Hatvan év alatt sokat változott, de mondhatjuk akár úgy is, hogy fejlődött a világ. Nem kell ahhoz különféle progresszív ideológiákban hinnünk, hogy úgy lássuk, a huszadik század közepéhez képest jóval szabadabb, egyenlőbb viszonyok között élhetnek a nyugati társadalmak. (A 2020 utáni helyzetet, és a járványügyi korlátozásokat most vegyük ki a képletből.)
Hiába például a Black Lives Matter-tiltakozások, illetve a kiéleződő társadalmi konfliktusok, azt azért nehéz tagadni, hogy ma jobb a feketék helyzete Amerikában, mint a hatvanas években. Akkoriban, egész pontosan 1960-ban jelent meg Harper Lee nagy sikerű regénye, a Ne bántsátok a feketerigót, amivel a szerző egy évre rá el is nyerte a Pulitzer-díjat. Korszakos műve érzékenyen szólt szegregációról, rendszerszintű rasszizmusról. Ezzel pedig jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a feketék ma már egy másféle Amerikában élhessenek. Egy olyannyira másfélében, hogy a kétezertízes években kiderült, már az antirasszista regény sem eléggé polkorrekt. Ez a változás azért feltehetően meglepte volna az öt évvel ezelőtt, 2016. február 19-én elhunyt Harper Lee-t is. Pedig nyolcvankilenc évet élt, igencsak sok mindent láthatott ezalatt.
Miért találták mégis problémásnak évtizedekkel később a kötetet?
A teljes cikket a Magyar Hang február 19-én megjelent 2021/8. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!
Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!
ElőfizetekMár előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!
