Álmodhat-e kétharmadról az ellenzék?

A 2018-as választási kampányban több ismert értelmiségi is azzal az érvvel próbálta összefogásra bírni az ellenzéki pártokat, hogy így akár kétharmados többséget is szerezhetnek a parlamentben, és megváltoztathatják az Orbán-rendszer alkotmányosan rögzített kereteit. Ez a gondolat azóta is újra és újra felbukkan, különösen miután a teljes ellenzéki összefogás immár elkerülhetetlenül megvalósulni látszik. Ha a Fidesz a jelenlegi választási rendszerben 45–49 százalékos listás eredménnyel szerzett kétharmadot, miért ne bízhatnának ugyanebben az ellenzéki pártok is, ha egyszer sikerül választást nyerniük? Amennyiben nem pusztán az intuíciónkra hagyatkozunk, hanem valós adatokra, hamar kiderül, hogy ez a várakozás kevéssé megalapozott, és nem kizárólag a Fidesz elképesztő erőfölénye, illetve a számára kedvezően megrajzolt körzethatárok miatt.

A Tóka Gábor választási szakértő által működtetett Vox Populi blogon január közepe óta olvasható Bánovics Attila érdekes elemzése, amely hivatalosan tavasszal fog megjelenni egy tanulmánykötetben. A Nem lesz kétharmad című írás Nagy-Britannia és Új-Zéland választási eredményeit vizsgálja, ahol a magyarhoz hasonlóan kifejezetten aránytalannak mondható választási rendszer van érvényben (pontosabban Új-Zélandon csak 1993-ig volt, amikor is azt egy népszavazás következtében arányosabbra változtatták). Mivel ebben a két országban a győztes párt országos támogatottságánál jóval nagyobb arányban kap parlamenti mandátumokat, azt feltételezhetnénk, hogy gyakran fordul elő kétharmad. Ez azonban nem így van, sőt épp ellenkezőleg: az elmúlt hetven évben mindössze egy alkalommal született kétharmados győzelem, mégpedig Új-Zélandon 1990-ben.

– Miért kicsi egy újabb kétharmad valószínűsége?
– Mit tehet az ellenzék?
Olvassa el a teljes cikket a Magyar Hang január 22-én megjelent 2021/4. számában (tartalomjegyzék), vagy online előfizetésünkkel!