Írók és olvasók

Levelet írt a kedves olvasó, aki író is mellesleg, hogy szeretné, ha írnék Gion Nándorról. Ismét. Mivel öt évvel ezelőtt már írtam róla, és azt jó volt olvasni. Be is linkelte a levelébe az olvasó azt az írást, a Magyar Nemzet c. napilap ezt megelőző korszakában született és jelent meg, az volt a címe, hogy „Miért és hogyan volt Gion Nándor a legnagyobb magyar író a XX. század második felében?” Elolvastam most azt a cikket, tetszett nekem is, ilyen állítások vannak benne: „Gionnál színesebben és okosabban nem tudott mesélni senki magyarul, a történetei erősek, izgalmasak, sűrű szövésűek, a karakterei élnek, és mindeközben a nyelvvel is olyan magától értetődő könnyed kreativitással bánik, hogy az ember csak ámul és bámul.”

Öt éve az volt annak az írásnak az apropója, hogy 75 esztendővel azelőtt, vagyis 1941. február 1-jén született Gion Nándor. És most megint kerek évforduló van, hívta fel a figyelmemet az olvasó. Jól tette. Az is lehet ugyanis, hogy időközben nem olvastam Gion Nándortól semmit. Holott abban az írásban még azzal dicsekedtem, hogy minden évben előveszem a műveit. Ilyen is előfordul, az ember megír valamit, elmondja, mit gondol, és utána csitulnak a lelkében a rezonanciák. Nem egészen tartozik ide, de néhány éve például írtam egy könyvet a jégkorongról, és azóta jóval kevésbé kötődöm hozzá érzelmileg. Máshogyan erős szálakkal, de az már tényleg mellékes.

– Miért jó választás Gion Nándortól a Börtönről álmodom mostanában?
Kiderül a Magyar Hang január 29-én megjelent 2021/5. számában olvasható teljes cikkből. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületen online!