem viharai vagy váratlan balesetek miatt kettétört életekről. Noha könyvében az Újságmúzeum internetes bejegyzéseit gyűjtötte egybe, számos izgalmas részlettel ki is egészíti azokat, így sokkal többet megtudunk azokról a szenzációkról, melyek a századelő emberét izgalomban tartották. Sal Endre a múlt megrögzött szerelmese, rendíthetetlenül bújja a régi lapokat, az apróhirdetéseket és rendőrségi tudósításokat, kutatja azokat a személyiségeket, akiknek történetén keresztül a két világháború közötti kor szelleme bomlik ki. Írásai révén színt kapnak a sokat látott fekete-fehér fotográfiák, életre kelnek az úriemberek, a dámák, feslett színésznők és trükkös gazfickók.
A Nyáry Krisztián könyvei által népszerűvé vált nosztalgikus történetmesélés hagyományát folytatva nem véletlenül lett az Újságmúzeum is sikeres: Sal ugyanis nagyon jó érzékkel találja meg azokat a kirívó alakokat, akikről mesél, gördülékeny, olvasmányos múltba révedései tényleg az eltűnt idő nyomába terelik az olvasót. Gyenge pontja azonban a különféle történetek nagyon hasonló megjelenítésében, elbeszélésében rejlik: Sal Endre minden sorsra ugyanabból a nézőpontból tekint, a különféle életeket vissza-visszatérő fordulatok mentén beszéli el. Néha olybá tűnik, mintha a korabeli zsurnaliszták stílusát figurázná ki, de sok esetben mindez inkább szimpla modorosság.
Mindezek ellenére a Mi, magyarok a századelőn – 51 szenvedélyes történet izgalmas olvasmány, amelyben jó elmélyülni, és általa megismerni olyan egyszer volt embereket, mint Weidinger bácsi, az Opera és a Nemzeti Színház klakkfelelőse, a bértapsolók főnöke, aki annyira elhivatottan felelt a hangulatért, hogy nem átallt még Keglevich István gróf intendánssal is szembemenni, amiért az megvonta az ingyenjegyét.
„Én tovább leszek itt tapsfőnök, mint ön intendáns” – vágta feljebbvalója arcába, és milyen igaza lett. Keglevich azonban nemcsak Weidinger bácsit alázta meg, de az egyik legnagyobb magyar tragikát, Jászai Marit is elüldözte a Nemzeti Színházból. Az ünnepelt díváról az is kiderül, hogy egyszer saját öccse, Jászai Ignác próbált az életére törni.
Megelevenedik a valódi Nemecsek Ernő is: Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk tragikus hősét gyermekkori barátjáról, Feiks Jenő grafikusművészről mintázta, akivel közösen alapítottak gittegyletet, felnőttként pedig már együtt tengették pénztelen művészéletüket Párizsban. Feltűnik még I. Sándor szerb király magyar szeretője, Benkő Rózsi, ahogy az a 16 éves pesti kislány is, aki egyik nap úgy ébredt, hogy ő egy középkorú spanyol munkásnő. Onnantól kezdve kizárólag spanyolul beszélt és váltig állította, nem Pesten, hanem Madridban született.
Sal Endre: Mi, magyarok a századelőn – 51 szenvedélyes történet. Libri Kiadó, 2020. 5999 Ft
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/50. számában jelent meg december 11-én.
