Karácsony a Dunán

Képzeljünk el egy családot. Városban élnek, a város hatodik kerületében. Nem, inkább lakjanak Zuglóban. A Füredi úti lakótelepen. Amint leesik az első hó, Rákospalotára mennek szánkózni. A kiserdőnél lejt a pálya. Csakhogy a szánkópálya egyik reggelre eltűnik. A Négy Tigris Pláza építése miatt elhordták a dombját. Gödröt ástak, darukat helyeztek ki, felforgatták az egész erdőhatárt, majd hatalmas betonfalat húztak, betonkoszorúkkal. Maradt a latyak, a porhó, a domb helyén egy betongödör. Állásajánlatokkal árasztották el a lakótelepet: Eladót keresünk! Vevőt keresünk! Nálunk annyit keresel pénztárosként, mint egy egyetemi tanár! Bent dübörgött a pláza a kiskonyhákban, nappalikban, a gépeken, az ablakokban, minden a plázanyitásról mesél.

Képzeletbeli családunk azóta száz kilométereket utazik hóért. Jeget tartanak a hűtőben, ott megmarad a hideg. A gyerekek meg hóembert, amit a hegyekből hoztak, vagy néha a lodzsára hulló kis hóból gyúrnak, és a fagyasztóban rejtik el. Ó, a gyerekek, a kis cuki rosszaságok! A telepi kutyákat jól megkergetik, a telepi cica farkát eltörik, egereket, sőt patkányokat is láttak már a szemétledobónál. De sosem láttak grizzly medvét, oroszlánfókát vagy galléros pingvint. Amuri tigrist, kaukázusi ürgét. Ezek a gyerekek hörcsögöt tartanak, akinek esténként bedobnak egy döglött pókot. Megrágja és megtartja a szájában. A százlábúval ugyanezt csinálja, puffad a pofája. Kétszeresére nő a hörcsög arca, olyankor már majdnem olyan félelmetes, mint azok a vad rágcsálók a csuklós szemetes körül. A gyerekek jégfarkasnak képzelik, hópárducnak. Sokat kacagnak. Néha meg egészen elszomorodnak a hörcsögöt látva, aki örökre a ketrec biztonságában él, amit másképpen fogságnak hívnak.