Kék köves fülbevaló

Először, amikor elmentél a suli kerítése mellett, éppen hadifoglyos játékhoz készültünk mi, fiúk, videókból vettük, a föld egy távoli pontján pont ilyesmik történtek akkoriban, nagyon menő dolog. A lényeg, hogy legalább négyen kell hozzá lenni, de hatan-nyolcan még jobb. Ketten szorosan átkarolják a hadifoglyot, hogy meg se tudjon moccanni. Arabul kell ordítani az arcába egész közelről, ez se nehéz: ibn ahranambara hartadradzsina rahtamadari, Jalla! Ha többen vagyunk, egy tolmács is jól jön, aki töredékesen fordít: „aruld el, hanyan fagytok, merre harci bazis, ugyis kiszegyuk beloled”. A hadifogoly, ha elég kemény legény, csak rázza a fejét, vagy leköpi a tolmácsot. Ekkor a többiek előállhatnak a kívánságaikkal: az orrát… a fülét… a száját… a szemöldökét… a haját… A fogva tartó pedig maga dönt, hogy piszkálja, pöcköli, tekergeti vagy valami mást csinál. Mondjuk, porral, levéllel tömi tele a szájat, ággal vagy tollal csiklandozza a fület vagy az orrot. Úgy az igazi a buli, ha az ügyesen megkínzott fogoly a kövi szünetben fogva tartó lesz, és világosan kiderül, ki a tökösebb.

Éppen Zolit fogtam le, hogy Erik a szájába tömhessen valami fura kinézetű cuccot, amikor megláttalak, az apukád kezét fogva ballagtál a kerítés túloldalán, helyes csíkos harisnyában. Nagyon nem értem rá a bámészkodásra, de belenéztem a szép, barna szemedbe. Aztán valamelyik fiú odarúgott egy labdát a kerítéshez, te pedig hátraugrottál ijedtedben. Folytattuk a játékot, hogyne folytattuk volna, amikor olyan izgalmasan alakult.