Még egyszer a görögdinnyékről

A baloldaliság, úgy látszik, nem csak „a kommunizmus gyermekbetegsége” (copyright by V. I. Lenin), keresztül kell menni rajta a serdülő ökopolitikai mozgalomnak is. Csak túlélje valahogy!

Miközben a természeti rendszerek összeomlásának újabb és újabb tünetei válnak mindennapjaink részévé (aszály, járvány, talajpusztulás, szélsőséges időjárási helyzetek, a biológiai sokféleség vészes fogyatkozása stb.), az ökológiai épelméjűségre hivatkozó helyi és országos kezdeményezésekben nálunk a kormányzati propaganda továbbra sem lát egyebet, mint a bukott baloldal mesterkedését, amely nem tudja elviselni az ő sikereiket. Akik e sikerekben a természet ellen vezetett irtóhadjárat egy-egy újabb állomását látják, és tiltakoznak, mondjuk, a Göd, Tárnok, Komárom határát szennyező új ipari létesítmények, Paks II., a fővárosi zöld területek beépítése vagy a Balaton tönkretétele, környékének szétrablása ellen, azokról hamar kiderítik, hogy afféle görögdinnyék csupán: kívülről zöldnek próbálnak látszani, de a belsejük, az vörös. Ezzel önmagában nincs mit kezdeni, nem is kell. Leszünk mi még Soros ügynöke, fekély a nemzet testén.

Nagyobb baj ennél, hogy a zöldek egy része maga is úgy gondolja, hogy mozgalmuknak valamiféle politikai baloldalon volna a helye. Ezért nem lehet elégszer elmondani: az ökológiai politika ott kezdődik, ahol bal- és jobboldal fogalma értelmetlenné válik. Azért válik értelmetlenné, mert hagyományos szembenállásukban nem a huszonegyedik század kihívására adott eltérő válaszok tükröződnek, vagyis nincs időszerű mondanivalójuk.

A teljes cikkből kiderül:
– Miért nem nevezi baloldalinak Lányi András a zöld globalizációkritikus mozgalmat?
– Hogyan kínálhat az ökológiainak nevezett politika egy lehetséges harmadik utat?
A válaszokat és a teljes írást a Magyar Hang január 15-én megjelent 2020/3. számában találja (tartalomjegyzék). Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, fizessen elő a pdf-változatra, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületen (részletek itt) online!