A Báthory utca Grodnóban

Találtam egy filmet Grodnóról a videómegosztón. Nem keresgéltem célirányosan, feldobta magától. Eleve sok szlávot kínálgatnak az algoritmusok.

Grodno egy város Fehéroroszországban, egészen közel Lengyelországhoz és Litvániához, balra fent a ficakban a térképen. Fehéroroszul Hrodna, litvánul Gardinas, lengyelül Grodno. Nekem is Grodno. Leginkább oroszul. Sok száz éves város ez, és volt mindenkié, aki arra járt, és nem átallotta magáévá tenni. Lengyeleké, litvánoké, oroszoké, németeké. A legnagyobb háború megkímélte, nem úgy, mint a többi hozzá hasonlót azon a vidéken. Úgyszólván harcok nélkül vették el a szovjetek a lengyelektől, ugyanúgy a németek a szovjetektől, és többé-kevésbé békésen vonult át rajta a front negyvennégyben is.

Aki még nem hallott róla soha, annak sem kell szégyenkeznie. Igaz, hogy több mint 370 ezren lakják, de annyira mégsem híres semmiről.

Eleve nem hiszem, hogy lenne ország Európában, ami kevésbé érdekelné a magyar embereket. Vagy amelyről kevesebbet tudnának. Jó, lehet, hogy augusztus óta elolvastak többen is egy-egy témába vágó újságcikket. Felületeseket és pontatlanokat. Van ott az az elnök, aki régente kaszálni szokott Gerard Depardieu-vel kedélyesen, meg jégkorongozott sokszor a kamerák előtt – a testjáték vele szemben nem volt megengedett –, és ha tüntettek Minszkben, a fővárosban a választások után, akkor leverette és lecsukatta a hangosabbakat. Most meg mintha megbukott volna már. Lényegében. Körülbelül ennyi. A többi sejtetés, sejtés és vélelem.