Már az iskolában megtanultuk: Földünk gömb alakú bolygó, amely sokadmagával kering a Nap nevű csillag körül, ami csak egyike annak a több száz milliárd csillagnak, mely a Tejútrendszer nevű galaxis egyik spirálkarjában található. Ugyanitt azt is elmondták nekünk, hogy a mi galaxisunk csak egy a több száz milliárd galaxis közül, amelyek szintén mozognak, olykor még össze is ütköznek egymással, ez a sors vár menthetetlenül a mi Tejútrendszerünkre is.
Arról viszont már alig hallottunk valamit, ami a csillagok között van, vagyis a világűrről. Így amikor erre gondolunk, az első kép, ami beugrik, valószínűleg a külső világűr: a mérhetetlen üresség, amely valahol felettünk, a légkör peremén kezdődik, hatalmas, bolygókat és csillagokat elválasztó, üres tereket foglal magában és végeredményben semmi különöset nem tartalmaz. Ebben az értelemben a világűr csupán a csillagok közötti hideg, üres, koromfekete sötétség. És innentől válnak igazán döbbenetessé azok a bizonyítékok, amelyek mostanra meglehetősen pontosan igazolják, hogy a világűrnek igenis van saját alakja, amiből aztán rengeteg kérdés következik.
Ezeknek járt utána Giles Sparrow Milyen alakú a világűr? című könyvében, melyben a szerző a tudomány mai megállapításait összegzi közérthetően azokról a kozmológiai kérdésekről, amelyek talán mindannyiunkat foglalkoztatnak. Csak néhány ilyen: ha a megfigyelhető univerzum nem mindennek a pereme, akkor hol van a vége? Ha az univerzumunk szélén állnánk, akkor onnan a további kiterjedését láthatnánk magunk előtt? És ha annak a peremén állnánk, akkor mit láthatnánk? De az is okkal merül fel bennünk, hogy ha az univerzum végtelen, akkor ez alatt tulajdonképpen mit kell érteni? Végtelen számú, de véges méretű megfigyelhető univerzumból áll ez össze, vagy számtalan buborék-univerzumot tartalmaz, amelyek mindegyike tartalmazza a maga végtelen univerzumát? Vagy netán fejlődő, párhuzamos univerzumok, esetleg multiverzumok egész soráról van szó?
E kérdések tisztázásához Sparrow a könyvében a kozmológusok által ma leginkább elfogadott elméleteket fejti ki, miszerint a mai univerzumunk „lapos”, alapvetően minden irányban egyforma, nagy léptékű görbületek nélkül. Mi több, szinte egészen biztos, hogy bőven a látható univerzumunk határain túl is folytatódik egy ténylegesen végtelen, egyes szintű multiverzum elérhetetlen birodalmában.
Sparrow könyvének nagy erénye, hogy már a kezdetektől törekszik egyértelmű válaszokat adni a bennünk felmerülő kozmológiai kérdésekre, így nem fektet túl nagy hangsúlyt azoknak a csillagászati eredményeknek a bemutatására, amelyeket a nagyérdemű a legtöbb esetben már ismer. De legalább ilyen fontos, hogy a mű rendkívül gondolatébresztő is egyben, hiszen számos olyan kérdést vet fel, amely túlmutat a kozmológián: ha nem ilyen lenne a világ, egyáltalán itt lennénk-e, hogy megfigyelhessük? Innentől pedig talán közelebb jutunk a kérdések kérdésének megválaszolásához is, ami így hangzik: miért vagyunk mi itt?
Giles Sparrow: Milyen alakú a világűr? Ford.: Nattán Balázs. Scolar Kiadó, 2019. 3999 Ft
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/50. számában jelent meg december 11-én.
