Hetvenöt éve, 1946. február 1-jén kiáltották ki a második Magyar Köztársaságot. Noha alig több, mint három és fél évet élt, így is jobban járt, mint hónapokig fennálló, 1918-19-es elődje.
Él a hit bennem, hogy majd 1949-ben, amikor a debreceni köztársasági határozat kimondásának százados emlékünnepét tartjuk, súlyos sebeiből meggyógyult, békés, belső munkában élő és a szabad nemzetek társaságában megbecsült helyet nyert, boldogabb magyar nép hódolhat az első elnök, Kossuth Lajos emléke előtt – mondta Tildy Zoltán kisgazdapárti miniszterelnök, egyben leendő köztársasági elnök, amikor 1946 januárjában a nemzetgyűlés elé terjesztette a királyságot váltó új Magyar Köztársaságról szóló törvényjavaslatot.
Talán nem árulunk el nagy titkot: a debreceni trónfosztás 1949-es centenáriumát már Tildy nélkül ünnepelte meg a debreceni nagytemplomban Rákosi Mátyás, Dobi István miniszterelnök és az utód, Szakasits Árpád államfő. Tildy Zoltán 1948 nyara óta félreállítva, szűkebb családjával együtt egy hatalmas kertes budai villában lakott luxus-háziőrizetben. A második köztársaság a végnapjait járta, aztán Szent István napjára időzítve, az új népköztársasági alkotmány törvényerőre emelésével – jelezve az új korszak eljövetelét – csöndben ki is múlt.
- Hogy jutottunk idáig?
- Milyen volt a koalíciós pártok köztársaság-koncepciója?
- Miért örültek valójában a kommunisták annak, hogy mindhárom közjogi méltóság kisgazdapárti?
- Mi volt Tildy Zoltán felelőssége?
A teljes cikket elolvashatja a Magyar Hang Plusz felületén online!
Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!
ElőfizetekMár előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!
