Szinte elképzelhetetlen brutalitású kivégzés történhetett a mohácsi csata után

Mit találtak a mohácsi tömegsírokban a kutatók? Hogyan ölték meg a szultán katonái a civileket? Az új kutatási eredmények segítségével hogyan lehet utólag feldolgozni, a magyar történelemben helyére tenni a mohácsi csatavesztést? Többek között ezekre a kérdésekre kerestük a feleletet Varga Szabolcs történésszel.

– A mohácsi emlékhely az 1526-os csata áldozatainak tömegsírjaira épül. Miért volt szükség most újabb feltárásra?
– Régi adóssága a magyar emlékezetpolitikának, hogy a mohácsi csata áldozatait rehabilitálja. Korokon keresztül óvatosan közelített felé a tudomány, a politika és a közgondolkodás, hiszen nem csupán áldozatokat, hanem a vereségért, és ezen keresztül a késő középkori Magyar Királyság bukásáért felelősöket is láttak a mohácsi síkon elvérzett magyar politikai és katonai elitben. A tömegsírok a vesztesek történelmének szimbólumai, és a XX. század menetrendszerűen érkező traumái közepette a mohácsi események megértésére és feldolgozására már nem maradt erő.

A közelgő 500. évforduló viszont a kérdést ismét napirendre emelte: a tömegsírok körül 1976-ban épült Mohácsi Nemzeti Emlékhelyet üzemeltető Duna–Dráva Nemzeti Park elhatározta, hogy 2026-ra elvégzi a szükséges feladatokat. Itt az idő, hogy végre megkapják az illő végtisztességet az itt kivégzettek, és mi is nyugodt lelkiismerettel gondolhassunk áldozatvállalásukra. Az első lépés mindehhez az ismert tömegsírok feltárása. Most az úgynevezett III. számún dolgoznak a Janus Pannonius Múzeum régészei és a Magyar Természettudományi Múzeum, illetve a Szegedi Tudományegyetem antropológusai. Az elmúlt ősz munkálatai rengeteg új eredményt hoztak. A cél, hogy 2026-ban a most ismert öt tömegsírból négynek az áldozatait megismerjük, és megkapják végre az őket megillető végtisztességet.

– Hasonló, illetve legalább ilyen alapos munka nem zajlott még eddig?
– Ahhoz képest, hogy a Kárpát-medence történelme bővelkedett konfliktusokban, nagyon kevés tömegsír maradt fenn a közép- és kora újkor évszázadaiból. Nem tudjuk, hol nyugszanak az István és Koppány között zajlott ösküi csata halottai, hova temették a ménfői, a kerlési vagy éppen a mogyoródi csata elesetteit. Ugyanez igaz Muhi esetében, ahol szintén hiányoznak a lemészárolt katonák maradványai. A Mohácsot követő időszakból a Buda 1686-os ostroma során a hadikórházban elhunytaknak a Margit-szigeten lévő tömegsírjait találtuk meg. A XX. századból már – sajnos – nagyon sok ilyen objektumot ismerünk, de ez egy másik történet. Pillanatnyilag tehát nagyon nagy a „fehér folt” és ezen az sem változtat, hogy az elmúlt évek feltárásai Bugacon vagy például Cegléd határában felszínre hozták a mongol brutalitás civil áldozatainak a maradványait. A mohácsi tömegsírok azért különlegesek, mert egészen a XX. századig egyetlen másik csatánknak – ha úgy tetszik, nemzeti tragédiánknak – sincs ennyire kézzelfogható lenyomata.

– Hogyan végezték ki a tömegsírban talált áldozatokat?
– Mikor tudhatjuk meg a csata pontos körülményeit?
– Miért fontos még mindig a mohácsi csata?
A válaszokat keresse a teljes interjúban!